Budapesten ismét napirendre került a parkolási díjak emelése, de kérdéses, hogy ez hoz-e majd megoldást a legnagyobb problémára, a helyhiányra. Közlekedni mindenki szeretne és a fő probléma eddig sem az volt, hogy túl olcsón lehet megállni napközben a belvárosban, hanem, hogy alig lehet helyet találni, mert kinőttük a várost. Kinek és miért lehet jó megoldás a legújabb közösségi megoldás, az elektromos kölcsönrobogókat kínáló blinkee.city ?
Nincs mit tenni, a meglévő helyen kell elférnünk, ezeken az utakon kell közlekednünk, itt kell időben célbaérkeznünk. Érdekes helyzet ez, mert a dráguló és lassuló autós közlekedés jelentette káosz már rég kitermelte az alternatív megoldásokat azok számára, akik nem akarnak tömegközlekedésre váltani, de ha valamikor, hát most tényleg napirendre kerülhet a váltás sokak számára. Az autómegosztó szolgáltatások használóinak tábora folyamatosan duzzad, nekik máris könnyebb dolguk van a parkolással, de még ők sem tudnak minden helyzetet olyan lazán megoldani, mint akik a robogót választják.
A robogó előképe a motorral felszerelt roller volt és a korai konstrukciók, mint az Autoped a múlt század tízes éveiben bukkantak fel először. A motoros rollereket kifejezetten a könnyű használat szempontjai szerint fejlesztették, és kis tömegüknek, átléphető vázuknak és széles lábtartóiknak köszönhetően hamar megtalálták rajongóikat.
A robogózás tömeges elterjedését mi, európaiak az olaszoknak köszönhetjük, hiszen a Második világháború utáni évek nehézségein egy egész társadalmat átsegítő minimáljárműveket eredetileg a repülőgépgyártásból megmaradt alkatrészek és eszközök felhasználásával ők alkották meg, így véglegesítve a robogók máig érvényes receptjét. A háború utáni modellek olcsók voltak, csekély karbantartási igény mellett biztosították az eljutást a város egyik feléből a másikba és mivel vezetésüket mindenki könnyen megtanulta, hamar divatba jöttek.
A robogó nem gyors, de lendületes jármű, ami lassan beépült minden fejlett európai ország városi közlekedéskultúrájába. A robogózás európában az örök második a népszerűségi rangsorban, Ázsiában viszont egyértelműen az első helyen áll.
Gyakran keverjük a segédmotorokkal, de ezt a félreértést egyszerű tisztázni. Az utóbbi jogilag definiált járműkategória, amelybe az ötven köbcentit nem meghaladó hengerűtartalmú hagyományos felépítésű motorkerékpárok és robogók tartoznak. A belépőszint másik jellemzője, hogy a KRESZ szerinti legnagyobb sebessége síkúton 40 km/óra, legnagyobb tervezési sebessége pedig ennél csak öttel több, ugyanakkor ezek a gépek egyelőre nem rendszámkötelesek, így forgalmi engedélyük sincs és műszaki vizsgára sem kötelezik őket. Az ötven köbcentinél nagyobb hengerűtartalmúl motorok és robogók rendszámkötelesek és minden esetben külön vizsgát kell tennünk a használatukhoz.
Az utóbbi évtizedekben már messze nem csak az ötven köbcentisek uralják a robogók kategóriáját, a kétszázötven, négyszáz vagy akár nyolcszázötven köbcentis automataváltós modellek gyorsulása és utazósebessége a hagyományos motorkerékpárokéhoz mérhető.
A robogókat nem csak a természetes üléshelyzet, a kis átmérőjű kerekek és a rövid tengelytáv együtteseként adódó játékos vezethetőség definiálja de az is, hogy szemben a motorkerékpárokkal, egy igazi robogón nincs hagyományos lábváltó. Sőt, általánossá vált a fokozatmentes automata váltó, amelyben speciális hajtószíj gondoskodik az erőátvitelről. A robogózás alapjai így hamar elsajátíthatók és aki kerékpárral biztonságban érzi magát a városi forgalomban, percek alatt megszokja majd a robogót is.
Az utóbbi tíz évben az ötvenesek közt is egyre nagyobb számban jelentek meg a négyüteműek, melyek nem csak sokkal tisztább üzeműek, de lényegesen csendesebbek és benzinből is kevesebbet kérnek, igaz, csúcsteljesítményük visszafogottabb. A tökéletes megoldást azonban nem ezek, hanem az elektromos hajtás elterjedése jelenti majd. A világ legrobogósabb országaiban, például Kínában vagy Japánban már most is divatosak és keresettek a villanyrobogók, melyek egyszerre tudnak mindent, amit benzinmotoros társaik, csak egy kicsit mindent jobban.
A villanymotornak köszönhetően semmilyen sebességváltóra nincs szükség az erőátvitel folyamatosságához és vele az elindulás a gyorsítás, vagy éppen a szűk utcákon való lassú manőverezés soha nem volt ennyire kézenfekvő. A villanymotor szinte hangtalanul végzi a feladatát, miközben vonóereje már az első méterektől teljes egészében az ügy szolgálatában áll, vagyis nem kell felpörgetni a dinamikus gyorsításhoz.
Az elektromos hajtási rendszer viszonylag jól adaptálható a kistestű robogók méreteihez: az akkumulátorokat be lehet építeni a lábtaposó alá, a villanymotort a hátsó kerékagyba, a vezérlést pedig az ülés alatti rekesz köré. A legkisebb villanyrobogók hatótávolsága ma még a benzineseké alatt marad, de két feltöltés közt így is eléri az ötven kilométert.
Az elektromos robogók terjedése nem csak a parkolási és légszennyezési gondokat enyhíti, de használatukkal bármilyen forgalmi helyzetben biztosan kalkulálható a célbaérkezés időpontja is.
A robogók és motorkerékpárok 2010-óta szabályosan közlekedhetnek a budapesti buszsávokon, sőt, ha pirosra vált a lámpa, akár előre is gurulhatunk velük a kocsisorok közt. A parkolás nemcsak ingyenes, de a kistestű gépeknek akár egy utcasarkon is azonnal találunk helyet, vagyis robogónkat időveszteség és bosszúság nélkül hagyhatjuk hátra az úticélunknál.
Ki vezetheti, hol mehet?
A Blinkee.city villanyrobogói a segédmotor-kategóriába tartoznak, ezért vezetőjük mögé nem ülhet más. A kisrobogókat bárki használhatja, aki rendelkezik B-kategóriás autójogosítvánnyal, vagy bármilyen motorjogosítvánnyal, beleértve a segédmotoros AM-kategóriát, amelyre már középiskolás kortól levizsgázhatunk. A segédmotorok, így a legkisebb robogók legfeljebb 40 km/óra sebességgel közlekedhetnek, így elsősorban városban praktikus a használatuk. Az egyetlen kötelező védőfelszerelés a bukósisak, de a robogózáshoz érdemes zárt cipőt, hosszúnadrágot és hosszú ujjú felsőruhát, esetleg kesztyűt viselnünk.
Nem mindenkiből lesz az első próbálkozás után megszállott robogós, de a műfaj sokkal könnyebben hozzáférhető és barátságosabb, mint a motorozás.
A közösségi autómegosztó szolgáltatások után, az E.ON együttműködésével Budapestre érkezett az eredetileg Lengyelországban kitalált szolgáltatás, a blinkee.city. A cég fehér villanyrobogói messziről felismerhetők, hiszen, kifejezetten bérbeadáshoz gyártották őket. A kistestű robogók nem gyűjtőpontokon, hanem főváros belső kerületeinek számos pontján várják bérlőiket.
A szolgáltatás igénybevételéhez nem tartozik többezer forintos regisztrációs díj, elég csupán letölteni a blinkee.city mobiltelefonos applikációját, melyet androidos és iOS rendszerű telefonokra is elérhetővé tettek.
Aki elköteleződés nélkül szeretné kipróbálni a városi robogózást, annak csupán a jogosítványa és a személyi igazolványa fényképeit kell feltöltenie a személyes adatainak megadása után. A regisztrációhoz ezeken kívül a fizetési módot is meg kell adni, majd ha mindezen túlvagyunk, a rendszer magyar üzemeltetői huszonnégy orán belül levélben igazolják vissza a belépésünket. Nem előírás, de érdemes hosszú nadrágot, zárt cipőt és zárt felső ruházatot viselnünk, az egyetlen kötelező védőfelszerelés, a bukósisak pedig a robogó ülése mögöttt várja a következő bevetést. A sisak alá ajánlott felvenni az egyszer használatos egészségügyi sapkát, amit szintén könnyedén, ugyanott megtalálunk.
A blinkee.city percenként 49 forintos árával (diákoknak 41 Ft) most a legolcsóbb és a leggyorsabb megoldás a bosszantó forgalmi dugók ellen és vele könnyű belátni, hogy a robogózás, száz évvel feltalálása után ugyanolyan felszabadító lehetőség, mint a kezdetekkor volt. A belvárosok nem lettek tágasabbak, csak a forgalom nagyobb, ideje felfedezni a robogózást!