Miről szól ma a karácsony?
Az ajándékokért, a pontyért, a fáért való rohanásról, a trendi dekorról, a vendégek lenyűgözéséről. Mindenről, kivéve rólunk és a közösen töltött, minőségi időről.
A slow mozgalom1986-ban indult Olaszországból. Carlo Petrini, egy gasztroblogger tiltakozásba kezdett, amikor egy gyorsétterem a római Spanyol Lépcsőnél akart üzletet nyitni. A blogger a helyiek étkezési kultúráját és a kisvendéglőket féltette. A slow food alapdokumentuma 1989-ben, Párizsban született meg, ami a gyorséttermekkel – a fast fooddal - és a műanyag ételekkel szemben a piacra járást, az étel elkészítésének élvezetét és az ízlelgetést hirdette. A nemzetközi slow mozgalom nem vált egy központilag irányított szervezetté, alulról szerveződő kezdeményezésekből áll, és növi ki magát kisközösségi vagy mozgalmi méretekig. Forrás: Slow Budapest
Rengeteg elvárásnak akarunk megfelelni: egyszerre kísért minket a magazinok és az influenszerek világának tökéletes karácsonya és az anyós szúrós tekintete, amit az első falat töltött káposzta után küld majd felénk.
Az egészben az a legrosszabb, hogy mindez nem ér véget azzal, hogy szenteste már alig látunk a fáradtságtól, az ünnepek alatt érkeznek a rokonok, a barátok, vagy mi megyünk vendégségbe.
Közben pedig valójában semmi másra nem vágyunk, mint arra, hogy néhány órára csend és nyugalom legyen körülöttünk.
A tökéletes karácsony képét el kell engedni
A slow filozófia az élet más területein is alkalmazható, így ma már külön mozgalma van a lassú utazásnak, a lassú városnak, a lassú gyereknevelésnek és a lassú divatnak is. Carl Honoré: A lassúság dicsérete című, 2004-ben megjelent könyve és az ezt követő híres TED-előadása rávilágított arra, hogy a nagy rohanásért a mentális és a fizikai egészségünkkel és a kapcsolatainkkal fizethetünk.
A slow-filozófiához kapcsolódik az egyre népszerűbb a simplicity- és tiny house-mozgalom, a sharing economy, az anyagi javak hajszolása helyett a pillanat megélése és a komfortzóna tágítása. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy csak a világtól elvonulva, egy ingerszegény és a wi-fi mentes helyen, kvázi modern remeteként élhetünk a slow-filozófia szerint. Egy nagyváros közepén is le lehet lassulni, ha kellően tudatosak vagyunk. Sőt, a legnagyobb karácsonyi hajtás közepette is.
„A slow filozófia egyik alaptétele a minőség a mennyiség felett, és karácsonykor ezt nehéz gyakorolni” - mondja Krajcsó Nelli mindfullness tréner, a Slow Budapest alapítója. „Ahhoz, hogy megtartsuk az egyensúlyunkat, megéri egy pillanatra újragondolni az ünnepi evésről, ivásról, vagy akár a vásárlásról vallott elképzeléseinket.”
A karácsonyi stresszhez Krajcsó Nelli szerint az is hozzájárul, hogy nem vesszük figyelembe a természetes folyamatokat:
„Az év végén a természet is visszavonul, mi is jobban el vagyunk fáradva, vágyunk a csendre, egyben az ünnepre is. Így kialakul bennünk egyfajta feszültség: többet pihennénk, mégis pörgünk és magas fokon élünk.”
A Slow Budapest-alapító szerint a perfekcionizmus, ami szintén megnehezíti az életünket és stresszessé teszi a készülődést, nem más, mint az elménkből fakadó gondolatok, vágyak összessége.
„Az ilyenkor érezhető szorongásunk abból fakad, hogy a fejünkben létező elvárásoknak akarunk megfelelni, a szemünk előtt a filmekben látott karácsonyok világa lebeg, ami miatt azt is nehéz elfogadnunk, hogy az ünnepek alatt általában felerősödnek a családi és bennünk lévő feszültségek.
Segíthet a tudatos jelenlét, néhány lélegzetvétel, ami alatt feltehetjük magunkban a kérdést: mi történne, ha idén máshogy lenne? Amikor éppen amiatt feszengünk, hogy nincs meg a tökéletes ajándék, mi lenne, ha emlékeztetnénk magunkat arra, hogy a másikkal közös szeretet nem ezen fog múlni, még ha úgy is érezzük ilyenkor magunkat, hogy egy nehéz vizsgán kell éppen átmennünk.”
Csúnya pizsama helyett adjunk közös élményt
Ha ez sikerül, és már nem érezzük magunkat rosszul amiatt, hogy odaégett a süti, görbe a fa, vagy a kutya megette a dekoráció egy részét, máris elindultunk a slow karácsony útján, amit egyébként világszerte egyre többen követnek. Nézzük, hogyan valósíthatjuk meg mindezt a gyakorlatban!
A karácsony egyik legtöbb fejtörést okozó része az ajándékvásárlás. Megtaláljuk-e a megfelelőt, kihozza-e időben a futárcég, örülni fog-e a családtag, vagy barát, és egyáltalán, mit gondol, ha nem lesz elég drága, az ízlésének megfelelő, stb. a meglepetésünk. Az eredmény a legtöbbször valamilyen tök felesleges dolog, ami a szekrény mélyén végzi, és amiért többet fizettünk, mint amennyit terveztünk.
Ezzel szemben a slow ajándékozás az élményekre és a közös programokra helyezi a hangsúlyt. Tárgyak helyett koncert- és színházjegyeket, kirándulást, egy workshopon való részvétel, vagy bármilyen közös programot ajándékozhatunk, ami akár egy otthoni vacsorafőzés is lehet. (Ráadásul a több órás plázázás, és dugóban ülés helyett a jegyek és az utalványok pár kattintással megrendelhetők.)
A slow-filozófiát támogatja a gasztroajándékok vásárlása, készítése is. Amit meg lehet enni, az kisebb valószínűséggel végzi a kukában vagy az örökre elfelejtett csúnya pizsamák, sokadik sálak és tusfürdő-szettek között. Ha termelői piacokon, kézműves vásárokon szerezzük be ezeket, nemcsak különleges ajándékokat adhatunk, hanem a termelőket és egyben a slow food mozgalom megvalósulását is támogatjuk, a régiónkban készült termékek megvásárlásával pedig csökkentjük az ajándékozás ökológiai lábnyomát. Adhatunk újrahasznosított, illetve saját magunk által készített tárgyakat is. Ha nem az erősségünk a DIY, keressünk valamilyen kézműves terméket vagy kozmetikumot, ami a közelünkben készült.
Magunkat is ajándékozzuk meg az énidővel
A slow karácsony rólunk is szól, ne feledkezzünk meg arról, hogy teljesen kiégve nem tudjuk mások számára meghitté tenni és élvezni az ünnepet. „Az ünnepek alatt szokásokat követünk, de ezek nem feltétlenül egyeznek a vágyainkkal” – mondja Krajcsó Nelli.
„Itt is szükség van a tudatos jelenlétre, és arra, hogy ajándékozzuk meg magunkat idővel, és tapasztaljuk meg a belső csendet, amiről ez az ünnep szól.”
Szervezzünk kevesebb programot, és töltsünk több időt a családdal a természetben! Ha pedig igényünk van rá, vonuljunk el egy kicsit egyedül, foglalkozzunk a hobbinkkal, vagy szánjunk időt egy jó könyvre! Ne készítsünk elvégezhetetlen teendőlistákat, amelyekkel csak frusztráljuk magunkat!
Próbáljuk ki, hogy mi történik, ha csak kétféle sütemény lesz, elmarad a nagytakarítás (az ünnepek után úgyis kezdhetjük elölről), vagy egy étteremből rendeljük meg a halászlevet és a bejglit. Ne keseredjünk el, ha valami nem a tervek szerint alakul, a legjobb családi történetek mindig a félresikerült sütikről, a ledőlt karácsonyfákról és a csúnya ajándékokról szólnak, nem a tökéletes, de rossz hangulatú karácsonyestékről. Lassuljunk le, lelkiismeret-furdalás nélkül!
Hol lassulhatunk le?
Ha otthon nem tudunk a slow filozófia hegyében készülni az ünnepekre, tegyük ezt meg máshol! Részt vehetünk kézműves programokon, beülhetünk egy kávézóba egy jó könyvvel, elmehetünk egy fürdőbe, jógázni, kocogni, vagy sétálhatunk egy jót a városban, és kereshetünk olyan helyeket, ahol igazán meghitt hangulatba jöhetünk. Az idei karácsony emblematikus karácsonyfa-szobra, a Városháza Parkban álló Hiperfa, amelyet Szőke Gábor Miklós szobrászművész készített a Telenor megrendelésére, pont egy ilyen hely, ahol elgondolkodhatunk, hogy mi az igazán fontos számunkra karácsonykor.
