Azzal nem lehet vitatkozni, hogy egy jól eltalált magas sarkú cipő sokat dob a megjelenésen és egyes ruhadarabok nem is működnek nélküle. Az is érthető, hogy a nők szeretik, hiszen elegánsabb lesz tőle a mozgásuk, a megjelenésük és az sem elhanyagolható, hogy a láb hosszabbnak és feszesebbnek tűnik tőle. Ettől még az orvosok szerint egészségtelen viselet.

Régi darab

A magassarkú különböző modelljei már régóta velünk vannak, ősei már az ókori Egyiptomban és Görögországban is feltűntek, bár akkoriban még főleg a férfiak lábát ékesítették. Az első hely, ahol kimondottan női viseletnek számított, az a 15. századi Velence volt, a többnyire fából készült, magas talpú, "chopine"-nek hívott cipőket főleg a kurtizánok hordták. Járni ugyan ilyenben nem igazán lehetett, viszont jól megmagasította őket. Mindeközben Japánban is megszületett a gésák holdjáró fapapucsa, amely szintén nem a kényelmességéről volt híres és vélhetőleg a nők lábának sem tett jót. A különálló sarok a reneszánsz korában kezdett divatba jönni, főleg az európai arisztokrácia körében, a feljegyzések szerint már 1595-ben I. Erzsébet angol királynő ruhatárában is volt ilyen lábbeli. Bár még ekkoriban sem csak nők hordták, sőt, XIV. Lajos, a Napkirály uralkodása idején nagy sláger volt az arisztokrata férfiak körében is.

Csak 1920-as években lett a nők privilégiuma, amikor a szoknyák jócskán megrövidültek, így egyszerre kerültek fókuszba a lábak és a cipők. Ekkoriban született meg a híres T-pántos magassarkú, amely ma is népszerű viselet, majd a negyvenes években érkeznek az olyan ikonikus darabok, mint az éktalpú modellek (ezek is divatosak ma), és ne felejtsük el a piros, láthatatlan sarkút, amelyért Marilyn Monroe egyenesen rajongott.

1955-ben, a Christian Dior alkalmazásában dolgozó Roger Vivier cipőtervező feltalálja a tűsarkút, ezzel pedig beírta magát a cipőtörténelembe. Az ezt követő évtizedek során számos újragondolásával találkozhattunk, ma már széles a paletta a visszafogott törpe sarkútól kezdve akár a húsz centivel is megmagasító cipőkig

A nők nagy része pedig imádja ezeket a lábhosszabbító, de többnyire kényelmetlen darabokat, sőt, akadnak olyanok, mint például a divatikon Victoria Beckham, akit szinte soha nem is látni lapostalpúban. Az orvosok ettől a gyakori viselettől óva intik a női nemet, ők azt mondják a 3-5 cm-nél magasabb sarkú cipő kimondottan káros hatással van a gerincre, a lábakra és a vénákra is.

Ha túl gyakran hordunk öt centinél magasabb sarkú cipőt, számíthatunk lábközépfájdalomra, porc-és ízületi megbetegedésekre, vagy akár gerincproblémákra is. Ezeknek a legfőbb oka, hogy a magassarkú viselésekor nem azokon a pontokon van a terhelés, ahol anatómiailag ideális lenne. A sarokcsont gumóján, valamint a nagylábujj és a kislábujj középcsontjának fején kellene járnunk, ehhez képest a magassarkú viselésekor a második, a harmadik és a negyedik lábujjak középcsontjának fejére terhelődik a testsúly, melynek hatására idővel ízületi gyulladás is kialakulhat.

Tűsarkakon járva ráadásul súlyvonalunk előrehelyeződik, a térd terhelése növekszik, ami növeli a kopás, az artrózis kockázatát, és mivel az Achilles-ín ilyenkor megrövidül, sarokfájdalom is kialakulhat. Az sem túl jó, hogy ezeknek a cipőknek az orra gyakran szűk, elvékonyodó, amely összepréseli a lábujjakat, ez pedig egy idő után bütykösödéshez vagy kalapácsujj kialakulásához vezet. Nem véletlen, hogy bütyökműtétet szinte kizárólag nőkön végeznek.

Ráadásul a magas sarkú cipők rontják a láb vérkeringését, gyengíthetik az izompumpa hatását - többek között ez is felelős a vér szívbe való visszaáramoltatásáért - így a vénás betegek számára gyakori viseletük kifejezetten káros lehet.

Veszélyeinek további taglalása helyett mutatjuk, hogy a magyar nők miért és milyen magas sarkokon érzik jól magukat. 

Brand & Content