Fotó: Fortepan / Adományozó: Lencse Zoltán

Bár az ünnep hivatalosan alig több mint száz éves, az édesanyák – és úgy általában a nők – tisztelete az ősidőkbe nyúlik vissza. Erre az egyik 22 ezer éves bizonyíték a willendorfi vénusz, a 11 cm-es, telt idomú, idealizált nőalak, ami a termékenység és az anyaság kultuszáról tanúskodik. Az ókori Egyiptomban a többek között az anyaság szentélyét is őrző Íziszt, az ókori görögök Rheát, az istenek anyját, a rómaiak pedig Cybelét ünnepelték.

A keresztény kultúrában mindezt a Mária-ünnepek vitték tovább, a modern anyák napja „előfutára” pedig egy 17. századi angol szokás volt. A Mothering Sunday alkalmával, Nagyböjt negyedik vasárnapján a családok gazdag vacsorával ünnepeltek, akik pedig távol dolgoztak a családjuktól, szabadnapot kaptak, hogy meglátogathassák az édesanyjukat.

Az első „igazi” anyák napját Julia Ward Howe amerikai költőnő szervezte meg Bostonban 1872-ben. Vele párhuzamosan a virginiai Ann Maria Reeves Jarvis „az anyák barátságának napja” hagyományának megteremtésén fáradozott, de az álmát csak lánya, Anna Marie tudta megvalósítani. Május második vasárnapját az édesanyák hivatalos ünnepévé nyilváníttatta, az első ünneplésre 1910-ben, Nyugat-Virginiában került sor. Csak 4 év kellett, hogy hivatalos nemzeti ünneppé váljon ez a nap.

Jarvis egyébként utólag megbánta ezt: az ünnep gyorsan terjedt és elvesztette az eredeti célját, a közös, meghitt ünneplést. Az alapítót nagyon zavarta, hogy leginkább a virág- és a képeslapárusok húztak az egészből hasznot. De már nem tudta visszafordítani az időt: az anyák napját ma már csaknem mindenhol megünneplik a világon, a legtöbben május első, második vagy utolsó vasárnapján. Magyarországon 1925-ben tartották először, március 8-án.

BRAND & CONTENT