A sikeres sportolók csúcsteljesítményei mögött egyre több szakterület képviselői tűnnek fel. Tudjuk jól, hogy ma már messze nem elég elszántan, keményen edzeni, a tudomány összes vívmánya ott áll egy-egy olimpiai érem mögött. Önök mennyit tudnak hozzátenni az emberfeletti teljesítmények eléréséhez?
Úgy gondolom, hogy ez nézőpont kérdése. Ha úgy tetszik, nagyon keveset. Ha egy másik szemüvegen keresztül nézzük a dolgot, akkor viszont rengeteget. Minél alacsonyabb szinten áll valaki, annál többet lehet hozzátenni ilyen eszközökkel a teljesítményéhez. De az élsportban már rendkívül nehéz előrelépni. A riói olimpián például a férfi 50 méteres gyorsúszás döntőjében nem volt két tized százaléknyi sem a győztes és a hatodik helyezett közötti különbség. A melót mindenki beleteszi a felkészülésébe, de a siker ilyen kis különbségeken múlik. És itt jön képbe az, hogy ebben az általunk alkalmazott szubfarmakologiai beavatkozások mennyit lendítettek egy adott sportolón az adott pillanatban. Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, maga is olimpiai bajnok öttusázó azt mondta nekem, hogy
a magyar sportolók elképesztően keményen képesek beleállni a felkészülésbe, és a végletekig sanyargatni önmagukat.
Ezt én is tapasztalom, együtt dolgozva velük. Csakhogy ez mit sem ér, ha az edzéseiket, a regenerációjukat, valamint a versenyzésüket nem támogatjuk meg minden lehetséges, megengedett eszközzel. Óriási eszköztár van a kezünkben. Főleg, hogy átfogóan, csapat szinten próbálunk segíteni egy-egy sportolónak, abszolút személyre szabottan.
Hogyan kell ezt elképzelni? Mondjuk mint egy orvosi konzíliumot?
Kis túlzással igen, így. Mi a laborvizsgálataink során mintegy ötezer paramétert vagyunk képesek mérni, és ezek eredményeiből közösen kihozni a legjobbat. Ehhez egyrészt szükséges a sportoló együttműködése. Az ő visszajelzéseit értékeljük, összevetjük az edzői stáb meglátásaival. De a pszichológus, a kardiológus, a belgyógyász, a masszőr mind-mind része a stábértekezleteknek.
Például egyszer egy sportoló arra panaszkodott, hogy nem igazán éles. Csinálja az edzéseket, de az igazán nagy teljesítmény nem jön ki belőle. Az edző úgy vélte, hogy talán a motivációjával vannak gondok. A pszichológus elmondta, hogy a felmérése alapján erről szó sincs. Akkor talán sérülés? A fizioterapeuta nem tapasztalt erre utaló jeleket. A dietetikus szerint is rendben volt a sportoló táplálkozása. Majd ezt követően jöttünk mi a képbe. A laboreredményekből egyértelműen látszott, hogy nem túl vészes mértékben, de thiamine, vagyis B1-vitamin hiány lépett fel a sportolónál, és ez akár az állóképessége hiányához vezethet.
Ezzel, vagyis a még időben jött beavatkozással ismét fejlődési pályára tudtuk állítani a versenyzőnket. A biokémiai ismereteink jelentik azt a pluszt, amellyel az edzésekkel már nem elérhető legális teljesítményfokozást megvalósíthatjuk.
"Legalább húszféle módon tudjuk teljesen legálisan fokozni a teljesítményt"
Mekkora eszköztárral rendelkeznek?
Jelen pillanatban legalább húszféle módon tudjuk teljesen legálisan, az egyes vitaminok, nyomelemek bevitelével fokozni a teljesítményt. A legnagyobb probléma, hogy ebből nagyon keveset ismer a sportszakma. Sokszor jó, ha két-három ilyen teljesítményfokozó metódus létezéséről tudnak az edzőink.
Belefutottunk már olyan extraklasszis sportolóba, akinek az édesanyja nem értette meg, hogy miért nem lesz jó, ha a fia továbbra is a család kedvenc káposztás tésztáját eszi. Az egyik legnagyobb fegyver a kezünkben, hogy nem csak a szakirodalmi adatokból dolgozunk, hanem a saját kutatásainkat használjuk fel, és a beavatkozások után minden esetben kontroll méréseket végzünk. Az így kapott eredményekből pedig folyamatos a visszacsatolás. Ráadásul ezeket a protokollokat hónapokkal a célverseny előtt napra, órára, percre pontosan elpróbáljuk, grammra kimérve. A legritkább esetben fordul elő, hogy valaki eltér ettől a protokolltól. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezek az esetek rendre kudarccal fejeződnek be.
Beszéljünk a sikerekről is, hiszen szerencsére van belőlük bőven!
A komplett vívóválogatott nálunk van, mint ahogy a női vízilabdacsapat is hozzánk tartozik. No, és a most csendben dolgozó rövidpályás gyorskorcsolya-válogatottról se feledkezzünk meg! Hatalmas köszönettel tartozunk nekik.
(Videó: Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang a férfi 1000 méteres rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokság fináléjában; 2021 március, Dordrecht)
Egészen biztos vagyok benne, hogy a közös együtt gondolkodás és az alázatos hozzáállásuk nélkül sem mi, sem ők nem érhették volna el azokat az eredményeket, amelyek az egész nemzetet büszkévé tették és teszik. Ami pedig a legfontosabb ebben a kapcsolatban, hogy ezeknek az együttműködéseknek köszönhetően jó eséllyel reprodukálni tudjuk ezeket az eredményeket. A mai világban nem az adott eredmény a legfontosabb, hanem az annak elérése közben tapasztaltak ismerete.
A XXI. század legnagyobb kincse: az adat
És ezekből – hála a sportolóinknak, az új befogadására nyitott edzőiknek, orvosaiknak, táplálkozási tanácsadóiknak, masszőrjeiknek – egyre több van. De ezen van még mit fejleszteni, mert ezek a sportolók annyira kivételes adottságú emberek, hogy az átlagemberre méretezett szakmai ajánlások szinte kivétel nélkül nem elegendőek a számukra. Viszont annyira kevesen vannak, hogy igazán nagymintás kutatást lehetetlen végezni velük. Minél többen kapcsolódnak be ebbe a kutatás-fejlesztésbe, az egyetemes magyar sport annál többet nyer vele.
Mennyire publikusak a top sportolók adatai?
Nagyon korlátozottan. Hiszen ezt is úgy kell elképzelni, mint egy fegyverkezési versenyt, vagy a világban minden másodpercben zajló kiberháborút. Nyilván a kutatásaink egy részét publikáljuk, hiszen az elismerés, a hírnév jó dolog. De a legfontosabb adatokat, következtetéseket megtartjuk magunknak. Egyrészt. Másrészt, mivel a beszélgetés elején már említettem, hogy a top sportolók esetében csak nagyon kis mértékű – ám annál döntőbb jelentőségű – teljesítményfokozás lehetséges, sokszor a mikrohatások publikálásakor a cikkeinket lektorálók azt mondják, annyira kis mértékű, teszem azt, egy százaléknál is kisebb a javulás, hogy az a statisztikai hibahatáron belül esik, és mint ilyen, nem értékelhető. Viszont a sok-sok mikrohatás együttesen összességében óriási teljesítménynövekedést, vagy éppen romlást tud okozni.
Megelőzhető a baj, a sérülés és a műtét
Milyen példát tudna erre mondani?
A fáradásos törések előjeleit jó előre látni lehet a laboreredményeken. Ha az edzői stáb az adatainkra támaszkodva képes időben visszavenni a sportoló terheléséből, megelőzhető a baj, a sérülés, a műtét. A másik ilyen példám, hogy a szakirodalom szerint a dehidratáció egy százalék alatt nem okoz teljesítménycsökkenést. Egy és két százalék között mentális, két százalék fölött viszont már fizikai teljesítménycsökkenés is mérhető. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy ha nagyon kis mértékben is, de az egy százalék alatti folyadékveszteség is a koncentrálóképesség romlásához vezet. És lássuk be, mondjuk egy olimpiai vívódöntőben, ahol a másodperc tört része alatt dőlnek el a dolgok, ilyen apróságok is számítanak.
(Videó: Szilágyi Áron aranyérmes mérkőzése a férfi kardvívás olimpiai döntőjében, Tokió, 2021)
Sőt, a meglátásaink, kutatásaink szerint lényegében az ilyen tényezők rendkívül könnyen letaszíthatnak egy esélyes versenyzőt az olimpiai dobogóról. Nyugodtan mondhatom, hogy időnként unorthodox módszerekkel operálunk. De az élet rendszerint bennünket igazol.
Mi volt a legextrémebb tapasztalatuk?
Két dolgot is említhetek. Egyrészt az olimpián résztvevő sportolók zömének tíz másodperc és tizenöt perc közé esik a versenyideje, ebben a nagyon rövid időintervallumban kell a teljesítményüket maximalizálniuk. A terheléses vércukorszintet hagyományos módon két óra eltéréssel mérik. Csakhogy mi úgy találtuk, hogy e két végpont között óriási eltérések mutatkoznak meg.
A kísérleteink alapján elmondható, hogy van egy olyan rövid periódus ebben a két órában, amikor az extra cukorbevitel jelentősen megdobja a teljesítményt.
De ahhoz, hogy pontosan tudjuk, ez mikor következik be, negyedóránként mérni kell a vércukorszintet, és a kapott adatokból egyénre szabottan belőni, hogy kinek, mikor van szüksége erre az extra szénhidrátfröccsre.
A másik a koffein, amelynek rövidtávú teljesítményfokozó hatása közismert. Eddig nem igazán voltak módszerek a hatalmas egyéni eltérések megismerésére és a koffeinbevitel tökéletes beállítására.
A nagyon rövidtávú, lényegében a rajtot eldöntő 5 másodperces időtartamban mért teljesítmények drámai módon nőttek az extrém bevitelnek köszönhetően, egy nagyon rövid, negyedórás, húszperces időn belül.
Hadititok
Hány milligramm koffein, mennyi időn keresztül, hány százalékos teljesítmény növekedést okozott?
Ezek azok az adatok, amelyek az egyetemes magyar sport érdekében hadititoknak számítanak. Legyen az elég hozzá, hogy kézzelfogható, kézbe vehető olimpiai aranyérmek bizonyítják a tesztek, kutatások igazságát. A lényeg, hogy a számaink nem hazudnak!
(Borítókép: Adrián Zoltán/kepszerk.hu)
