A bukóra nyitott ablakon a friss eső illata szűrődött be. A cseppek koppanásait azonban nem lehetett hallani, elnyomta a televízión keresztül a Bernabéuból átszűrődő morajlás. Hogy a Budapest feletti fellegek a hazai Bayern-, vagy épp Real-drukkerek reményeit siratták már előre, lehetetlennek tűnt megmondani ezen a ponton. Az azonban tény, a spanyol gigász a legutóbbi tizenhat alkalomból tizenötször is továbbjutott a Bajnokok Ligájában, ha idegenbeli döntetlen után hazai pályán fejezhette be a párharcát. Az egyetlen alkalom, amikor másként alakult? 1991-ben a Szpartak Moszkva tudta megtréfálni a királyi gárdát, akkor még szovjet színekben!

A müncheniek szempontjából azonban komoly optimizmusra adhatott okot, hogy az eddigi hét BL-elődöntős párharcból négyszer is ők jöttek ki jobban. Noha a legutóbbi két alkalom a Real sikerét hozta, előtte jó darabig úgy tűnt, a madridiak el vannak átkozva, ha német riválist kell legyűrni a sorozat ezen szakaszában...

A két csapat közül a Bayernnél volt több csere a 2–2-es első felvonáshoz képest: Thomas Tuchel a kezdőbe jelölte a sérüléséből a múlt héten felépült Matthijs de Ligtet, valamint Leon Goretzka helyén az ifjú Alexandar Pavlovicot, Thomas Müllerén pedig Serge Gnabryt. A nyáron már biztosan távozó német szakember ezúttal a tükörszélsők mellett tette le a voksát, a jobb szélen a ballábas Leroy Sanéval, a balon a jobblábas Gnabryval, ami előzetesen sok befelé húzódást, a szélről érkező beadások helyett a tizenhatos csücskeitől érkező átlövési kísérleteket vetített előre. Pavlovic bevetése pedig mélyebben meghúzott védelmi vonalat, kevesebb presszinggel és visszatámadással, mint Goretzka jelenléte garantálhatott volna. Carlo Ancelotti csak egy helyen változtatott, ezúttal Dani Carvajal kezdett a védelem jobb oldalán.

Az első pengeváltásokból nem született gól, pedig a müncheni kapu előtt épp Carvajal villant egy életveszélyes centerezéssel, majd a másik térfélen Gnabry kapott szenzációs indítást, hogy aztán az előzetes várakozással ellentétben ne befelé húzódva lőjön, hanem ő is centerezni próbáljon – nem túl pontosan Harry Kane irányába.

A Real fokozatosan átvette az irányítást. A Bayern visszább húzódva ezúttal az első meccsnél sokkal jobban koncentrált arra, hogy ne hagyjon területet a Vinícius–Rodrygo-kettősnek a felgyorsításra, így a madridiak azonban jóval magasabban adogathattak újra és újra körbejáratva a labdát a vendégtizenhatos környékén. A müncheniekben egy-egy kontrából így is megvolt a gólveszély, Kane kapáslövését Andrij Lunyin tolta ki a bal alsó elől, nem sokkal később Mazraui lökete szállt kapu mellé.

A két hálóőr közül viszont még így is Manuel Neuernek akadt jóval több dolga. A német veteránnak rögvest a 13. percben nagy bravúrt kellett bemutatnia, előbb Vinícius ziccerénél ujjheggyel a kapufára tolva a labdát, majd Rodrygo ismétlését hárítva a kipattanóból. A helyzet érdekessége, hogy az akció közben két labda is volt a pályán, ami miatt meg kellett volna állítani a játékot, s ami miatt jó eséllyel nem adhatták volna meg a hazai gólt, ha bármelyik brazil ki is fog Neueren.

A németnek a 40. percben kellett még nagy védést bemutatnia, egy Vinícius által élesen a kapu előterébe lőtt labdát tolt ki a bal kapufa mellől, de csak azután vetődhetett rá, hogy meggyőződött, egyetlen berobbanó madridi sem fogja az ellenkező irányba sodorni...

A Bayern szélsőjátéka egyáltalán nem működött az első játékrészben, ráadásul Gnabry bő 25 perc után megsérült, így Tuchel az eredeti meccstervét dobhatta is a kukába. A félidő derekán látott haloványabb teljesítmény talán ennek is betudható.

Fordulás után az első öt percet ismét megnyomta mindkét csapat, a müncheniek Vinícius bal oldali elfutása és centerezése, a madridiak Alphonso Davies megpattanó lövése után kaphattak a szívük környékére. A brazil futógép és Joshua Kimmich párharca a pálya jobb oldalán egyre hangsúlyosabbnak tűnt, a szélső védő posztjára hosszú évek után visszakerült német pedig egyáltalán nem tűnt zavarbahozhatatlannak. Az 55. percben egy újbóli Vinícius elfutás után Rodrygo lövése borotválta le a bal oldali kapufa külső élét.

A Real még tovább fokozta a nyomást, a Jude Bellingham által kiharcolt szabadrúgásból Rodrygo tekert volna a jobb felső sarokba, de Neuer látványos robinzonáddal megint védeni tudott. Majd két perccel később újra: ezúttal a balról befelé húzó, három bajor védőt is megszédítő Vinícius löketét tenyerelve ki a bal felső elől.

A rendes játékidő utolsó harmadához érve a Bayern kijött a szorításból. Ennek egyik jele Jamal Musiala léc alá tartó lövése volt – ezúttal Lunyin volt a soros, hogy bemutasson egy látványos védést. Két perccel később már az ukrán is tehetetlen volt, Kane zseniális indítása után Davies gyorsított fel a bal szélen, majd a tizenhatos magasságában befelé húzva parádésan tekert a hosszúba (0–1). 

A 71. percben – Luka Modric és Edouard Camavinga – becserélése után csaknem felrobbant a Bernabéu, ugyanis Neuer kapujába került a labda. Más kérdés, hiába ünnepeltek a hazaiak, a visszajátszásból egyértelműen kiderült, Kimmich azért nem tudta blokkolni Federico Valverde többször is megpattanó lövését, mert előtte Nacho két kézzel torkon-arcon ragadta és felborította. A VAR-korszakban nem is lehetett kérdés, hogy a találatot pillanatokon belül visszavonják... Így is lett.

Puf(f)ogtak a hazai játékosok, akár a vipera, de ezzel a méreggel ezúttal csak önmagukat béníthatták még. Csakhamar érkezett is Kane szépségdíjas lökete, amely végül centikkel kerülte el Lunyin kapuját. A hajrához érve egy másik müncheni csereember, Kim Min Dzse járt közel a gólhoz, de a keresztlécre bólintotta a labdát, majd kiderült az is, lökött a felugrás előtt, így ezt a találatot sem lehetett volna megadni...

A madridiak nem omlottak össze teljesen, ám a meccs első 70 percében látott fölényük elpárolgott. A gólveszély azonban így is megmaradt: Antonio Rüdiger váratlanul pontos indítása után Vinícius tekert a hosszú felső mellé, kis híján lemásolva Davies találatát. Tuchel ekkor már lehozta a pályáról Kane-t, és összességében minden gesztusából azt lehetett leolvasni, csak le akarja tutizni a hátra lévő perceket.

Ez a döntés azonban megbosszulta magát. A 88. percben épp az a Neuer bakizott, aki a meccs legjobbja lehetett volna enélkül a mozdulat nélkül: Vinícius pocsék lövését kiejtette az érkező Joselu elé, aki négy méterről nem tette meg azt a szívességet, hogy elhibázza a kaput (1–1). A mozdulatsor a veterán német szempontjából rendkívül peches, a veterán spanyol csatáréból nézve szerfelett szerencsés volt. Annál is inkább, mert pillanatok alatt visszaadta a fehér mezeseknek azt a hitet és elszántságot, amit a korábbi egyenlítésük annulálása érzésre jó 15 percre elvett tőlük.

A történtek kísértetiesen hasonló érzést keltettek, mint a két évvel ezelőtti Real–Manchester City-elődöntő visszavágójának végjátéka, amikor Karim Benzema kétségbeesetten középre kanalazott labdájánál „aludt el” Ederson, és túl kényelmesen, egy-két ütemet megkésett kivetődésével hagyta Rodrygót egalizálni, a madridiakat pedig visszakapaszkodni a továbbjutásért folyó meccsbe a 90. percben. Ám az, hogy valóban ugyanilyen lélektani fordulópont volt Neuer mozdulata, csak kicsivel később derült ki...

A 92. percben – hosszas ellenőrzés után – ugyanis már-már a győzelmet ünnepelve rohanhattak a pályára a madridi cserejátékosok: elsőre Rüdiger passzából les miatt visszavonták Joselu újabb találatát, a VAR aztán jelezte, szabályos a gól. A Bayern percekre volt a döntőtől, a németek szinte a kezükben érezhették a házi döntőt, erre a Real mégis megfordította a meccset egy olyan periódusban, amikor az már kevésbé volt benne a játék képében (2–1).

A müncheniek innen már nem tudtak visszakapaszkodni, a 90+13. percben egy lesgól De Ligtnek ugyan még összejött, a sors – a klub-DNS? a jószerencse? Neuer? egy világméretű összeesküvés? az ufók? – megkönyörült a királyiakon.

Utóbbi találatról egyébként sok vitát fogunk még olvasni, merthogy az akcióba közbe fújva jelezték a lest, noha a visszajátszások alapján az a játékos, aki mindig épp kapta a labdát, pont nem volt leshelyzetben: Mazraui (aki végül bele sem ért), Müller, majd De Ligt, aki a kapuba lőtt. A müncheniek dühbe is jöttek a kispadnál, miközben azt lehetett érezni, még a lengyel spori, Szymon Marciniak is elbizonytalanodik, ilyenkor mi a protokoll. Így a végén még ebből is igencsak szerencsésen keveredtek ki a hazaiak.

Jöhet hát a spanyolok 18. fináléja a legrangosabb európai kupasorozatban...

Az ellenfél június 1-jén egy másik német sztárcsapat, a Paris Saint-Germaint megtréfáló Borussia Dortmund lesz a Wembley-ben.

A müncheni álmokat gyászolva kopogtak az esőcseppek a budapesti betonon.

LABDARÚGÁS, BAJNOKOK LIGÁJA
2023–2024, ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
Real Madrid–Bayern München 2–1 (Joselu 88. 90+1., ill. A. Davies 68.)
Madrid, Santiago Bernabéu Stadion, 81 ezer néző. Vezette: Szymon Marciniak (lengyel)
Real: Lunyin – Carvajal, Rüdiger, Nacho, F. Mendy – Valverde (Joselu 81.), Kroos (Modric 70.), Tchouaméni (Camavinga 70.) – Bellingham (Militao 90+10.) – Rodrygo (Brahim Díaz 81.), Vinícius Jr. Vezetőedző: Carlo Ancelotti.
Bayern: Neuer – Kimmich, De Ligt, Dier, Mazraui – Laimer, Pavlovic – Sané (Kim Min Dzse 76.), Musiala (Th. Müller 85.), Gnabry (Davies 27.) – Kane (Choupo-Moting 85.) Vezetőedző: Thomas Tuchel.
Továbbjutott: 4–3-as összesítéssel a Real Madrid.

A DÖNTŐBEN
Június 1., 21.00, London: Borussia Dortmund–Real Madrid

(Borítókép:  A Real Madrid játékosa, Joselu ünnepli a Real Madrid első gólját a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján a Santiago Bernabeu Madridban 2024 május 8-án. Fotó: Isabel Infantes / PA Images / Getty Images)