Talán mindenkinek van olyan idősödő férfi ismerőse, aki valami miatt hirtelen megváltozik. Rosszkedvű lesz, lemondja azokat a programokat, amiken korábban szívesen vett részt, kerüli a társaságot. Önbizalma eltűnik, szívesebben marad a háttérben. A kollégái, barátai és a családtagjai szinte rá sem ismernek, és sokszor egyáltalán nem gondolnak arra, hogy a háttérben a vizelettartás zavara állhat. Pedig a fenti forgatókönyv - az akaratlan vizelet- vagy székletürítéssel járó, kezelés nélkül folyamatosan romló állapot titokban tartása - egyáltalán nem egyedi eset.
Hogy hányan küzdenek a problémával, szinte lehetetlen megmondani a hozzá kapcsolódó erős szégyenérzet miatt. A Gothenburg Continence Research Center (GCRC) kutatása szerint mintegy 300 millió nő és 121 millió férfi életében van jelen az inkontinencia, és közülük csak minden második kap megfelelő ellátást. (Az inkontinencia nagyobb arányban érinti a nőket, részben a várandósság okozta élettani jelenségek miatt). Az inkontinencia termékeket gyártó SCA 2012-ben végzett felmérést* az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban és Mexikóban, 40 évnél idősebb férfiak körében. Eszerint minden negyedik 40 évnél idősebb férfi tapasztalt már vizeletszivárgást, más néven inkontinenciát. (*Az adatok nem nyilvánosak.)
A túlsúly és a stressz is kockázati tényező
Arról, hogy ez hány férfit érint Magyarországon, sajnos nincsenek pontos adatok, mondja Dr. Szabó László, vizelési zavar specialista, a Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság társelnöke.
„A férfiak különösen szégyellik ezt a problémát, nem nagyon beszélnek róla, de a nemzetközi statisztikák alapján azt mondhatjuk, hogy a férfi lakosság durván 2-24 százaléka valamikor találkozik életében ezzel a kérdéskörrel. Egy magyarországi felmérés során, ahol 65 év felettieket kérdeztek meg,
a válaszadók több mint 60 százaléka mondta azt, hogy van ilyen problémája”
– mondja a szakember.
Az inkontinencia leggyakoribb oka az, hogy az idősödő férfiak prosztatája megnagyobbodik, ezzel vizeletürítési problémát okozva. Ez a vizelési nehezítettség odavezet, hogy a hólyag ingerlékenyebbé, túl aktívvá válik, és megjelenik a vizelési zavar és a vizelet inkontinencia, magyarázza az orvos.
Többféle krónikus betegség hozzájárulhat az állapot kialakulásához, illetve növelheti a kialakulás kockázatát. Az inkontinenciára hajlamosíthatnak a húgyúti gyulladások, a székrekedés, de akár azok a légúti betegségek is, amelyek gyakori köhögéssel járnak – ilyenkor a köhögés miatt a hasi nyomás emelkedése ingerli a húgyhólyagot. Kockázati tényezőt jelenthet a túlsúly, mert a záróizmok ereje ilyenkor sokkal gyengébb, de ugyanígy a dohányzás is, vagy a cukorbetegség, amely előbb-utóbb az idegrendszert is és így a szabályozó rendszert is károsíthatja.
Az inkontinencia azonban nem csak az idősebb korosztálynál fordul elő. Már gyerekkortól kezdve lehetnek olyan eltérések, fejlődési rendellenességek, amelyek köztudottan vizelet inkontinenciával járnak. Ezeket a fejlődési rendellenességeket értelemszerűen kezelni, valamint operálni kell. Amennyiben nem veleszületett fejlődési rendellenességről van szó, akkor azt mondjuk, hogy 5 éves életkortól kell keresni a vizelet inkontinencia okát és kezelni a problémát, folytatja Dr. Szabó László.
Többen kérnek segítséget, de még nem elegen
Egy esetleges vizelettartási probléma előjele lehet, ha a prosztata megnagyobbodás következtében gyakrabban kell elmenni vizelni, vagy éjszaka is felébred erre az ingerre a páciens. Aki ilyet tapasztal, annak érdemes minél hamarabb orvoshoz fordulni, a vizelettartási zavarok döntő többsége ugyanis teljesen meggyógyítható, legalábbis tünetmentesíthető, hangsúlyozza a szakember.
De ehhez meg kell keresni az okot. Amennyiben a prosztata megnagyobbodás az ok, értelemszerűen gyógyszeresen vagy műtétileg lehet azt kezelni. Lehet orvosolni a rizikótényezőt is, a cukorbetegség karbantartása például lassíthatja a folyamatot. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek nem az okot, hanem a tünetet, azaz magát az ún. késztetéses vizelet inkontinenciát csökkentik. A gyógyszeres kezelés mellett léteznek olyan fizikoterápiás gyakorlatok, amelyek fokozzák a záróizom erejét. Sajnos vannak olyan esetek is, amikor a betegség okát nem lehet teljesen megszüntetni, ilyenkor élethosszig tartó tüneti kezelést alkalmaznak, és a nedvszívó betétek használatát javasolják.
„Nagyon fontos üzenet, hogy a férfi inkontinenciára igenis van oki és tüneti kezelés, tehát a betegnek törekednie kell arra, hogy jó és végleges megoldást találjon. Ha a környezet nem veszi észre, vagyis nem látható, nem szagolható, hogy az illetőnek vizeletinkontinenciája van, akkor teljes értékű életet tud élni, tudja végezni a munkáját és a szociális kapcsolatok sem sérülnek” – mondja az orvos.
„Mivel szégyellik az emberek, nagyon fontos lenne, hogy a háziorvosok foglalkozzanak a kérdéssel. Ha egy felnőtt bármilyen probléma miatt a háziorvoshoz fordul, egyelőre sajnos nem rutinkérdés, hogy van-e a betegnek vizelettartási problémája. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kellene, korábban fel kell fedezni ezt a problémát és foglalkozni kell vele” – teszi hozzá Dr. Szabó László.
A szakember kitért a kezelés hiányának következményeire is:
„A különböző okok miatt különbözőek lehetnek a késői következmények. De általánosságban elmondható, hogy ez az állapot károsítja és tönkreteheti a húgyhólyagot, és aztán áttételesen a veséket is, amelyek aztán krónikus vesebetegséghez, krónikus veseelégtelenséghez és akár halálhoz is vezethetnek”. Sokan ezt csak egy kellemetlenségnek fogják fel, de ha nem keresik meg a kiváltó okot, és nem kezelik megfelelően a helyzetet, ez a „kellemetlenség” akár az életet is veszélyeztetheti.
Dr. Szabó László tapasztalatai szerint a problémával kapcsolatos szégyenérzet valamennyit csökkent az elmúlt években.
„A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság szakemberei 2016-ban létrehoztak és 2019-ben megújítottak egy irányelvet az alapellátásban dolgozó orvosok, a nővérek, gyógytornászok, ápolók és az urológusok, nőgyógyászok, ideg- és gyermekgyógyászok számára. Ez jelentősen hozzájárult, hogy többet beszélünk a kérdésről, és egyértelműen látható, hogy többen fordulnak orvoshoz, többen kérnek segítséget, nagyon sokan legyűrték ezt a szégyenérzetet.
De az biztos, hogy nem elegen, hiszen egy korábbi felmérés szerint az ilyen problémákkal küzdő betegek 60 százaléka nem kért segítséget és nem fordult orvoshoz. Ez valamit javult, de nem eleget – azt gondoljuk, hogy a ma betegek fele még mindig nem kér segítséget.”
A probléma eltitkolása állandó feszültséget teremt
„Az inkontinencia eleve egy kellemetlen tünetekkel járó állapot, amiről nemtől függetlenül nehéz beszélni az embereknek. Ami a férfiak számára nehezebbé teheti mindezt, az a férfiasság kulturális definíciója, vagyis az, hogy mitől tekinti magát valaki férfi(as)nak a mi társadalmunkban — mondja Csonka Balázs pszichológus, szexuálpszichológus.
„Nálunk ez ma még jellemzően az ún. hegemón maszkulinitás öt alappillérére épül, és az egyik legfontosabb szabálya, hogy nem szabad gyengének, sebezhetőnek látszani. Ezért a férfiak kevésbé kérnek segítséget bármilyen egészségügyi probléma esetén, nehezebben fejezik ki bizonyos érzéseiket, és ezért lehet nehezebb az is, hogy a különféle intim területek zavaraival előhozakodjanak. Egy ilyen beszélgetés nekik kétszeresen nehéz: mint ember, és mint férfi is kínosnak érzik”.
A férfiak számára nagyobb nehézséget jelent az, hogy kommunikáljanak erről az állapotról, mint a nőknek. A pszichológus szerint ennek oka leginkább a két nem eltérő szocializációjában keresendő: a lányokat nagyobb eséllyel nevelik arra, hogy bátran kérjenek segítséget, nyugodtan támaszkodjanak a környezetükre, számítsanak a párjuk, családjuk, barátaik támogatására. Ezzel szemben a fiúkat a szülők hajlamosak inkább a problémák önálló megoldására bátorítani, és sokszor kevésbé is féltik őket, amiből hamar megtanulják, hogy a problémáikat egyedül kell tudniuk megoldani. Ebből következik az is, hogy magát a kommunikáció módját is kevesebb lehetőségük marad fejleszteni.
A probléma eltitkolásának nemcsak egészségügyi, hanem szociális és pszichés következményei is lehetnek.
„Ha a férfiak sikeresen el tudják titkolni az inkontinenciát, annak egyértelmű társas előnyei vannak, megőrizhetik az erős, kompetens, segítségre nem szoruló férfi státuszát. A pszichés következményeket tekintve már vegyesebb a kép, az eltitkolt gyengeségek ugyanis jelentős szorongást okoznak, ami egy állandó feszültséget jelent úgy, hogy mindez általában egy erős szégyenérzettel is kiegészül” – mondja a szakember.
Ez a lelki állapot azután számos negatív egészségügyi következménnyel járhat, köztük az eredeti tünetek súlyosbodásával is. Itt pedig a kör nemcsak bezárul, de a megfelelő ellátás és kezelés is hozzáférhetetlenebbé válik.
Csonka Balázs a hozzátartozók, a barátok és környezet hozzáállására is kitér. A pszichológus szerint a legfontosabb mindig a támogatás és a szégyenérzet oldása. Ebben persze mindenki számára más hozzáállás jelent segítséget, de ha azt éreztetjük a másikkal, hogy nincs a problémájával egyedül, és hogy továbbra is ugyanúgy tekintünk rá, mint korábban, az biztosan egy jó kiindulópont.
„Ami a folyamatot illeti, az első lépcső, hogy saját maga előtt beismerje, hogy problémája van."
"Egy következő szint lehet, ha a hozzá legközelebb állóval meg tudja osztani, amit szégyell. Ilyenkor a bizalmat elnyert félnek van a legfontosabb szerepe abban, hogy a folyamat ne szakadjon meg. Bizalmi helyzetbe kerül, ezzel kell jól élnie, és támogatnia a másikat fokról fokra” – vélekedik a pszichológus.
Az inkontinencia sok férfi számára még mindig tabunak számít, de egyre többen vannak azok, akik hajlandóak segítséget kérni. Érdemes szakemberhez fordulni már az első jeleknél, hiszen nemcsak az egészségügyi, hanem pszichés állapotunkat és társadalmi kapcsolatainkat is veszélybe sodorhatjuk, ha a szégyenérzet kerekedik felül. És hosszú távon ez egyáltalán nem éri meg.
A Magyar Kontinencia Társaság kezdeményezésére jött létre A Cseppnyi Önbizalom Kontinencia Betegedukációs Program, amely az inkontinencia magyarországi epidemiológiájának megismerését, a problémával szembeni tabu oldását és a betegség stigmatizáló voltának csökkentését tűzte ki céljának.
A férfi inkontinencia kezelhető, a cikkben szereplő tünetekkel a háziorvosához vagy az urológushoz is fordulhat!
Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben, ha üzenne nekünk, ezen a címen elér minket.