Az ezredfordulón még szinte elképzelhetetlen volt, hogy egyszer ilyen számokat generál majd a mára éves szinten több mint egymilliárd dollárt mozgató e-sport iparág, ami mostanra kitermelte a saját szupersztárjait, akikért legalább annyian rajonganak, mint a legismertebb focistákért. De miért nevezzük „sportnak”, hogy valaki ül a gép előtt, milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, és lehet-e egyáltalán a kompetitív videojátékozásból karriert csinálni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ három olyan sráccal, akik már ott vannak az élbolyban.

Sport-e az e-sport?

A hiedelemmel ellentétben nem attól lesz valaki e-sportoló, hogy sokat játszik egy videojátékkal: a legmagasabb szinten versenyzők mindennapjai nagyon hasonlítanak az élsportolókéhoz. Rendszeresen edzésekre járnak, ahol gyakorolják az általuk választott játékot, kielemzik a korábbi mérkőzéseket. Mivel napi akár 10-12 órát is gép előtt töltenek, a fizikai erőnlét és a mentális frissesség a több órásra nyúló versenyeken is kulcsfontosságú, egyre több csapattal dolgozik személyi edző és dietetikus. Egy meccsen a másodperc tört része alatt meghozott döntéseken múlhat több millió dollár sorsa, erre a mentális stresszre sportpszichológus készíti fel a játékosokat, és bár elsőre furcsán hangozhat, de az izmok és ízületek folyamatos terhelése bizony sérülésekhez is vezethet. Egy e-sportoló általában csak pár évig van a teljesítménye csúcsán: nem azért ritkák a 30 év feletti profik, mert kinőttek a videojátékokból, hanem mert egész egyszerűen képtelenek lépést tartani a 16-20 éves generáció feltörekvő titánjaival.

Pár éve a hivatalos sportcsatornákon még kinevették a kompetitív videojátékokat, de amikor a koronavírus-járvány miatt a legtöbb stadiont bezárták, ezek a médiumok is rákényszerültek arra, hogy felvegyék az e-sport közvetítéseket a palettára. Az egykor marginalizált szubkultúra mára teljesen beivódott a mainstreambe, sőt, egyenesen megkerülhetetlenné vált.

A League of Legends 2019-es döntőjét már messze többen nézték, mint az NBA-finálét, és bár a döntéshozók még mindig nem igazán akarják belátni, immár nem az e-sportnak van szüksége az olimpiára, hogy eljusson a tömegekhez, hanem épp fordítva. A tokiói játékokat már virtuális sportversenyekkel vezették fel, és bár a legnépszerűbb játékoktól egyelőre elzárkóztak (elsősorban azért, mert ezekben megjelenik az agresszió), előbb-utóbb minden bizonnyal ez is változni fog. Sokan meglátták már a potenciált a kompetitív videojátékozásban, és egyre többen figyelik árgus szemekkel a szférát, legyen szó rajongókról, sportegyesületekről, hardvergyártókról vagy épp szponzorcégekről.

Pilótának születni kell

És hogy bizonyos sportágakban már most mennyire komolyan veszik a dolgot, azt jól tükrözi Bereznay Dániel esete, aki a Mercedes és az Alfa Romeo után most a McLaren színeiben versenyez. A mindössze 21 éves e-sportoló a nagy F1 család része, személyesen találkozott már a száguldó cirkusz összes jelenlegi sztárjával, a virtuális pályán pedig Lando Norrisszal és Charles Leclerc-kel is versenyzett. 9 éves kora óta rajong a Forma-1-ért, és mindössze 13 éves volt, amikor sikerült megnyernie a legkompetitívebb magyar szimulátorbajnokságot.

14 évesen egy világrekord köridőt is sikerült beállítania, a rengeteg gyakorlás azonban nem kevés időt emésztett fel az iskola mellett, amit szülei akkor még nehezen emésztettek meg.

„Az volt a szerencsém, hogy jó tanuló voltam. Mellette viszont éltem a szenvedélyemnek, bár nyilván nem minden mást félredobva. Ma viszont már minden mást félredobok, és a teljesítmény az elsődleges szempont, hiszen bebizonyosodott, hogy nekem van igazam.”

Bár ezek a srácok nem viszik vásárra a bőrüket minden versenyhétvégén, senki se gondolja, hogy könnyebb dolguk lenne, mint a hivatásos autóversenyzőknek. Az e-sportban nincsenek garantált sikerek, konstruktőri előnyök, a pilóták sorsa a saját kezükben van.

„Itt nincs olyan, hogy leigazol egy jó csapat, és simán vered a mezőnyt, mert annyival jobb az autód. Itt minden egyenlő, és évről évre több százezer ember próbálkozik, akik bármikor készen állnak, hogy átvegyék a helyedet. Sosem szabad veszíteni a lendületből.”

Fiatal kora ellenére Dani az egyik legtapasztaltabb versenyzőnek számít az F1 Esports Pro Series mezőnyében, és mindent megtesz azért, hogy megszerezze a világbajnoki címet. Néhány évig még szeretne ott lenni az élmezőnyben, de egész karrierjét is itt képzeli el, a későbbiekben menedzserként segítené a fiatal tehetségeket. Természetesen már most is építgeti a személyes brandjét a virtuális pályán kívül is, YouTube-csatornáját több tízezren követik. Valószínűleg sokan irigykednek Danira, de a nemzetközi sikereket nem adják ingyen.

„Naiv gondolat, hogy mindent erre lehet áldozni, az életben érdemes megtartani az egyensúlyt. De, aki nem szereti a versenyzést és nem képes arra, hogy napi minimum 5-6 órát gyakoroljon egy üres versenypályán századokat keresgélve és legyőzve a tegnapi önmagát, annak nem való ez a pálya.”

Sportolóból e-sportoló

A világ 400 legjobbja közé sorolják Jordán Benedeket, akit a követői csak 'JordanBeast'-ként ismernek. Az eSport Szombathely ifjú tehetsége 15 éve ismerkedett meg a virtuális labdarúgás szépségeivel, de saját bevallása szerint elsőre különösebben nem fogta meg a dolog. Akkoriban még csak a mesterséges intelligencia által vezérelt játékosokat próbálta kicselezni, a valódi foci iránti rajongása viszont évről évre a monitor elé szegezte, és miután a baráti körében kiemelkedő tehetségnek bizonyult, úgy döntött, érdemes lehet komolyabb szinten is próbálkozni.

A FIFA Ultimate Team egyik legpörgősebb versenysorozatában, a Weekend League-ben hazánkból elsőként sikerült 30 meccsből mind a 30-at megnyernie, azóta pedig ezt a nem kis teljesítményt sikerült is megismételnie. A sport persze ma is fontos része az életének, a testi-lelki egyensúlyt nélkülözhetetlennek tartja ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a téren.

„Eleinte nem gondoltam, hogy e-sportoló akarok lenni. Aktívan fociztam, illetve elkezdtem dolgozni, az e-sport pedig nem volt még ilyen profi szinten, így a FIFA csak hobbi volt számomra. A következő félévem lesz az első, amikor csak és kizárólag erre fogok koncentrálni. Idén szeretnék bejutni a világ legjobb száz játékosa közé, ami nagy ugrás lenne, de mindent meg fogok tenni, hogy összejöjjön.”

Bármennyire fejlődik az e-sport szektor Magyarországon is, kizárólag a játékból nem lehet megélni. Ez persze nemcsak a hazai játékosokat, hanem világszerte a legtöbb profit érinti, így a legtöbben a versenyek és a gyakorlás mellett a livestreamekben találják meg a boldogulás útját. Beni élő adásait is több ezren követik figyelemmel, ahol közvetlen kapcsolatot alakíthat ki a rajongókkal, betekintést engedhet a mindennapjaiba, közben pedig a támogatásoknak és szponzoroknak köszönhetően több időt fordíthat magára az e-sportra is.

„Ha nem foglalkoznék az élő adásokkal, el lennék veszve ebben a világban. Nem elég jó játékosnak lenni, naprakésznek kell lenni a közösségi platformokon. Nagyon élvezem, amikor pörög a szezon, de a streamelés is a szívemhez nőtt. Nem volt még olyan, hogy ne lett volna kedvem streamelni, de a holtszezonban nehezebb izgalmas adásokat produkálni.”

És akárcsak a hagyományos sportokban, a legjobb felszerelés a virtuális világban is komoly pénzekbe kerül. A FIFA-ban ez virtuális kártyacsomagok formájában jelenik meg, amikből a rajongók egyre erősebb játékosok kártyáit bonthatják ki, így „leigazolva” őket a saját csapatukba. És ahhoz, hogy az ember a legmagasabb szinten is versenyképes maradjon, nem elég a tehetség, bizony kénytelen éves szinten több százezer forintot költeni.

Az érem másik oldala

Kiss Ádám 'AK' karrierjét is egy e-sport játék robbantotta be, és bár az ország egyik legügyesebb League of Legends játékosa, soha nem mozgatta, hogy igazolt játékos legyen. Fiatal kora óta imádja a versengést, a baráti körével kezdett kompetitív játékokba, az e-sport fejlődésével az egyetemi tanulmányai mellett több játékban is kipróbálta magát. 

A barátai unszolására ugrott fejest az akkor még viszonylag gyerekcipőben járó, öt az öt elleni küzdelmeket kínáló akciójátékba, amivel azonnal szerelembe esett, és az elmúlt 8 évben mással szinte alig játszott. Amint belevágott a rangsorolt módba, viszonylag gyorsan elérte a második legmagasabb szintet.

„Egész ügyes voltam, de akkor még nem gondoltam, hogy ebből egyszer akár karrier is lehet. Elkezdtem videókat készíteni a különböző játékbeli trükkökről, amikkel mások is feljebb juthatnak a ranglétrán, a pozitív visszajelzések pedig megerősítettek abban, hogy erre igenis van igény. Imádtam a játékot és szerettem videókat vágni, így két szenvedélyt tudtam ötvözni.”

Az elmúlt években itthon is több e-sport szövetség és szakosztály alakult, ahol a legjobb játékosok edzők felügyelete mellett, csapatokba szerveződve készülnek a megmérettetésekre, Ádám azonban nem adta fel a videós karrierjét. A rajongói nyilván a különleges személyisége miatt nézik az adásokat, de a mai napig rengetegen csatlakoznak be az élő műsorokba a magas színvonalú játék és a sokszor edukációs tartalom miatt.

„Nem motivál igazán, hogy profi csapatban játsszak. Nem hiányzik a nyomás, jobban szeretek a saját magam főnöke lenni. Nem biztos, hogy tudnék teljesíteni, ha folyamatosan ott lenne egy nagyon komoly elvárás. A profik gyakran napi 10 órát is gyakorolnak, számomra ez kiölné a játék varázsát. Nem tudom mi lesz a jövőben, egyelőre azt sem tudom, mi lesz a jövő héten (nevet), számomra az a fontos, hogy ne múljon el a szenvedély.”

Bár hosszú távú tervei nincsenek, nem fél attól, hogy egyszer csak kicsúszik a lába alól a talaj. A közösségi platformok versenye garancia arra, hogy a tartalomgyártók mindig eljuthassanak a közösségükhöz, a tartalomfogyasztási igény pedig soha nem fog kihalni. Ugyanakkor abban Ádám is egyetért Danival és Benivel, hogy érdemes kétszer is megfontolni, ha az ember a videojátékokból akar karriert csinálni, és nem szabad mindet feltenni egy lapra, mert egész egyszerűen nem mindenki alkalmas a feladatra.

„Ha valaki streamelni akar, de kevésbé szórakoztató a személyisége, vagy egyszerűen nem elég tehetséges, akkor nagyon nehéz időszak vár rá ebben a világban.

Ha viszont ezek ki vannak pipálva, akkor végtelen szenvedélyre van szükség, mert ha az ember azt szeretné, hogy a hobbija legyen a munkája, az áldozatokkal jár. Ha ilyen céljai vannak az embernek, akkor makacsnak kell lennie.”

BRAND & CONTENT