Egyáltalán igaz-e ez a legenda, hogy Kleopátra tejes fürdőt vett minden nap, melybe mézet és illóolajokat tettek? Milyen haszna volt ennek a tisztálkodási módszernek? És mi a helyzet a tejben vajban fürösztéssel? Jelen vannak még ezek a fajta természetes tisztálkodási módszerek?
Itt az ősz és ilyenkor már egészen más a bőrápolási rutin, mint nyáron. A bőrápolásra pont úgy érdemes gondolni, mint az öltözködésre. A nagy forróságban alig kívánunk egyebet, mint egy kis hideg permetet, pár csepp arcolajjal, de amikor kissé hűvösebbre fordul az idő, akkor jöhetnek a picit teltebb kozmetikumok, akár az arcolajok és a zsírosabb táplálókrémek, melyek segítik a hidegben kiszáradt bőrt újraregenrálni. Ne feledkezzünk meg télen az arcradír heti 1-2 alkalommal történő használatáról sem, hiszen így tudjuk bőrünket megszabadítani az elhalt hámsejtektől, hogy még intenzívebben tudjuk táplálni.
TIPP: Az arcolajok használata előtt mindig permetezz az arcodra arcpermetet, hogy az olaj könnyedén és gyorsan tudjon a bőrbe beszívódni.
Ami azt illeti, bizonyíték nincs rá, hogy Kleopátra tényleg mézes kecsketejes fürdőben szépült volna minden este. Az sem kizárt, hogy a róma császár, Nero egykori szeretőjéből lett felesége, Poppaea Sabinának köszönhető, hogy ez divatba jött. Később, az 1500-as években Parr Katalin angol királyné, illetve I. Erzsébet angol királynő is előszeretettel tejfürdőzött. A 20. Század elején pedig a Broadway egyik nagy sztárja, Anna Held volt az, aki azt nyilatkozta, hogy
Otthon, Párizsban hetente kétszer is tejes fürdőt veszek...
A fürdő titkos fegyvere nem csak a tejben lévő vitaminok voltak, hanem a tejsav, ami a bőr felső rétegén keresztül megújulásra és növekedésre ösztönözte a sejteket. Továbbá ne feledkezzünk meg Piast Erzsébet magyar királynéről sem, akinek nevéhez köthető az első parfüm elkészítésének legendája is. Állítólag nem volt nagy boszorkánykonyha, amit művelt, csak kakukkfüvet és más hasonlóan illatos növényeket desztilláltak, aminek a végeredménye egy illator permet lett. Ez az egyszerűség, ez a fajta a természetesre való törekvés pedig megint tetten érhető napjaink beauty kultúrájában: radikálisan korlátozták az állatokon tesztelt szereket, majd lett natúr- és bio-, sőt, vegánkozmetikum is.
A natúrkozmetikumok olyan arc- és testápolási készítmények, melyek előállításához kizárólag természetes eredetű alapanyagokat (gyógynövény-, zöldség-, gyümölcskivonatok, növényi olajok, illóolajok, növényi glicerin stb.) használnak, és káros szintetikus kémiai anyagoktól mentesek.
Biokozmetikum az lehet, aminek az összetevői minimum 95%-a biogazdálkodásból származik, azaz az alapanyagokat permet- és vegyszermentesen állítják elő.
A természetes kozmetikumokban nincs emberi szervezetre káros anyag, például alumínium származékok, formaldehid, parabén, szilikonok, mesterséges illatanyagok és olyan mesterséges vegyületek melyek károsak az emberi egészségre.
De hogy lehet egy kozmetikum 100%ig természetes, ha a biónak is “csak” minimum 95%-ig kell vegy- és permetszermentesnek lennie?
Tény, hogy szinte csak a tiszta növényi olajokra és vajakra lehet azt mondani, hogy teljes mértékben természetes termékek. Még a bio dolgok is tartalmazhatnak kémiai úton előállított, emberi szervezetre ártalmatlan összetevőket. Mégpedig azért, mert egyes anyagok előállítása olcsóbb, illetve kevesebb kárt okoz, ökotudatosabb mintha komoly pusztítás árán kinyerték volna a természetből.
A globális felmelegedés, a klímaszorongás miatt ma már azt is figyelembe kell venni, hogy egy termék megvásárlásával mennyire viselkedünk környezettudatosan. Számít a szerben lévő összetevők minősége, milyensége, de a csomagolás is, hogy újrahaszonsított papírból, műanyagból, esetleg könnyen lebomló, természetes anyagból készült-e.
Címlap- és borítókép: Elizabeth Taylor az 1963-as Kleopátra című filmben