Index Vakbarát Hírportál

Bekerült idén az indexes Kéktúra-sorozat a Highlights of Hungary jelöltjei közé. A leginspirálóbb jelöltekre, például a sorozatra január 28-ig lehet szavazni az oldalon.

A Bakancslista stábja három éve kezdte el forgatni a várhatóan 29 részből álló sorozatot a Magyar Természetjáró Szövetség támogatásával. A sorozatból eddig 23 rész jelent meg, a maradék részek tavaszig elkészülnek. Az alapgondolat szerint a készítők forgatás közben ugyanúgy végigjárják az útvonalat, mint a túrázók, beszélgetnek útközben az emberekkel, megélik és megmutatják a Kéktúra érdekességeit, mindezt az Index internetes videóinak stílusában.

A Highlights of Hungary 2013 óta az első és egyetlen olyan hazai kreatív gyűjtés, amely szakmai alapokon, ám kategóriák nélkül egy platformon mutatja be a hazai sikereket. A mindenkori kurátori csapat 10 felkért szakemberből áll, akik a kreatív ipar különböző területeit képviselik, ám mind az értéket kutatják, ennek alapján jelölik az aktuális év számukra legizgalmasabb projektjeit, írják magukról a szervezők az oldalon.

Az Index videós Kéktúra-sorozat második évada utolsó részének helyszíne a Vértes volt. Nyáron, hőségben jártunk ott, de a magas, árnyékos bükkösök lombmennyezete alatt elviselhető volt a meleg. Az 52 kilométeres útra kutyás túrázókkal mentünk. 

A forgatás első napján Hudák Hajni és Bátor nevű vizslája rótta velünk a kilométereket, második nap a Vizsla Kalandorok tucatnyi vizslája, harmadik nap pedig két kutyaiskola, a Best Dog Kutyaközpont és a Duna Dog Center Kutyaiskola spánielei, huskyjai, uszkárjai és minden rendű-rangú kutyái voltak a vendégeink. Kiderült: az erdő élvezetének önfeledtségéből még van tanulnivalónk a kutyáktól.

A hegység nevében szereplő vérteket az 1051-es nagy csata után lehetett találni, amikor a Magyarországot megtámadó németek a vértjeiket hátrahagyva menekültek haza, de romantikus várromból (Vitányvár, Gesztesi vár, Csáki-vár, Csókakői vár) van bőven a hegységben kanyargó Kéktúra útvonal mellett. Valamint a Vértes fái között bújik meg a misztikus hangulatú Körtvélyesi erdei temető is.

Az egyébként is kevésbé ismert Gerecsének van egy viszonylag ismert része – ezeken haladnak át a nagy teljesítménytúrák –, és van egy tényleg eldugott déli része, ahol megtaláltuk az igazi rejtett gyöngyszemet: a Somlyó-hegyet.

A Dorogtól Szárligetig tartó, majd' 70 kilométeres hivatalos Kéktúra-szakasz egy kisebb részét már megtettük az előző részben, ezért ebben az epizódban Péliföldszentkeresztről indultunk neki a körülbelül 47 kilométer hosszú hétvégi szakaszunknak. Mivel korában több alkalommal is eltévedtünk, úgy gondoltuk, nem árt, ha veszünk néhány leckét navigációból, ezért magunkkal hívtuk Szabó Ákos túravezető-oktatót.

Ugrás a sötétbe – így jellemezhető számunkra ez a téma, ennek megfelelően a minél nehezebb, annál jobb elvet követve az első 7 kilométeres távunkat éjszakai indulással kezdtük. A csillagos égbolt mindig idegen volt nekem, de az első néhány óra alatt annyit tanultam, hogy legalább az egyik sarkát tudom már merre van, az pedig már sokat tud segíteni.

Egy héttel a vértesi kutyás túra után a Gerecsében folytattuk. Ezúttal a navigálásra koncentráltunk, mert nem egyszer előfordult már velünk, hogy a túra során elkeveredtünk egy másik útra.

Ehhez sok segítséget kaptunk Szabó Ákos túravezető-oktatótól. Gyalogoltunk éjszaka a csillagok alapján, használtunk különböző navigációs eszközöket a kőkoritól kezdve a digitális korszak applikációjáig, és ezer mindent tanultunk, amit a videóban majd megmutatunk nektek.

A Gerecsét már ismerjük, voltunk itt teljesítménytúrázni, medvehagymázni, én megmásztuk már a kilátóját (ami egy "életveszélyes" felirattal ellátott beton geodéziai mérőtorony), szóval nem okozott meglepetést. Annál inkább a déli Gerecse, közelebbről a Somlyóvár, ahol a csúcson és a turistaháznál is eszméletlen hangulatú természetes kilátóhelyek vannak.

Július második hétvégéjén kipróbáltuk, milyen kutyákkal túrázni. A tapasztalat: nagyon jó! Nálunk már csak ők élvezték jobban a túrát. A helyszín a Vértes, amire előzetesen azt hittem, hogy a Kéktúra legunalmasabb szakasza lesz.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna! Igaz, hogy nem mentünk 500 méter fölé, de végig gyönyörű, erdei katedrálist idéző magas, hűs, árnyékos bükkösök lombsátra alatt haladtunk. 

Legutóbbi túránkat Piliscsabán indítottuk, ahol a 450 méter magas Nagy-Kopasz tetején jengáztunk egyet a hegycsúcson álló óriás jengával. Az első napon bemelegítettünk a következőre, amikor is Dorogtól egészen Péliföldszentkeresztig együtt haladtunk a patinás teljesítménytúra, a Kinizsi Százas mezőnyével.

Ezt a részt ugyanis a teljesítménytúrázásnak szenteltük. Nem is akárki, Németh Csaba ultrafutó, a Kéktúra nagykövete kísért el minket, és magyarázta el a sporttúrázás trükkjeit és tippjeit.

A mostani hétvégén megint forgattunk, ezúttal a 15-ös számú Kéktúra szakaszon, főként a Pilisben. A kulcsszó ezúttal a szikla, és ha már szikla, akkor miért ne legyen sziklamászás is

Dobogókő, Zsivány-sziklák, Oszoly, Nagy-kevély, Teve-szikla – szikláról sziklára ugráltunk ezen a szakaszon. Az Oszolynál, a magyar sziklamászás bölcsőjénél le is táboroztunk, hogy egy könnyed délutáni randevún ismerkedjünk meg a sziklamászással. Az alapok megismertetésében neves sziklamászók voltak segítségünkre: Szendrő Szabolcs, Babcsán Gábor, Kovács Tamás.

Hétvégén újabb forgatási nap volt. Az Ősagárd-Nógrád Kéktúra-szakaszt jártuk be, pár kitérővel. Benéztünk a sejcei bánya gyomrába, kiálltunk a Látó-hegy szélére, belestünk a Víznyelő-barlangba és a Násznép-barlangba, és kicsinek éreztük magunkat a felsőpetényi agyagbánya hatalmas kavernájában.

Ezzel a résszel kiértünk a Cserhátból, és mivel a Börzsönyt már szeptemberben, szarvasbőgés idején megjártuk, elmondhatjuk, hogy kipipálhatjuk a Kéktúra Hollóházától egészen a Dunáig tartó szakaszát.

Ősagárdon kezdtünk. A település Zsigmond király óta híres agarairól, jelenleg pedig agárfesztiváljáról. A startpisztoly dörrénésénél ott voltak Szanka Judit magyar agarai és whippetjei, mindegyik külön-külön – szó szerint – egy elsöprő egyéniség.

Sziasztok, újra elkezdtük a Kéktúra-forgatásokat. Most hétvégén a Cserhátban jártunk, Becske és Ősagárd között. A tavaszi hévvel csicsergő madarak olyan koncertet rendeztek, hogy úgy döntöttünk: az erdei madarak élete lesz ennek a résznek a vezérfonala, valamint az, hogy mit tanulhatnak a túrázók tőlük.

A Cserhát nem tartozik a legmagasabb magyar hegységek közé, kiterjedése viszont az egyik legnagyobb. A Kéktúra útvonala is itt kanyarog a leghosszabban, majdnem 135 kilométeren. Több civilizáció, kevesebb vad természet. Ez itt a palócok földje: sok kis falu, barátságos népekkel. Ezekben a videókban ezért inkább az emberekre helyeztük a hangsúlyt.

A 10. rész útvonalának ismét kétszer kellett nekivágnunk a szakadó eső miatt. Hollókőről indultunk, és a sárt dagasztva, szétázva futottunk be Nógrádsipekre. Ott megegyeztünk, hogy a kamerák, a drón és egyéb felszerelésünk épsége miatt elhalasztjuk a legutolsó szakaszt. 

Egy hónap múlva lett időnk újra a forgatásra, ezúttal végre jó időben indulhattunk tovább egészen Becskéig, három évadra tervezett sorozatunk első évadának végpontjáig.

A Cserhát nem tartozik a legmagasabb magyar hegységek közé, kiterjedése viszont az egyik legnagyobb. A Kéktúra útvonala is itt kanyarog a leghosszabban, majdnem 135 kilométeren. Több civilizáció, kevesebb vad természet. Ez itt a palócok földje: sok kis falu, barátságos népekkel. Ezekben a videókban ezért inkább az emberekre helyeztük a hangsúlyt.

Nyolcadik forgatásunkon már tombolt a nyár. Mátraverebélynél elbúcsúztunk a Mátrától, Szentkúton, Sámsonházán és Nagybárkányon áthaladva elértük a Kelet-Cserhát gerincét, aminek legmagasabb pontján, a Tepkén a kilátóban aludtunk. Túlságosan bíztunk a nyárban és a jó időben.

Meg is lett a következménye: szétáztunk a felszereléssel együtt, és Bableves-pusztán meg kellett szakítani az utat, hogy két hét múlva, megszáradva újra nekivághassunk a Hollókőig tartó hátralevő résznek. Ezzel együtt is a 70 km hosszú 19-es túraszakasznak csak a felét teljesítettük, a másik fele a következő videóban lesz.

A következő levelet kaptuk Ábeltől:

Hála nektek, eddig közel tíz napot  áldoztam a barátaimmal együtt a Kékre az utóbbi időben (nem pecsételtünk). Egyelőre a Cserhát-Börzsöny-Visegrád (és egy pici Pilis) van letudva, néha félrement térd miatt egy lábon ugrálva, máskor a haveroktól egy fél km-re lemaradva egy narancssárga szalamandra fotózása miatt. Köszönjük. :)

Csak azt sajnálom, hogy több időnk/alkalmunk eddig nem volt...

Mátra: minden bizonnyal az egyik leglátogatottabb magyar hegység. Két népszerű csúcsán, a Kékestetőn és a Galyatetőn óriási a forgalom. Kicsit fura látni, hogy ezekre a csúcsokra taxival is érkeznek emberek. De ez van, a Mátra ettől még Mátra marad.

Hetedik forgatásunkon már belejöttünk a menetelésbe. Szarvaskőn vettük fel a fonalat, ahol utoljára a téli Bükk-keresztező túrán pecsételtünk. Eredetileg Mátrafüredig terveztük a túrát, de a kékestetői kilátó legfelső szintje annyira pazar volt, hogy elment vele az idő. Rá két hétre innen indultunk, és Galyatetőn keresztülvágva meg se álltunk Mátraverebélyig. A Kéktúra tervezői valamiért olyan rövid hivatalos túraszakaszokat terveztek a Mátrába, hogy a két hétvége alatt 3 szakaszt is teljesítettünk. Az egész mátrai szakaszból végül egy jó combos videóepizód lett.

Az útvonal:  A hivatalos szakasz számozáshoz képest visszafelé megyünk a Kéktúrán, a 27. számú zempléni túraszakasztól az 1. számú, Kőszegi-hegység csúcsán végződő szakaszig. Kelet felől nyugatra haladva. Az első rész a Hollóháza - Bányi-nyereg közötti szakaszról szólt, a második-harmadik részben viszont átugrottuk a Zemplén déli részét és a Cserehátot, és a Gömör-Tornai, azaz az Aggteleki-karszt lábánál, Bódvaszilasnál folytattuk a túrát, egészen Putnokig. A negyedik rész helyszíne a téli Bükk, az ötödiké pedig az áprilisi Zemplén. A 6.-7. részben túléltük, hogy gilisztát ettünk, és kipipáltuk a Cserehátot. A 8. rész nagyrészt a Mátráról szól, a végállomás Mátraverebély.

Legújabb Kéktúra-sorozatotokon fellelkesülve jövő hétvégén tizenketted magammal nekivágok a túrának, írta nekünk Bán Áron. Mi csak annyit kértünk tőle, hogy írja le, milyen volt a túra. Íme: 

2016. október 21-23. Hollóháza-Sátoraljaújhely

Péntek este érkeztünk meg Hollóházára, ahonnan másnap reggel indultunk útnak Bózsva felé. Szerencsétlenségünkre szombaton egész délelőtt szakadt az eső, mindannyian bőrig áztunk. Ennek ellenére kedvünket nem szegte az időjárás, és kis csapatunk, mely 11 főből állt, „öles léptekkel” haladt a Nagy-Milic felé.

Csapatunk tagjai nem gyakorlott túrázók, inkább lelkes aszfaltbetyárok, de az időjárás és a körülmények ellenére jó hangulatban haladtunk előre. Szombat dél körül, mikor felértünk a Nagy-Milic kilátóhoz, az eső is elállt, de a minden bizonnyal gyönyörű kilátást sajnos eltakarták a felhők.

Zemplén: távolsága miatt az egyik legkevésbé népszerű magyar hegység. Ami a hátránya, egyben az előnye is. Itt lenézel a hegyoromról, és nem látsz civilizációt. Amennyire lehet, érintetlen a természet, kevés a turista.

Ötödik Kéktúránkkal megvártuk, míg kitavaszodik. Ennek elsősorban a látvány az oka. Ki akarna szürke, saras, ködös tájat, kopaszon bólogató fákat látni? A túraszezon is csak tavasszal kezdődik. 

Eredetileg azért ugrottuk át a déli Zemplént, mert a Bükk-kel együtt akkor akartuk átszelni, amikor hó alatt van. A Bükk esetében ez összejött, de aztán nem esett több hó.  Áprilisban aztán mi se bírtuk tovább.  A Bányi-nyeregtől indultunk, a végcél pedig most Boldogkőváralja volt. 

Mínusz húsz, süvítő hideg, hegytető: hol alszik ilyenkor a kéktúrázó? Hát persze, hogy barlangban. Ezt tettük mi is a Bükkben.

Negyedik Kéktúránkra Putnokról indultunk, a végcél pedig Szarvaskő volt. Ez az út tulajdonképpen az Upponyi-hegység és a Bükk átszelése. Ezt a 3 napos, 60 kilométeres túrát eleve télre, az első nagy hóesésre terveztük. Miért? Mert akkor a legnagyobb buli.

Az útvonal:  A hivatalos szakasz számozáshoz képest visszafelé megyünk a Kéktúrán, a 27. számú zempléni túraszakasztól az 1. számú, Kőszegi-hegység csúcsán végződő szakaszig. Kelet felől nyugatra haladva.

Az első rész a Hollóháza - Bányi-nyereg közötti szakaszról szólt, a második-harmadik részben viszont átugrottuk a Zemplén déli részét és a Cserehátot, és a Gömör-Tornai, azaz az Aggteleki-karszt lábánál, Bódvaszilasnál folytattuk a túrát, egészen Putnokig. A negyedik rész a putnoki vasútállomás jó meleg forgalmi helyiségéből indul, ott van ugyanis a pecsét (meg a kályha). 

A harmadik Kéktúránkra Aggtelekről indultunk, a végcél pedig Putnok volt. Gyönyörű őszi idő volt, gyors besötétedéssel, hamar az alkonyzónában találtuk magunkat. Ennek megfelelően eléggé misztikusra sikerült az erről szóló videó.

Az útvonal:  A hivatalos szakasz számozáshoz képest visszafelé megyünk a Kéktúrán, a 27. számú zempléni túraszakasztól az 1. számú, Kőszegi-hegység csúcsán végződő szakaszig. Kelet felől nyugatra haladva. Az első rész a Hollóháza - Bányi-nyereg közötti szakaszról szólt, a második részben viszont átugrottuk a Zemplén déli részét és a Cserehátot, és a Gömör-Tornai, azaz az Aggteleki-karszt lábánál, Bódvaszilasnál folytattuk a túrát.

A Kék menet blogon végigkísérjük a Bakancslista Kéktúra sorozatát, és részenként próbálunk részletesebb adatokat nyújtani, kulisszák mögötti eseményeket mutatni a forgatásról. Ez a bejegyzés a második, Bódvaszilas és Aggtelek közötti szakasz bejárásáról szól.

Az útvonal: A hivatalos szakasz számozáshoz képest visszafelé megyünk, a 27. számú zempléni túraszakasztól az 1. számú, Kőszegi-hegység csúcsán végződő szakaszig. Kelet felől nyugatra haladva. Az első rész a Hollóháza - Bányi-nyereg közötti szakaszról szólt, a második részben viszont átugrottuk a Zemplén déli részét és a Cserehátot, és a Gömör-Tornai azaz az Aggteleki-karszt lábánál, Bódvaszilasnál folytattuk a túrát.

Az ugrásnak több oka is volt. Az első, hogy a Zemplént és a Bükköt télen, hóesésben akartuk bejárni. A második, hogy a Baradla-barlangban haladó Kéktúra-szakaszt már korábban leforgattuk, amikor még szó se volt a teljes Kéktúra végigjárásáról, és mielőbb fel akartuk használni. És végül a harmadik: tudtuk, hogy sok kéktúrázó mozaikszerűen járja be az útvonalat, mi sem akartunk ragaszkodni a lineáris útvonalhoz.