Ásó, kapa, nagyharang, míg a halál el nem választ?
Életre szóló eskü az oltár vagy anyakönyvvezető előtt: nagyanyáink korában a házassági kötelék, ha megköttetett, azt ember szét nem választhatta. Ma ennek pont az ellentéte történik: a statisztikák szerint Magyarországon a házasságok fele válással végződik. Ez azt jelenti, hogy hogy régen hűségesebbek lettek volna az emberek?
Nem egészen, csak házastársi boldogság egykor nem volt ennyire soktényezős és konfliktusos, az ismerkedésre sem volt annyi lehetőség, mint ma, amikor csak a közösségi oldalakon szinte napi szinten új emberekhez kapcsolódunk. Régen az emberek többnyire azért házasodtak, hogy gazdasági szövetséget hozzanak létre és hogy utódokat nemzzenek.
Az új, szerelemalapú házassági koncepciónál már fontos volt az is, hogy vonzónak találjuk a másikat, később pedig a szexuális elvárások is nőttek: a kapcsolat elejére jellemző fizikai izgalom és izgalmas szexuális élet már hosszú távon is fontossá vált. Mindezek mellett a válások növekedése persze azzal is összefügg, hogy egy-két generációval előttünk még óriási tabunak számított kilépni egy házasságból.
Napjainkban ezek a társadalmi konvenciók fellazultak, ahogy a tradicionális nemi szerepek is átalakulóban vannak, és egyre többen értenek egyet azzal az elmélettel, hogy az ember biológiailag nem monogám, ezért a házasság alapvetően hamis ígéreten alapszik. Gelsei Bernadett, döntésmentor szerint félúton lehet az igazság: bár képesek vagyunk hosszú időre elköteleződni, alapvetően nem a monogámia jellemzi az emberi természetet.
A szakember azt mondja, hogy a monogám házasság az egyetlen társadalmilag elfogadott norma arra az esetre, ha két ember szereti egymást és hivatalosan is össze szeretné kötni az életét. Ám a válások, a félrelépések növekvő száma azt mutatja, hogy a mai világunkban az emberek jelentős része nem érzi jól magát abban, ami társadalmilag elvárt, ami erkölcsileg, jogilag elfogadott. “Jelenleg egy változás zajlik, és amíg nem alakul ki, hogy mivé fog ez a folyamat fejlődni, hogyan fog újjáalakulni a régi, addig mindenki a saját eszközeivel keresi a megoldást” - mondja Bernadett, arra utalva, hogy a hosszú párkapcsolat érdekében egyre többen próbálkoznak a különféle párkapcsolati felállásokkal, mint a sokszerelműség (poliamoria), vagy a nyitott kapcsolat.
“A film témája nem is lehetne aktuálisabb, nem ismerek a környezetemben olyan házaspárt, akik nem váltak volna el, vagy ne lennének problémáik. Én magam a hosszú kapcsolatban hiszek, de a monogámiában nem, és már azt is tudom, hogy a boldogságot nem adják ingyen”
- ezt már Péterfy Bori mondja, aki maga is szerepel a Nyitva című filmben, amelyben egy olyan nőt alakít, aki a párjával közösen tíz év együttlét után úgy dönt, kinyitják kapcsolatukat.
Az énekeső szerint fontos, hogy a témáról merjünk beszélni, mert a megcsalás, a párkapcsolati válságok, a vágyódás más szexuális kapcsolatok, flörtök után mindig léteztek, csak sokáig még beszélni sem volt illő róla.
“Ma már a nők is felvállalják, hogy a monogámia hosszútávon számukra is nehéz. Ez talán furcsa lehet azoknak a férfiaknak, akik megszokták, hogy a félrelépés az ő privilégiumuk" - mondja Péterfy. Akárki is a félrelépő, abban a szakemberek és az érintettek is egyetértenek, hogy a megcsalás a legkevésbé előremutató megoldás, hiszen az legtöbbször hazugsággal, titkolózással, a másik bántásával jár.
Bernadett kliensei között sok az olyan pár, akik nem szeretnének hűtlenek lenni, viszonyt folytatni, becsapni a másikat és hazugságban élni, illetve tudatában vannak annak, hogy hosszú távon (15-20 éven keresztül) hűségesnek lenniük időnként nagy nehézségbe ütközik. A nyitott kapcsolat ott jöhet szóba, ahol valamelyik fél felismeri, és ki is meri mondani, hogy valójában neki beleférne a házasságukba az, hogy időnként udvarolnának, flörtölnének, ismerkednének vagy éppen szexelnének másokkal. Bernadett szerint a nyitásnak az egyik elengedhetetlen feltétele, hogy mindkét fél őszintén tudjon beszélni arról, mi az, ami neki belefér és mi az, amire vágyna, és készek arra, hogy új szövetséget alakítsanak ki.
Ilyenkor jön képbe a monogámia extrákkal
Vagy más néven a kapcsolat kinyitása, amihez szükséges, hogy mindkét fél meg tudja őszintén fogalmazni, hogy ki, miért szeretne belemenni az új felállásba. Bernadett szerint egyáltalán nem mindegy, hogy az egyik fél esetleg csak megalkuvásból vagy kompromisszumból hajlandó a nyitásra.
“Én szakemberként azt látom, hogy bizonyos időszakonként érdemes kinyitni a házasságot, de azt csak alapos felkészülés és közös szabályrendszer felállítása után lehet megtenni. Csak akkor lehet ezt jól csinálni, ha az alapok stabilak, ha jól ismerjük önmagunkat, és megy az őszinte kommunikáció a két ember között. Ezek hiányában csúnyán megbánthatjuk a másikat”
- mondja Bernadett.
De még a legnagyobb őszinteség és nyitottság mellett is kerülhet porszem a gépezetbe, például amikor a szexből szerelem lesz - ami általában tiltólistán szerepel a nyitott kapcsolatokban. Ennek is megvan a maga oka, ugyanis az ilyen helyzetnek az érzelmi kezelésére csak kevesen képesek, a féltékenység, mellőzöttség érzése, az elhagyástól való félelem az emberi természet része, amiket nem lehet csak úgy egy gombbal kikapcsolni. Ám az önismeretünk fejlesztésével fel lehet rá készülni.
„Az ember egy bizonyos élettapasztalat után tudja, hogy a szerelem elmúlik, és amennyiben az illető eljut egy magasabb önismereti szintre, akkor talán megvan arra az esély, hogy még egy szerelmet is át lehet élni mással, egy kapcsolaton/házasságon belül”
- állítja Péterfy Bori, aki szerint egy bizonyos élettapasztalat után tudni kell szétszálazni az olyan dolgokat, mint a szerelem, a szex, vagy egy hosszan tartó, mély kapcsolat.
Több ember közös szerelme
“Mi 12 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van két kicsi gyerekünk (6 és 3 évesek). Több mint egy éve nyitottunk, mert én szerelmes lettem. Rájöttünk, hogy mindketten szívesen kapcsolódnánk másokhoz. A nyitott kapcsolatban csak a szex megengedett, a poliamoriában a szerelem is. Mi szeretnénk a kapcsolódásainkat olyan mélységben megélni, ahogy csak lehet. Ezért választottuk ezt az utat” - ezt már Éva mondja, aki egy ideje poliamoria kapcsolatban él férjével.
A poliamoria, ahogy Éva is mondja, nem a szex köré épül, mint a nyitott kapcsolatok, és nem is gazdasági okból vannak benne együtt a párok, mint a házasságok jelentős hányadában. Ezekben a kapcsolatokban fontos a szerelem, emellett a keretek itt a legszabadabbak: két nő, egy férfi vagy két férfi egy nő, de akár négy férfi vagy öt nő is élhet poliamor kapcsolatban. Ez viszont közel sem jelenti azt, hogy nincsenek belső szabályaik, amelyek persze akkor működnek megfelelően – mint minden párkapcsolat esetében - ha azok a kölcsönös megegyezésen alapulnak.
“Heti két kimenőnk van fejenként. Csak a másik tudtával találkozunk bárkivel, és ismerjük a másik párját. Emellett persze nagyon szigorú STD protokollunk is van”
- sorolja fel a saját szabályaikat Éva.
Alapfeltétel, hogy mindenki tudjon mindenkiről, az viszont szintén egyéni megbeszélés kérdése, hogy ki kivel él együtt. Éva szerint azt is fontos tudni, hogy a poliamoria nem oldja meg a kapcsolati problémákat.
“Ha két ember azért nyit, mert már elhidegültek egymástól, akkor valószínű, hamar szét fognak menni. Ahhoz, hogy ez működjön, nagyon mély és szeretetteljes kapcsolatra van szükség. Mind a két félnek magabiztosnak kell lennie. Tudom, hogy mit adok a férjemnek nap mint nap, és hogy ő mit ad nekem”.
A jól működő többszerelmű kapcsolatokban az emberek a szeretetre, mint végtelen, sok ember között megosztható dologra gondolnak, egy egységes energiára, ami nem fogy el soha. Ha arra gondolunk, hogy egy anyának sem merül ki a „szeretet készlete” az első gyerek megszületése után, akkor reálisnak tűnik a poliamor alapgondolat is, miszerint a szeretet nem osztódó, hanem szorzódó energia.
Ez egy monogám beállítottságú embernek elképzelhetetlennek tűnhet, hiszen mélyen belénk van kódolva, hogy akivel együtt vagyunk, az kizárólag hozzánk tartozhat. Ez a birtoklási vágy és a klasszikus értelembe vett féltékenység a poliamor párkapcsolatokban kevésbé, vagy egyáltalán nem hangsúlyos. Sőt, míg a monogám kapcsolatban elképzelhetetlen, hogy az egyik fél örül annak, ha másik szerelmes lesz, addig a poliamoriban élők rendszerint arról számolnak be, hogy ők örülnek neki, ha kellemes élményt él át a párjuk. Hasonlókról számol be Éva is:
“Amikor a férjem szerelmes lett, úgy ragyogott, mint nagyon régen, és ezzel a ragyogással ölelt meg engem, majd a fülembe súgta, hogy köszönöm. Elképesztően jó érzés volt őt így látni.”
Ez viszont csak akkor működik, ha az ember elér egy magasabb tudatossági, önismereti szintet, és már nem akar többé valami olyat véglegesíteni, ami természetéből adódóan változni fog. Mint például a szerelem, ami egy idővel alábbhagy, átalakul, vagy teljesen elmúlik. Ám, ha mindennek tudatában is vagyunk és jól ismerjük önmagunkat, még ez sem ad arra garanciát, hogy egy poliamor kapcsolat könnyebb, mint a monogám verzió. “Persze vannak nehéz pillanatok, ahogy a monogámiában is. Nekünk sokat fejlődött a kommunikációnk. Tudni kell elmondani, ha valami fáj. Tudni kell kérni, és figyelni kell egymásra nagyon” - mondja Éva, aki szerint ma is van létjogosultsága a monogámiának.
“A poliamoria sok mindenkinek nem való. Mindenki éljen úgy, ahogy neki a legjobb. Csak a választás legyen szabad.”
