Mozgalmas évet zárt a magyar média világa 2015-ben: belefért pár alpári megnyilvánulás, egy kis szexizmus, nők elleni erőszak, migránsok rugdosása és egy bohózat is.

Menekülnek a nézők az állami szócső adásától, három hónap alatt 200 ezerrel esett vissza a nézettség.

Nem igaz, hogy mindenki rajtuk viccelődik. Alpári módon gyalázzák a műsorvezetőiket. Hatalmas teljesítmény, világszínvonalú, amit csinálnak. Szabó László Zsolt megvédi a Nemzeti Hírtévét.

Hoffman Györgynek állítólag nem az elsötétült képernyő miatt kell mennie. Megvan az utódja is.

Hát van még egy ország, ami 80 milliárd forintot költ arra, hogy a közmédia nézőit megnevettesse?

Az Éden Hotel elmozgatása a Barátok közt elől jó döntés lehet. A köztévét szinte senki nem nézi.

Egy szót sem lehet érteni a köztévé új Kossuthkiflijéből, és ez nem csak azért baj, mert adóforintokból csinálták, hanem mindennél jobban vágyunk már egy jó történelmi sorozatra.

Az M1 lett az új magyar Weather Channel, konzervatív dekoltázst villantanak fél óránként, meg élőben kapcsolják Torontót és a budai kutyavásárt. A propaganda unalmas és lila, híreket nem kaptunk a nemzeti hírcsatornán, bakit annál többet.

Hanghibában lenyomjuk a közmédiát.

Ha már a műsorvezetők nem, akkor jobb híján a díszlet csinál interjút a tervezőjével.

Órákig nem volt dulakodás az állami ünnepségen, és az ellenzék nem is létezik. M1. Akkor. Amikor.

Pozsonyba kapcsoltak, de nem volt hang, aztán egy hírblokk helyett mintha összevissza nyomogatták volna a gombokat. Kabaré az egész.

A díszlet ismerős, de legalább nem koppintás.

Az új hírtévé az első másfél órában saját magát fényezte, de híreket nem nagyon mondott.

Az első másodpercek izgalma hozott pár kínos momentumot, de a lényeg: van közhírtévé!