Magyarországon 1896-ban jelent meg az első belsőégésű motorral hajtott jármű, méghozzá egy motorkerékpár. A huszadik század elején mindössze tíz gépjárművet tartottak nyilván, de hamar gyors növekedésnek indult ez a szám. Egyetlen évtizeddel később már közel ezer személygépkocsit jegyeztek fel, míg az 1960-as évek végére megharmincszorozódott az állomány. Ekkor jött az igazi robbanás: hamarosan az egymilliót, 1985-re pedig a másfél milliót is átlépte a forgalomban lévő autók száma. Ma már a négymilliót környékezzük.
Ez a dinamikus fejlődés természetesen nem csak a gépjárműállomány darabszámában jelent meg. Ezzel párhuzamosan egy káros folyamatot is megfigyelhettünk: a több jármű értelemszerűen többet is szennyez.
1985-től napjainkig nyolcról tizenhárom millió tonnára nőtt a közlekedés által generált CO2-emisszió.
Ez persze nem csak Magyarországra jellemző, az Európai Parlament adatai szerint például 1990 óta valamennyi szektor közül csak a közlekedés szén-dioxid-kibocsátása növekedett, az iparé, a mezőgazdaságé és a háztartásoké is csökkent.
Érdemes tovább bontani a dolgot, és megnézni, hogy a közlekedési ágazatban hogyan oszlik el a CO2-kibocsátás. A nagy tortának közel háromnegyedét, összesen 72 százalékát a közúti közlekedés teszi ki (az Európai Parlament 2016-os adatai alapján), ezen belül is közel kétharmadot a személyautók. Összehasonlításként, a polgári légi forgalom 13,4, a vízi navigáció 13,6 százalékos részesedést tudhat magáénak.
Nem véletlen tehát, hogy az autógyártókat egyre szigorúbb szabályok kötik. A károsanyag-kibocsátási normák meghatározzák, hogy egészen pontosan milyen sztenderdeknek kell megfelelnie egy-egy új modellnek, jelenleg az Euro 6d van érvényben, de már sokat hallani a következő lépcsőfokról. Számos ország nagyvárosaiból pedig részben vagy teljesen kitiltják az elavultabb, szennyezőbb járműveket. A szakértők egyetértenek abban, hogy az ezredfordulós szinthez képest a világ energiaigénye 2050-re valószínűleg megduplázódik. Ugyanakkor a szén-dioxid-kibocsátás és az éghajlatváltozás kezelése még sosem volt ilyen fontos feladat. Az emisszió semlegesítése mellett, ebben kulcsszerepet játszik az új energiaforrások megtalálása, alkalmazása.
Mivel a szigorodó normáknak nem könnyű megfelelni hagyományos hajtásmódokkal, minden gyártó sorra mutatja be alternatív hajtású modelljeit, így a hibrideket, a plug-in hibrideket és a tisztán elektromos autókat. Ma még azonban egyáltalán nem mindegy, milyet választanak a közlekedők: a villanyautók esetében a szűk keresztmetszet az akkumulátor kapacitása, ebből következően a hatótáv, és értelemszerűen a töltés időtartama. A hibridek már nagyobb szabadságot adnak, és jó középutat jelentenek a konnektorról tölthető változatok. Lényeges azonban, hogy ezek az autók is csak lokálisan emissziómentesek: az elektromos áram előállítása is szennyezéssel jár. Ebben a tekintetben egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy országban hogyan tevődik össze az energiamix, vagyis mekkora részben fedezik az erőművek szükségletét megújuló vagy fosszilis energiaforrásból.
A zöld autózás terjedése tehát több tényezőtől függ. Egyrészt a vásárlók hozzáállásán és lehetőségein – utóbbihoz a különféle ösztönző támogatások járulhatnak hozzá. Másrészt pedig a fejlődés üteme: akkor kezdhetnek el tömegesen terjedni ezek a megoldások, ha a mindennapi használathoz, az igényekhez igazodik a hatótáv, a töltés ideje, és nem utolsósorban a vételár is vonzóvá teszi az alternatív hajtású járműveket.
Az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) 2020-as adatait alapul véve egyébként még mindig a benzines autók a legnépszerűbbek, részesedésük az összes eladott új autót tekintve 47,5 százalék, a dízelek 28 százalékon állnak.
A hibridek közel 12, a külső forrásból elektromos árammal tölthető autók 10,5 százalékot tesznek ki – ez nem tűnik magasnak, de határozottan növekvő arány.
Ezzel párhuzamosan az energiamix változásán is sok múlik. Bár maga a lokális emissziómentesség is fontos, és valós előnyökkel jár, hiszen az adott település környezetében mindenképpen tisztább lesz a levegő, de a forrástól a kerékig, azaz Well-to-Wheel mért kibocsátás csökkentése is kulcskérdés. Sok múlik a nagyvállalatokon is, így például a Shell a párizsi klímamegállapodással összhangban azt a célt tűzte ki, hogy 2050-re karbonsemlegessé válik. A vállalat működéséből, az értékesített üzemanyagokból és egyéb energiatermékekből származó kibocsátásait csökkenti, a fennmaradó emissziókat a megfelelő technológiával tárolja és kiegyenlíti.
Ha most belegondolunk abba, hogy néhány év múlva talán már tömegesen cirkálnak az utakon az elektromos autók, óhatatlanul eszünkbe jut, hogy ez a változás életünk számos területére hatással lesz. Hogy néz ki ma egy autós kirándulás? Jó eséllyel a benzinkúton kezdünk, és útközben is felkeressük a töltőállomásokat, amikor fogytán az üzemanyag – vagy éppen a saját energiánk. Ha pedig az autózás átalakul, nyilván a benzinkutaknak is le kell követniük a változást.
Ha egy benzinkúton vagyunk, ma még normál és prémium benzin, illetve gázolaj pisztolyait akaszthatjuk le a kútoszlopokról. Persze feltűnnek már itt-ott elektromos töltők, de a jövőben ez vélhetően megfordul majd. A villanyautók terjedésével, technikájuk fejlődésével nagyobb számú és gyorsabb töltőoszlopok várhatják majd az utazókat. A töltés idejét pedig vásárlással (akár a heti nagy bevásárlás elintézésével), étkezéssel vagy felfrissüléssel tölthetjük el a shopban. De nemcsak az elektromos áram vételezése, hanem a bioüzemanyagok, esetleg a hidrogén terjedése is jellemezheti a kutakat. A Shell például egyre nagyobb hidrogéntöltő hálózattal rendelkezik Európában és Észak-Amerikában, míg elektromos töltőből jelenleg 60 ezret működtet, ehhez képest 2025-ig 500 000 elektromos töltőállomást áll majd a vásárlók rendelkezésére világszerte. Ezek közül 30 ezer darab a Shell töltőállomásain lesz megtalálható, a többit pedig teljesen új helyszíneken helyezik majd el, például, mint a csak elektromos járművek töltésére szolgáló megállók, célállomások és az utcai töltőállomások.
A helyes irány megtalálása azonban nemcsak az ipari szereplőkön múlik, hanem rajtunk, közlekedőkön is. Az alternatív hajtású járművek használata mellett másképp is hozzájárulhatunk a környezetterhelés csökkentéséhez. Ha már autózunk, törekedhetünk a járműpark kihasználtságának fokozására. Megdöbbentő adat, hogy Európában átlagosan 1,7 fővel közlekednek a személyautók – amelyek többsége ugye legalább négy-ötszemélyes.
A járművünk használata során keletkezett kibocsátást pedig a Shell május 4-től elérhető Karbonsemlegesítési Szolgáltatás segítségével ellensúlyozhatjuk. Mostantól kezdve minden Shell-vásárló – ideértve a saját járművüket vezető autósokat és céges gépkocsit vezetők teljes körét is – csatlakozhat a Karbonsemlegesítési Szolgáltatásukhoz, és így a Shellnél vásárolt üzemanyag felhasználása során keletkezett kibocsátásokat teljes mértékben ellentételezheti.
