Kinga története nem az a tipikus karrierváltós sztori, ami a fokozatos kiégéssel kezdődik, és amit egy alaposan felépített B terv követ. Az előbbi ugyan megvolt, de a vegán vállalkozáshoz vezető út egyáltalán nem volt ilyen egyszerű.

De kezdjük az elején: Kinga még főiskolásként írt az egyik kereskedelmi televíziónak, hogy szívesen dolgozna náluk. Gyakornok lett, aztán a VIVA TV-nél került segédszerkesztői, majd szerkesztői státuszba. Élete egyik legjobb hat éve volt ez az időszak, imádta a munkáját és a kollégáit. A zenei tévé megszűnése után projektalapon kellett dolgoznia, rengeteg volt a stressz, és már nem élvezte a munkáját. Nem okozott már örömet, és már nem tudott lelkileg azonosulni vele - meséli.

Talán a romló egészségügyi állapota is jel volt, hogy nincs a helyén, és nem azt csinálja, amit szeret, mondja utólag. 2016-ban műtötték endometriózissal, ami egy nagyon fájdalmas nőgyógyászati betegség. Életmódváltást javasoltak az orvosok, ami azzal járt, hogy szinte teljesen el kellett felejtenie a húsokat és a tejtermékeket, de a szóját, a hozzáadott cukrot és a tartósítószereket tartalmazó élelmiszereket is.

„Nagyon szeretem a hasam, ezért először eléggé megijedtem. Nem tudtam, hogy mit fogok egyáltalán enni. Arra is rájöttem, hogy magamnak kell elkészítenem az ételeket, mert a boltok nem kínálnak ilyen jellegű dolgokat” – idézi fel az első sokkot.

„A főzés lehet alkotás is”

Kinga soha nem volt az a főzőcskézős típus. „Az anyukám nagyon jól főzött, klasszikus magyar ételeket készített, de csak receptek alapján. Soha nem láttam kísérletezni, és sokáig azt gondoltam, hogy a főzés valami kötelező rossz, amit meg kell csinálni” – meséli Kinga. Egyáltalán nem gondolt az ételkészítésre kreatív tevékenységként, egészen addig, amíg nem látta Steiner Kristófot – aki a VIVA TV-s időszak óta az egyik legjobb barátja - a konyhában.

Amikor Kristóf növényi alapú étkezésre váltott, elkezdett kísérletezni, hogyan tudna állati eredetű alapanyagok nélkül is nagyon finom dolgokat készíteni. Nála azt láttam, hogy a főzés lehet alkotás is. Olyan volt, mintha nem is hozzávalókkal, hanem festékekkel dolgozott volna, a végén pedig összeállt egy kép. Ettől teljesen bezsongtam

– mondja Kinga.

Az inspiráló barát hatására Kinga is máshogy kezdett el gondolni a főzésre. A legjobban a pirítósra kenhető krémek és az esti nassolnivalók hiányoztak neki, és a salsák, amikbe tortillachips-et lehet mártogatni egy jó film nézése közben. Mivel ezek mind hozzáadott cukrot tartalmaznak, szó sem lehetett arról, hogy továbbra is boltban vásárolja ezeket. Kísérletezni kezdett, krémeket és mártogatósokat készített.Egyre több szendvicskrém receptje született meg, és a barátainak is nagyon ízlett minden.

Akkor már éreztem, hogy ez lehetne egy olyan dolog, amivel szívesen foglalkoznék

– meséli Kinga.

Indiától az első piacozásig

„Egyértelmű volt, hogy nem fogom folytatni a tévézést – annak ellenére, hogy jól kerestem szerkesztőként, és egy lakáshitelem is volt. Kerestem az utam. Másfél hónapra Indiába utaztam Mátéval, a párommal, és ott nagyon erős hatások értek. Dharamsalában részt vettünk a dalai láma tanításain, aki sokat beszélt arról, hogy úgy éljen az ember, hogy nem árt más élőlényeknek. Átéreztem, hogy mennyire nem jó az, hogy más élőlények szenvedése és halála az ára annak, hogy finom falatokat eszünk” – idézi fel Kinga.

Az utolsó „csepp a pohárban” az volt, amikor elkísérte Steiner Kristófot a Pancs gasztropiacra:

Nagyon megtetszett a hangulat, és az, hogy velem egyidős termelők árulnak a kicsit romkocsmás díszletek között. Elkezdtem magam látni a pult mögött, ahogy a szendvicskrémeket kínálom, és tudtam, hogy ezt szeretném csinálni.

Néhány hét alatt összeállt minden: elkészült a logó, Kinga megtalálta a megfelelő üveget, és szülei élelmiszerekkel kapcsolatos vállalkozásának köszönhetően nem kellett azonnal új céget alapítania.

„Három héttel később már ott voltam a piacon a tunkikkal. Nagyon izgultam előtte, emlékszem, hogy nem tudtam aludni, féltem attól, hogy az egész egy bukta lesz, nem ízlik majd az embereknek, és nem vesznek semmit. De nem így volt, mert már az első alkalommal eladtam mindent, amit kivittem. Máté és eljött velem, és amíg én egy kicsit bátortalan voltam az elején, ő megszólította az embereket, mint egy igazi jó kofa” – mondja az első sikerélményről Kinga.

Nem a szokványos ízek randija

A legelső tunki egy salsa volt, ami datolyával, aszalt paradicsommal és spenóttal készült. Azóta is nagy kedvenc, akárcsak a mogyorós zöldborsókrém friss petrezselyemmel és frissen facsart citromlével. Először mindenki csodálkozik egy kicsit a zöldborsó-mogyoró pároson, de aztán megkóstolják, és szinte mindig az a vége, hogy visznek belőle haza egy üveggel, mondja Kinga.

Folyamatosan kísérletezik az új ízekkel:

Az agyam állandóan ezen jár, jegyzeteket készítek. Szezonális hozzávalókban szoktam gondolkozni, elképzelem az ízeket, szinte érzem őket a számban. Nem szokványos párosításokat keresek. Amikor a sült almához savanykás ízt kerestem, rátaláltam a homoktövisre, a sült répához többféle ízt is kipróbáltam, az aszalt szilvától az indiai fűszereken át a pirított lilahagymáig.

Az eredményt a barátok tesztelik, megszavazzák, hogy melyik a legjobb verzió.

De édesítőszereket sem, a cukor helyett kizárólag gyümölcsök adják az édes ízt. Kinga az alapanyagok nagy részét termelőktől szerzi be – például olyan vegyszermentes gazdálkodást folytató gazdálkodóktól, akiket a piacon ismert meg. De az ázsiai és török élelmiszereket árusító boltok és egyelőre a hiperek is szerepelnek a beszerzési források között.

Egy álomtól a közösségi térig

Kinga most újabb kihívásokra készül. Ősszel egy látványkonyhás üzembe költözteti a márkát, ahol fogyatékkal élőket foglalkoztat majd. Megmarad a kézműves vonal, de ez már nem csak arról szól, hogy kimegyek a piacra és elbeszélgetek az emberekkel, mondja. „Mindig is szerettem a barátaimmal dolgozni. Sokan nem szeretik keverni a barátságot és a munkát, de nekem csak nagyon jó tapasztalataim voltak ezzel kapcsolatban. Több barátom is saját vállalkozást indított, ezért arra gondoltam, bérelhetnénk közösen egy helyet, ahol mindenkinek lenne egy saját kis műhelye, de egymáshoz közel lennénk, inspirálnánk egymást és ott lennénk egymásnak a nehéz helyzetekben."

Erre alkalmas helyet keresett, amikor megismerte a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációjával foglalkozó Salva Vita Alapítványt.

Régóta tudom, hogy megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékkal élő munkatársakat szeretnék, amikor bővítem a céget. A tunkik készítésénél rengeteg olyan munkafolyamat van, amibe be tudom őket vonni, a zöldséghámozáson át a címkézésig

- mondja Kinga.

Az alapítvány megnyert egy pályázatot, így már javában épül a Szeglet Közösségi Tér, aminek egy 450 négyzetméteres épület ad otthont a Kondorosi Uszoda mögött. Kinga üzeme mellett kávézónak, workshopoknak, szitanyomó textilműhelynek, újrahasznosítással foglalkozó barkácsműhelynek is otthont ad majd a közösségi tér, itt a tunki-tunki készítés közben keletkező hulladékok is új funkciót kaphatnak. Mindegyik vállalkozásban megváltozott munkaképességű emberek fognak dolgozni.

Kinga a jövőben bio termékekkel szeretné bővíteni a termékpalettát, és ahhoz is ragaszkodik, hogy minden termék továbbra is vegán és mindenmentes legyen – pedig kértek már tőle húsos és tejet tartalmazó krémeket is.

Fontos volt, hogy ha új dologba kezdek, akkor az 100 százalékig olyan értékeket képviseljen, amivel tudok azonosulni

BRAND & CONTENT