Bár a statisztikák szerint ma már több szabadidő felett rendelkezünk, mint harminc évvel ezelőtt, mégis kevesebbet olvasunk. 2015-ben a  KSH összeállította egy átlagmagyar napját : eszerint a szabadon rendelkezésére álló négy és fél órából a nagy átlag mindössze 20 percet tölt olvasással, míg tévézéssel akár közel két és fél órát is. Pedig az olvasás nem csak  tudást közvetít, de csökkenti a stresszt, kikapcsol, jótékony hatással van az analitikus gondolkodásra, javítja a koncentrációt  – és a sornak még közel sincs vége. A Bookline kampányt indított a rendszeres olvasás népszerűsítéséért, és felkért négy hírességet, mondják el ők, mit és hogyan olvasnak.

Abban tulajdonképpen nincs vita, hogy az olvasás életforma. Mindegy, hogy hol, mikor, mit és milyen adathordozón, elég pár perc, hogy az ember egy teljesen másik világba kerüljön. Sőt, a technikai fejlődésnek köszönhetően már nem is feltétlenül kell a kezünkbe vennünk egy könyvet az olvasáshoz. Winkler Róbert újságíró-műsorvezető a bemutatkozó videójában például elmesélte, hogy egy hosszú úton egyszer végighallgatta a komplett Bibliát, kérdésünkre pedig elárulta, hogy nem ez az egyetlen mű, amelyet hangos változatban fogyasztott el.

„Passuth Lászlótól A harmadik udvarmester és az Esőisten siratja Mexikót című monstre regényei papíron biztos, hogy nem jöttek volna össze. Az egyikkel korábban próbálkoztam, de valahogy csüggesztő volt az a papírtömeg, meg talán túl körülményeskedve is indult. De egy motoros túrán az ember berakja az agyba dugós fülhallgatót, rápatentolja a zsebét a telefonra, behúzza a cipzárt, felveszi a kesztyűt, és attól kezdve valami nagyon komoly motiváció kell, hogy azt a sort megismételje visszafelé. Úgy meg már behúz egy döcögősebben induló könyv is. Apuleius Az aranyszamár című regényét is így olvastam el, és nem bántam meg, pedig közben arcon csípett egy darázs. Mikszáth Kálmánról is azt gondoltam, hogy mai ésszel már elolvashatatlan, de nem; egyszerűen csak 150 évvel ezelőtt türelmesebbek voltak az olvasók a nem elég gyorsan induló könyvekkel. Nem volt más választásuk.”

Míg Winkler a hosszabb műveket a motoros utakra tartogatja, addig Sena Dagadu énekes-zenész a turnébuszban szeret olvasni. Azért éppen ott, mert a buszban zavartalanul el tud tölteni néhány órát, „és nyugiban el lehet vonulni egy könyvvel úgy, hogy senkit nem zavarsz. Vagy senki nem zavar téged”. A turnébuszban persze sokat beszélgetnek, a hosszabb utakon filmet is néznek, de Sena szerint ideális utazás közben olvasni – „utazni egy könyvben”. Idén egyébként rákapott a sci-fi és fantasy könyvekre. Az év elején egy Terry Goodkind-könyv valóságos lavinát indított el nála: „Itt kezdődött a sárkány éve nekem”. Ezt követően többször váltott, először Patrick Rothfussról Octavia E. Butlerre, majd olvasmányai között helyet kapott egy kis Asimov, Philip K. Dick és H.G. Wells is. Újabb sárkányos és kalandregényeket követően jelenleg Rejtő Jenő Piszkos Fred című kötete van soron. A fent felsorolt nagy sci-fi neveken Sena kedvencei közé tartozik még Zora Neale Hurston – azt mondja, tőle szinte bármi jöhet – és Alice Walker is. „Imádom Murakami Haruki könyveit (például a Kafka a tengerpartont), és Chimamanda Ngozi Adichie-től az Aranyló fél napkorong is egy csodás könyv. Sok mindent szeretek. Lecsúszott már több Stephen King, Lee Child, Agatha Christie meg hasonló is. Szóval, lényegében szeretek olvasni.”

Hogy ki és mi alapján kötelezi el magát egy könyv mellett, azt rengeteg tényező befolyásolja. Az egyéni ízlésen túl a barátok ajánlása, de akár egy jó borító is sokat eshet a latban. Winkler Róbert azt mondja, nála elsősorban a „kézbe akadás” dönt. De az olvasás élménye nem is feltétlenül a papíralapú kiadványokhoz kötődik: „A polcról amúgy nem sok mindent veszek le, mert a legutóbbi költözésnél felszámoltuk a könyvespolcokat, és a könyveket levittem a tárolóba. Lexikon manapság már nem kell, regényeket meg szinte csak elektronikus formában olvasunk. Furcsa is, hogy régen azt képzeltem, kell a papír illata de a múltkor meg elkezdtem szaglászni egy új könyvet, hogy na, vajon visszajön-e az érzés, és megnyugodva tapasztaltam, hogy nem. Megvettem anyámnak Esterházy Hasnyálmirigynaplóját, mert vágyott rá; gondoltam, nem sürgős odaadni, és majd mekkora kaland lesz megint papíron olvasni, de nem.”

Kemény Zsófi slammer, költő, 2014-ben jelent meg első ifjúsági regénye, az Én még sosem. Ő azt mondja, íróként már nem tud teljes önfeledtséggel olvasni: „Ahogy a filmrendező sem tud úgy filmet nézni, hogy ne érzékelje közben a kameramozgatást vagy a vágást. Az agyam kis része mindig figyel az írói megoldásokra, és ha valami virtuózabbat veszek észre, gondolatban azonnal megveregetem a szerző vállát és felírom a képzeletbeli jegyzetfüzetembe, hogy na, ezt nem szabad majd véletlenül sem alkalmaznom. De az is lehet, hogy időnként megtörténik velem a teljes belefeledkezés, csak azt olyankor nem veszem észre”. Zsófi a videójában elmesélte, hogy lényegében most már bárhol képes olvasni, emiatt pedig már került érdekes helyzetekbe is. Az ideális olvasásról ugyanakkor egészen határozott elképzelésekkel rendelkezik: „Az ágyamban ülök, csönd van, a szobámba besüt a nap, mellettem van egy tál felvágott mangó, és tudom, hogy most legalább két napig nem kell csinálnom semmi mást”.

Szily László újságíró is a leggyakrabban az ágyban olvas, melyhez legközelebb jelen pillanatban a Killed – Great Journalism Too Hot to Print című könyv hever. Ezt a legjobb amerikai újságírók olyan cikkeiből szerkesztette össze David Wallis, „amiket a legjobb amerikai magazinok valami okból kicenzúráztak vagy nem mertek közölni”. Nem messze tőle fekszik egy spanyol nyelvű Tintin-képregényalbum, nyelvgyakorlási célból. „Még szintén érintésnyi távolságból kábé ötven további könyvet tudnék magamra rántani félálomban, mert egy kínai könyvszekrény áll az ágyam mellett. Van rajta Gyűrűk Ura, aztán Jerome K. Jerome Három ember-könyve egybekötve, a Törött angyalok című sci-fi Richard Morgantől és a Közelkép Iain M. Bankstől, a magyar történelem legjobb elfelejtett regénytrilógiája Kardos G. Györgytől, egy angol gombaszakácskönyv és még egy rakás gyerek- meg felnőttkönyv.”

Szily a Bookline oldalán is sok gyerekkönyvet ajánl. Azt mondja, apukaként elég nagy hatással van arra, miket olvasnak a gyerekei, ráadásul a mai napig olvas nekik esti mesét. 

„Néha szoktam nekik direktben ajánlgatni könyveket, néha csak becselezek pár olyat az alacsonyabban fekvő polcokra, amiket én is szerettem gyerekkoromban, hátha lenyúlják, és most már persze az is előfordul, hogy ők kérnek konkrét könyvet, amiről a haveroktól hallottak.”

Nem elhanyagolható szempont, ha egy gyerekkönyv a felnőtteknek is tetszik, Szily a gyerekeinek felolvasott kötetek közül a  Vango -minisorozatot emeli ki Timothée de Fombelle-től, valamint a  Bögre azúr t Varró Dánieltől. „De hogy még ennél is jobb legyen nekem, a mostani, középbéna dzsinnes könyv után valamelyik klasszikus Wodehouse-t kezdem nekik olvasni. Csak egyelőre képtelen vagyok eldönteni, hogy a  Nyári zivatar  vagy a  Rengeteg pénz  legyen az.”

A cikket a Brand & Content készítette a Bookline megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.