Index Vakbarát Hírportál

Az art deco Budapesten

2018. március 27., kedd 07:26

Ha nem is biztos, hogy az art deco az utolsó világstílus, az egyértelmű, hogy az első globális művészeti stílus volt. Az Art Nouveau (a belga-francia szecesszió) meghódította pár év alatt a kontinens országait, sőt, a volt cári birodalom tartományaiban és Latin-Amerikában is fellelhető, viszont az angolszász országokat a hullámzó növénymotívumok hidegen hagyták. Ezzel szemben az art deco az első világháború utáni technikai globalizációnak (expresszvonatok, óceánjárók és filmek) köszönhetően pár év alatt nemcsak a Nyugat centrumaiban, azok perifériáin és gyarmatain jelent meg, hanem a sztálini Szovjetunióban is megtalálható. És persze Budapesten is.

A két világháború közötti dekoratív stílus az első világháború előtti német-francia iparművészeti rivalizálásból nőtt ki. Nevét az 1925-ös párizsi világkiállítás – ahol nemzetközileg is bemutatkozott –, az „Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes” (Kortárs díszítő- és iparművészeti kiállítás) rövidítéséből kapta 1966-ban. A maga korában főként cikcakk dekorációként hivatkoztak rá, amely forma az art deco egyik leggyakrabban használt motívuma volt.

Három nagy művészeti forrást igyekezett integrálni: a történelmi építészet és belsőépítészet hagyományát, a korabeli kortárs képzőművészeti irányzatokat és az addig a Nyugat által megismert, térben és időben távol álló egzotikumokat. Ez a kevert forrású iparművészeti szemlélet érvényesült az art deco épületek tömeg- és részletképzésénél, homlokzati dekorálásánál.

A magyar art deco épületállomány a szecessziós tizedét sem éri el, a magyar városok arculatát – leszámítva a XI. kerület egy kisebb részét – nem határozta meg. Földrajzi, és így történelmi-gazdasági okokból a francia kubizmus helyett inkább a német expresszionizmus, Bécs és Hamburg hatása érezhető. A klasszicizmus helyett elnagyolt barokkos, míg az ókori egyiptomi és keleties hatások helyett népművészeti motívumok lelhetők fel benne. Az 1920‑as évek második felében a növényi ornamensek domináltak, az évtized végén a kubista-expresszionista gúla- és ékformák, amelyeket 1930 körül felváltott a homlokzatok vízszintes sávozása, hogy aztán pár évre rá ez az építészet is belesimuljon a modernizmus uniformizálódó formanyelvébe.

A magyar art deco, ellenben a nyugatival, több konzervatív részletet alkalmazott, mint a kortárs képzőművészetekből kiragadott és újraértelmezett motívumot; a gépi gyártás esztétikájából származó formák és mintázatok nem jellemzők. A társművészetek, mint a díszítőfestészet, a kerámia, az ólomüveg és a műlakatosság megjelenése a korábbi szecessziós munkákhoz képest elenyésző, ezen részleteket a polgárság kevésbé tudta finanszírozni, mint a századforduló idején. Ezek ellenére mégis be lehet mutatni több tucat karakteres budapesti art deco épületet.

Ezek közül válogattunk annak apropóján, hogy a Markó utcai, eredetileg transzformátorháznak készült épület korszerű irodaházként születik újjá. 

Szöveg és képek: Bolla Zoltán, a két kötetes A magyar art deco építészet szerzője.

BRAND & CONTENT Brand & Content

A cikket a Brand & Content készítette a Markó Irodák 9 irodaház megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.

Rovatok