Dr. René Maurice Gattefossé Lyon mellett született 1881-ben. 29 éves korában történt vele az eset, ami teljesen megváltoztatta életét. Laboratóriumában éppen egy parfümön kísérletezett, amikor tűz ütött ki és kézfeje lángra kapott. A tudós reflexből a legközelebbi folyadékos vödörbe nyúlt és azt tapasztalta, hogy fájdalma szinte azonnal csillapodni kezd, később pedig a vártnál gyorsabb ütemben gyógyult megégett bőre. A vödörben levendulaolaj volt.
A levendulaolaj gyulladáscsökkentő hatású anyagokat: 51 százalékban linaloolt, 35 százalékban linalilt, valamint némi cineolt is tartalmaz, melynek fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatása van. Ez tehát a kémiai magyarázata arra, hogy miért gyógyultak a vártnál gyorsabban a francia vegyész égési sérülései.
A váratlan felfedezést követően Dr. René Maurice Gattefossé az illóolajokat gyógyászati eszközként kezdte tanulmányozni, és az első világháború alatt már sebesült katonák sebeinek fertőtlenítésére használta a levendula-, kakukkfű-, citrom- és szegfűszegolajat. 1937-ben Aromaterápia című könyvében összegezte, amit a gyógyászati olajokról megtudott , azóta hívják ezt a módszert egyáltalán aromaterápiának.
Már az ókorban is alkalmaztak aromás növényeket a gyógyításban, illetve a vallási ceremóniák során. A királyok és papok felkenése jellemzően titkos alkotóelemekből álló olajokkal történt. Az első kínai orvosi könyv a Wu Shi Er Bing Fang például fahéjat kínál szemölcsökre, valamint gyömbért az emésztési zavarokra. A mű, melyet 1973-ban találtak meg Hunan tartományban, időszámításunk előtt 1065 és 771 között íródott és 52 betegségre kínál 283 féle gyógymódot.
Egyiptomban a szépség megőrzésére vettek illóolajos fürdőket és masszázsokat. A legősibb parfüm, a Kyphy is a fáraók birodalmához köthető: az összetevők között rózsa, jázmin, tömjén, mirha, fahéj és koriander is szerepel. Feltehetőleg tőlük vándorolt át ez a tudás a görögökhöz is. Hippokratész, az ókori orvos egyik feljegyzésében ezt olvashatjuk: „Az egészséghez vezető út egy illóolajos fürdő és masszázs naponta”.Indiában az ősidők óta töretlenül él az ajurvédikus orvoslás. A helyiek az ember, mint energetikai rendszer megtisztítására alkalmazzák az illóolajokat. A fejlett civilizációktól távol eső Ausztráliában is felfedezték az illóanyagok jótékony hatását- az aboriginálok teafaleveleket morzsoltak el a megfázás és a fejfájás csökkentésére. A Római Birodalom szétesését követően a szerzetesek és az apácák vitték tovább a gyógynövényekkel való gyógyítás hagyományát. Hildegard von Bingen, a kolostori gyógyászat egyik legismertebb képviselője a szegfűszeget fejfájásra és gyulladásokra, a gyömbért gyengeségre és erőtlenségre, a cickafarkat sebekre, a római köményt pedig asztma kezelésére ajánlotta. A középkori orvoslás másik jelentős alakja a perzsa Avicenna volt, aki a desztilláció folyamatát tökéletesítette és elsőként párolt le rózsaillóolajat.
Az angol iskola az illóolajokat hagyományosan masszázsra, kényeztetésre használja. Ezzel szemben a franciák úgynevezett célzott aromaterápiát alkalmaznak, melynek célja, hogy az illóolajok kémiai összetételét pontosan ismerve kezeljék a betegségeket külsőleg és belsőleg egyaránt. Mint látható, a két irányzat igencsak eltér egymástól, az angol vonalat inkább a megelőzésre és a lélek harmonizálására tartják alkalmasnak, míg a francia vonalat a már kialakult, vagy éppen kialakulófélben lévő betegségek felszámolására, gyógyítására. A mindennapokban persze nem válik ilyen élesen el a két ág.
Hazánkban már igen régóta akalmazzák az aromaterápiát; többek között Méliusz Juhász Péter református püspök, egyháztudós, író és botanikus, valamint Csapó József, Debrecen városi főorvosa készített feljegyzéseket gyógynövényekről és azok tulajdonságairól. A népi gyógyászatban is fontos szerepet játszik: a kamillaolaj gyulladáscsökkentő hatásáról híres, a levendulát nyugtató hatása miatt alkalmazzák, illetve a köményolaj is gyakran előfordul, görcsoldó és gyulladáscsökkentő hatása miatt. Nyilván nem egyszerű az összes gyógynövény hatását észben tartani, de mindenképpen érdemes tanulmányozni, mivel a mindennapokban is remekül lehet alkalmazni a különböző technikákat. Ebben segítség lehet a Panarom Aromaterapeuta Intézet, ahol aktív terapeuták, illetve nemzetközi szinten elismert szakemberek adják át tudásukat. Az órákon az elméleti és gyakorlati technikák elsajátítására is nagy hangsúlyt fektetnek – ezáltal sokkal egyszerűbben megtanulható az olajok használata.
A növények fotoszintézis által, bizonyos enzimek segítségével a napfényből, a földből, a vízből és a levegőből vett energiát illékony olajjá szintetizálják. Az illóolajok kinyerése többféle módon is történhet. Egyik legjellemzőbb mód a lepárlás, melynek során a leszedett növényeket egy üres kamrába helyezik, amin forró gőzt áramoltatnak keresztül. A gőz hatására a növényből kiválnak az olajok, melyek hűtés után szétválnak a víztől. Az sem mindegy, hogy a növényeket mikor takarítják be, a megfelelő időpontban ugyanis sokkal nagyobb mennyiségű és jobb minőségű illóolajat nyerhetünk ki. A citrusféléknél nincs szükség lepárlásra, az ilyen olajokat nagynyomású préssel, hidegen sajtolják a gyümölcsökből. Vannak olyan növények is, melyekből nagyon nehéz kinyerni az olajat. Ezeket úgynevezett enfleurage eljárásnak vetik alá, melynek során a virágszirmokat növényi olajba helyezik, ami magába szívja az illóolajat. Ezeket később alkohollal választják szét, majd az alkoholt elpárologtatják. Ez igen bonyoltult, hosszadalmas és költséges eljárás. Oldószerrel is lehetséges az illóolajok kinyerése, de az ilyen eljárás végeredménye kizárólag külsőleg alkalmazható, bőrápolás és szaglóterápia során.
Az illóolajok tárháza hatalmas, ezért most csak néhány példát mutatunk be. A bazsalikomot szellemi fáradtság, kimerültség ellen ajánlják. Elég néhány csepp illóolajat egy zsebkendőre csepegtetni és onnan belélegezni. Emellett rovarcsípés kezelésére is alkalmas. A borsmenta olajat emésztési panaszokra, hányingerre használhatjuk. A citromolajról a legtöbben tudjuk, hogy megfázás esetén segít a légutak fertőtlenítésében, de kiválóan alkalmazható a koncentráció elősegítésére is. A kamillaolaj idegesség, álmatlanság ellen lehet gyógymód. Pár csepp olaj az esti fürdővízbe és nyugodt éjszakára számíthatunk. Ahogy azt dr. René Maurice Gattefossé történetéből már tudjuk, a levendulaolaj égési sérülések csillapítására alkalmas, de csökkenti a stresszt is. A teafa olaj bakteriális, vírusos és gombás fertőzések kezelésére is jó.
A felsorolt példák mellett még inhalálásra, masszázsra és borogatásra is használhatjuk az illóolajokat. Mivel terápiás tulajdonságaik biokémiai összetételüktől függenek, jobban járunk, ha 100%-os tisztaságú, természetes, hígításmentes olajokat használunk. Amennyiben tanácstalan, hogy milyen olajat, milyen formában kellene használnia, forduljon bátran szakemberhez.
A cikket a Brand & Content készítette a Panarom megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.