Hatékonyabban üzemel a szálloda gázkazánja és jelentősen csökken a meghibásodás valószínűsége is – érzékelteti Lengyel Ernő, a balatonfüredi Anna Grand Hotel tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, milyen előnnyel járt, hogy tavaly fűtéstechnikai rekonstrukciót és gépészeti felújítást hajtottak végre. Ennek során a már egy ideje nem működő 500 kilowattóra elektromos teljesítményű gázmotort hozatták üzemképes állapotba, így az néhány héten belül termelésbe tudott állni. Emellett két darab, egyenként 240 kilowattórát előállító régi gázkazánt cseréltettek le újakra.
Felméréstől a működtetésig
Ráadásul a sokat látott, a hősidőkben 6 méteres csillárokon gyertyával világító kétszáz éves szálloda a működtetéséhez szükséges energiát is kedvezőbb áron kapja, miközben az üzemeltetési feladatokkal sem kell bíbelődnie, azt helyette az energiaszolgáltatója végzi. Miután ez utóbbi vette át például az Anna Grand Hotel meglévő hűtőberendezéseinek a működtetését is.
Az integrált energetikai szolgáltatás és fejlesztési megállapodás lényege ugyanis, hogy a cégek nem csupán áramot és gázt tudnak vásárolni az energiaszolgáltatójuktól, hanem az a teljes energiamenedzsment terhét is leveszi a vállukról.
Aki sokallja az energiaszámláját – például mert azt gyanítja, azért fizet többet, mert „szökik az energia” –, annak mindenképpen érdemes tennie egy próbát és kérnie egy teljes körű energetikai felmérést. Ennek során egy mérnökcsapat a helyszínen megvizsgálja a fűtési, hűtési rendszerek állapotát, az elektromos vezetékeket és ha szükségesnek tartja, akkor javasolja azok felújítását, korszerűsítését, végső esetben a cseréjét.
Amennyiben az elvégzendő teendőkkel a vállalat egyetért, akkor kap egy árajánlatot, s ha azt elfogadja, máris kezdődhetnek a munkák. Hogy ezek meddig tartanak, azt nem lehet megmondani, hiszen itt aztán igazán érvényes a mondás, miszerint ahány ház, annyi szokás - ebben az esetben energetikai rendszer. Van, ahol akár néhány héten belül is befejeződhetnek a munkák, másutt azonban ennél hosszabb időt vehetnek igénybe.
Jó hír azonban, hogy még az utóbbi esetben sem kell feltétlenül leállni az üzemszerű működéssel – ami azért lényeges szempont, mert akadnak olyan vállalkozások, amelyek pont a termeléskiesés, illetve a szolgáltatásnyújtás fennakadásának rémétől fenyegetve halogatják energiarendszereik modernizálását.
Azt, hogy az átalakítások alatt is folyamatos maradjon a működés,
az E.ON-nál úgy biztosítják, hogy minél több komplett eszközt visznek a helyszínre.
Így azokat nem ott kell összeállítani, hanem már egy az egyben be lehet építeni.
Kinek éri meg?
A szakemberek szerint elsősorban a viszonylag jelentős energiát felhasználó iparágakban tevékenykedő cégeknek ildomos átvizsgáltatni önmagukat és az így kapott eredmény alapján változtatniuk. Ilyenek például az autógyártók és azok beszállítói, az élelmiszeripari vállalkozások, a szállodák és kiskereskedelmi egységek, valamint a vegyipari és gyógyszeripari társaságok.
Egy hulladékkezelési cég például azért tartotta szükségesnek megrendelni a szolgáltatást, hogy az összegyűjtött szemét speciális elégetéséből származó gázt tudja hasznosítani, abból az energetikai változtatásokat követően megújuló villamos energiát lesz képes termelni.
Számolni kell persze azzal, hogy egy ilyen energetikai korszerűsítés több év alatt térül meg, az Anna Grand Hotel esetében például ez az intervallum a szakemberek szerint bő öt esztendő lehet.
Ám a berendezések korszerűsítésének, felújításának és cseréjének előnyei már azonnal érződnek. Lengyel Ernő azzal számol, hogy a balatonfüredi hotelnek évente 10 százalékkal lehet kisebb az energiaszámlája, miközben nagyjából ugyanennyivel növekszik a beépített új kazánjaik hatásfoka. Ugyanazt a hőmennyiséget kevesebb földgázt felhasználva állítják elő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy zöldebbé válik a működésük, a korábbinál kisebb mértékben terhelik káros anyagokkal a környezetüket.
Az energiamegosztás lehet a jövő
A napelemes kapacitásmegosztásra (Sun Hosts) épülő modell gyakorlatilag a taxis Uber és az ingatlanos Airbnb energetikai megfelelője. Lényege, hogy aki több áramot termel, az eladhatja, elcserélheti vagy elajándékozhatja azt a szociálisan rászorulóknak, a nem vagy kevesebbet termelőknek.
Már nem is olyan távoli az a megoldás, hogy többen összeállnak és közösségként megosztják egymással a napelemmel vagy más módon megtermelt energiát, úgy, hogy akinek többlete van, az ad annak, aki hiányban szenved. Az effajta energiamegosztás Magyarországon még gyerekcipőben jár, egy sor külföldi országban, például Ausztriában viszont már bevett szokás.
De ez a közösségi energiafinanszírozás arra is alkalmas, hogy mondjuk az egy iskolába járó diákok szülei pénzt dobjanak össze – ha úgy tetszik, az osztálykasszákba, csak kicsit többet, mint egy kirándulásra, a termek kifestésére – és abból létesítsenek egy kis naperőművet.
Cserébe annyit kérhetnek az iskolától, hogy az ily módon megspórolt pénzt energetikai felújításra, a nyílászárók és a világítótestek izzóinak a cseréjére, továbbá a fűtés-korszerűsítésére fordítsák.
Ez az igazán felelős gondolkodás, hiszen a közösségi energiamegosztás előnyeit nemcsak azok a diákok élvezhetik, akiknek a szülei finanszírozzák a naperőmű létrehozását, hiszen az hosszú évekig lesz képes környezetkímélő módon termelni az energiát.
Az ilyen energiamegosztáshoz nincs szükség nagy hálózati ellátórendszerekre. A hagyományos energiaszolgáltatók azonban segíthetnek ebben az úgynevezett energiamenedzsmentben - olyan közvetítő szerepet betöltve, mint tették azt annak idején a pénzforgalomban elsőként megjelent bankok.
