Okuláré, hemüveg, látásmankó – a terjedelmes szemüveg-szleng arra utal, hogy már emberöltők óta a népesség azon része, akik jól láttak, előszeretettel becézgették azokat, akik viszont nem. A szemüveg technológiai fejlődése és ikonná válása azonban elsöprő győzelmet aratott, olyannyira, hogy az is hordta, akinek nem is volt rá szüksége. Az évszázadok során szerencsére nem csak a divatcikknek szánták a szemüvegeket, a kezdeti zsákbamacska modellek óta már tizedmilliméterre beállított okulárét vásárolhatunk.

A reneszánszban a tudomány, az USA-ban a popkultúra avatta szentté a szemüveget

Több száz éve, a XIII. század végén kell keresni az első európai szemüvegek elődjét, azonban a viselhető szemüvegek csak az 1700-as években kezdtek elterjedni. A fő probléma a csiszolt üvegek megfelelő fejhez rögzítésével volt, amit számos módon próbáltak orvosolni.

Az 1200-as évek végén már feltűnt a kézben tartható forma, majd jóval később az orra csíptethető kivitel, a cvikker. Látványos és őrületesen divatos típusok is akadtak, mint a kézben tartható hosszú szárra biggyesztett lornyon, a zsebből előkapható ollószemüveg vagy a szemgödörbe préselve viselt monokli.

A szemüvegalkotók minden darabot kézzel készítettek, az anyaghasználat változatos volt, akár csontból, szaruból, fából, acélból, nemesfémből vagy teknőspáncélból is készült szemüvegkeret, és a díszítéssel sem fukarkodtak. Az évszázadok során a gazdag polgárok és a nemesség is előszeretettel vásárolt magának szemüveget státuszszimbólum gyanánt, csak kevesen hordták azért, mert szükségük is volt rá, a szegényebbek pedig ekkor még nem is engedhették meg maguknak a látásjavítás luxusát. A reneszánsz kor emberének imponált, ha könyvek felett görnyedő tudósnak nézték, később a lornyon szinte kötelező divatkiegészítő szerepet töltött be a XIX. századig, az acélból készült szemüvegek a műveltséget és a gazdagságot testesítették meg.

Nincs ez másképp a XX. században sem. McArthur tábornok hősies bevonulásának fotója egy speciális formát, az aviátort avagy pilótaszemüveget tette híressé. A formát úgy alakították ki, hogy tökéletesen passzoljon a pilótasapkához és kényelmes, de stabil tartása legyen az orrnyergen. Női, színes változatát a '70-es években dobták piacra. A Cat-eye vagy macskaszem forma Marilyn Monroe gyakori viselete volt az '50-es években, és állítólag „szexi titkárnő” megjelenést is kölcsönöz a viselőjének. Bár Ghandi is hordta, John Lennon hozta divatba drótkeretes kerek szemüveget, manapság pedig Harry Potter karaktere elevenítette fel ezt a letisztult formát.

JFK, azaz John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök előszeretettel hordta a wayfarer keretet, ami azóta is klasszikus. Jól illeszkedik az archoz, akár sportos, akár elegáns is tud lenni, a két fém dísz pedig jellegzetessé teszi, így hatalmas közkedvenccé vált a kétezres években is. JFK özvegyének, Jackie Kennedy Onassisnak nagy szerepet tulajdonítanak az oversize darabok térhódításában. A műanyag hőskorszaka pedig rengeteg furcsa alakú modellt hozott létre, amiből Elton Johnnak valószínűleg egy egész gardróbra valója akadt.

Hogy az említett ikonikus darabok közül melyik áll nekünk jól, azt most már nagyon könnyen ellenőrizhetjük akár otthon is. Az Ofotért weboldalán elérhető virtuális szemüvegpróba erre is megoldást kínál. A kiterjesztett valóság technológiájának segítségével ezen a téren is sokkal kényelmesebbé válhat életünk, hiszen most már anélkül is felpróbálhatunk sok-sok keretet, hogy ehhez el kellene mennünk egy szemüvegszalonba.

A szemüvegesek élete nem volt mindig játék és mese

Hogy eddig eljutottunk, a szemüvegek és szemüvegesek óriási utat tettek meg nemhogy a lornyok, de az SZTK keretek és szódásszifon üvegek óta is. Nemcsak az üvegek becsiszolása, egyáltalán a szükséges szemüveg megtalálása is problémát jelentett a szemüvegkészítés hajnalán.

A középkorban még nem is beszélhettünk személyre szabott szemüvegről, a mai olcsó olvasószemüvegekhez hasonlóan meglévő modellek között kellett keresgetni a megfelelőt. A látásvizsgálat csak az 1800-as évek végén indult fejlődésnek, amikor egy francia szemészorvos, Ferdinand Monoyer megalkotta a nevét viselő látásélesség-felmérő táblát, és javasolta a dioptria fogalmának bevezetését.

Mérföldkőnek számít, hogy a XVIII. század végén Benjamin Franklin bifokális, olvasó és távolra látót kombináló lencséket készített, mely a ma ismert progresszív lencsék előhírnöke, majd később ezt váltották a két- és háromzónás multifokális lencsék.

Anyagukat tekintve is nagy fejlődés ment végbe. Míg meg nem jelentek a műanyag lencsék, az üveg csiszolásával érték el a korrekciós hatást. A szemüvegesek mindennapjait nagyban nehezítette a lencsék üveg mivolta. Eleinte például oldalról az üvegbe sütő napfény is zavarta a látást, amit hatalmas keretekkel vagy a lencse szélét kitöltő szaruval védtek. Évszázadokig nem biztosítottak teljes látásmezőt sem, csak az üveg közepén át látott élesen a viselőjük, ráadásul minél nagyobb dioptriára szorult valaki, annál vastagabb szeletet kellett a keretbe tenni, ami az üveg súlya miatt nem volt könnyű viselet, a látványa pedig egyenesen komikusnak bizonyult. A pesti szlengben meg is jelent a szódásüveg szemüveg jelző, ami gonoszan, de hitelesen leírta ezt a jelenséget.

Allvar Gullstrand és Moritz von Rohr – a Zeiss égisze alatt – csak 1912-ben oldották meg a teljes látómezős lencse kérdését. A modell neve Punktal volt, 20 évvel később pedig megszületett az első olyan keret, ami igazodott a viselőjéhez és nem csúszkált.

Ezzel szemben a könnyített lencsékre még majd 60 évet kellett várni. Az, hogy a szemüveg könnyebbé és kevésbé törékennyé vált, a tudomány bravúrja, sőt, ma már „elpusztíthatatlan” darabok is léteznek. Számos eredményt értek el a vékonyabb és könnyebb lencsék terén, így azok a periférián is ugyanolyan képet tudnak közvetíteni és a magasabb dioptriájú üvegek vékony keretbe csiszolása sem okoz már gondot. A másik irány a lencsék zavaró tulajdonságainak kiszűrése – mint a párásodás vagy a becsillanás –, amit különböző rétegek felvitelével oldottak meg.

Speciális igények, mint az okostelefon és a monitor káros hatásainak kivédésére, vezetéshez éppúgy találunk már megoldást, mint az UV-sugárzás ellen, és akár fényre sötétedő lencsét is készítenek. A legújabb multifokális lencsék segítségével pedig már több fókuszt – olvasó, távollátó, monitor – lehet váltogatni anélkül, hogy több szemüveget kellene cserélgetni és magunkkal hordani.

A titánötvözetek megjelenésével már megvalósítható volt a keret nélküli könnyű, mégis erős és rugalmas szemüveg, ami talán a legnagyobb szabadságot adja viselőjének, csak sajnálatos módon nem mindenkinek áll jól. Inkább a divat és a fenntarthatósági igények, mint a fejlesztés érdekében fát és újrahasznosított műanyagot is alkalmaznak a szemüvegkeretek készítéséhez. Az újabb fejlesztések főleg a célorientált felhasználás, például sport, katonai felhasználás irányába mutatnak, a minél ergonomikusabb, a viselő arcára alakítható forma elkészítése érdekében

Már nemcsak a hordásnál szempont a kényelem, hanem a vásárlásnál is

A tudomány célja nem kevesebb, mint egyetlen szemüvegben megvalósítani mindazt, amire az egyénnek szüksége van, mind a keret kényelme és strapabírása, mind a lencse tulajdonságai tekintetében, hogy a végén olyan magától értetődő legyen a viselése, hogy úgy érezze, elfelejtette felvenni a szemüvegét.

A szemüvegkészítés fejlődését látványosan előre lendítette, hogy a tudomány felismeri és képes korrigálni a látáshibákat. Mivel a szemüveg egyfajta protézis, így nem lehet általános szemüvegeket kreálni a tudomány fejlődésével sem – egyelőre, a jó szemüveg alapja, hogy beülünk egy látásvizsgálatra. Persze lehetséges, hogy idővel lesznek virtuális optometristák is. Az elképzelés tulajdonképpen nem utópia, már most is létezik olyan VR technológiát alkalmazó vizsgálat, ami helyettesíti a fizikai dioptriás lencsék cserélgetését, de a hétköznapokban itt még nem tartunk.

A járvány hatására most még inkább online fókuszúvá váló életünk egyre inkább igényli az e-kereskedelem nyújtotta kényelmi lehetőségeket. Olyan területen is, amire nem is olyan régen még úgy gondoltuk, ez nem valósulhat meg. Elsőre talán meglepő lehet az online szemüvegvásárlás szemüvegpróba nélkül, de mégis erre kínál most megoldást Magyarország legnagyobb optikai hálózata a virtuális szemüvegpróba segítségével. Így a legkülönbözőbb kereteket akár otthonunk kényelmében is felpróbálhatjuk. Az applikáció segítségével a kiterjesztett valóság technológiának köszönhetően szinte ránk adják a felpróbálni kívánt szemüveget, és családtagunk vagy barátunk is segíteni tud a választásban. Ha pedig döntöttünk, akár egyből meg is vásárolhatjuk.

Online rendelt szemüvegnél igaz, nincs ott a szakember, aki segíthetne a szemüveg beállításában, hogy ne csúszkáljon a keret, megfelelően illeszkedjen az arcra, de amennyiben az Ofotért webshopjában rendelt szemüveget, bátran betérhet az Ofotért üzleteibe azzal a céllal is, hogy szemüvegét arcára igazítsák. Minden mást pedig online is lehet már intézni kerettől a lencseválasztásig – kényelmesen.

BRAND & CONTENT