Ma már nem elég csak pár területen változtatni, részleteiben kell módosítani eddigi életünkön. Az ipari tevékenység – akár az építő- és autóipar, a fastfashion cégek vagy a mobilóriások – rengeteg nyersanyagot és műanyagot használ fel, és a mai átlag életvitel tempója mellett még csak nem is mondhatjuk az elkészült termékeket tartós koncepciónak. Az utóbbi évtizedben viszont egyre több anyagot cserélnek kevésbé környezetszennyezőre, a trendek leginkább az újrahasznosítás felé kacsingatnak, bár vannak más iskolák is. Ilyen például a „luxtainability” avagy fenntartható luxusáruk köre, amire tökéletes példa a vegán bőr. De vajon mitől jobbak ezek a hagyományosnál?
A technika fejlődését az új technológiák mellett az új anyagok megjelenése lendítette előre, mint a fémötvözetek vagy a szilikon. Kifejezetten ilyenek a műanyagok, melyek tartósabb, praktikusabb, jobban formálható, a gyártás oldaláról „szaporább” anyagnak minősülnek.
Bár a műanyagok gyártása kétségkívül forradalmasította a mindennapi élet legtöbb aspektusát az egyszerű napszemüvegtől az óriási gépalkatrészekig, két extrém módon környezetszennyező tevékenység felemelkedését is megkoronázta. Jelen esetben ez a műanyagból előállított dolgok „fogyasztása” - melyek közül már inkább átok, mint áldás kategóriába esik -, például a PET-palack, illetve az olajipar, aminek a műanyag egyáltalán a létét köszönheti.
Mára a műanyag elérte azt a kritikus tömeget, ami már nemcsak, hogy nem tolerálható mennyiségben önti el a világunkat, de az apró mikroműanyagokról kiderült, hogy egészségkárosítók is, úgyhogy ennek a vonalnak biztosan véget kell vetni valamilyen módon.
Ha a környezetszennyezésre gondolunk, legtöbbször füstöt okádó kamionok vagy hatalmas bányagépek jutnak eszünkbe, pedig a fogasokon sorakozó kis fodros ruhák előállítása éves szinten a szén-dioxid-kibocsájtás 10 százalékáért felelős. Egy konfekcióáru előállítása ráadásul 2700 liter vizet emészt fel, a pamut feldolgozásához pedig többezer kémiai anyagot használnak, tehát a divatipar biztosan nem érdemel zöldmedált.
Ennél is kényesebb a helyzet a selyem vagy a bőráru esetében; alkalmazásukat nem csak környezetszennyező előállításuk, de a vegán mozgalom és állatjogi szervezetek rosszallása és saját szemléletváltásuk miatt is újra kellett gondolnia a divatházaknak. Ugyanakkor a vásárlói réteg keresi a prémium anyagokat.
Kiderült, hogy a műanyag szemét egy része jó néhány formában újrahasznosítható, például szövetet is lehet belőle gyártani, így több divatipari vállalat kezdi felkarolni a plasztikra épülő anyagokat. Köztük több neves divatház és tervező is a fenntartható anyagok mellett teszi le a voksát. Számos fastfashion cég áll át újrahasznosított pamutra vagy jelentkezik olyan kollekcióval, melyet az óceánból kihalászott műanyag szemét felhasználásából készítenek. Ilyen volt az Adidas halászhálókból készített cipője, amit a Parley For The Ocean közreműködésével hozott létre.
A vegán bőr mondhatni nagy vállalása a divatiparnak. Stella McCartney, aki ösztönösen kerüli a bőrt és a szőrmét, például egy gombafonálból előállított változatot alkalmazott. Az anyag neve micélium, a Mylo Unleather cég találmánya. Gyártása a lehető legkevesebb környezeti terheléssel jár, a gomba sejtfonalait használják fel, a termesztés során pedig csak mulcsot, levegőt és vizet kapnak a növekedő kis kalaposok.
Kaktuszból is készül vegán bőr, az egzotikus Desserto, de ami ennél is meglepőbb, hogy kávéból szintén hoznak létre növényi alapú szövetet, melyet cipőgyártáshoz használnak.
100 százalékosan növényi alapú a Mirrum, a Natural Fiber Welding gyártmánya. A cég tájékoztatója szerint egy olyan magasminőségű, bőrhatású szövetről van szó, mely csak természetes alapanyag felhasználásával készült bármiféle műanyag hozzáadása nélkül. Céljuk ezzel az, hogy az emberiséget függetlenítsék az olajipartól.
Cupro - a pamutgyártásból visszamarat bolyhos gyapotrost japán megnevezése, ami rendszerint a kukában végezte (Japánban nem). A bőrelőállítás mellett viszont a selyemgyártás is az állatvédők és a zöldmozgalmak célkeresztjébe került, nem véletlenül. Egy kiló selyem előállításához, 4-6 ezer selyemgubót pusztítanak el, míg a feldolgozás folyamata a pamutnál is több károsanyagot termel. A cupro finom apró szálaiból viszont kiváló és főként olcsó bekerülési árú vegán selyemhelyettesítőt tudnak gyártani.
A legdrágább vegán selyem egyébként lótuszból készül és a megszólalásig hasonlít az eredetire.
Mindezek után pedig megszületett a Nordico, amit még csak nem is a divatcégek törekvése hívott életre, hanem egy autóipari vállalat, a Volvo Cars.
Egy ökotudatos divatcég, a 3.1 Phillip Lim, úgy tűnik átvágta a luxus és a környezetkímélő anyagok között feszülő gordiuszi csomót, amikor előállt néhány egészen elképesztő újdonsággal, például az algából előállított szén-dioxid-semleges ruháival vagy az újrahasznosított alapanyagokon nyugvó kreációival.
Ahogy Wen Zhou, a 3.1 Phillip divatmárka igazgatója summázta a vállalat hitvallását: "Számomra az olyan anyagok megtalálása, amelyek nem károsítják a bolygót vagy az embereket, az a végső luxus.”
A Phillip Lim legújabb alternatív szövete, amit felhasznált, a Volvo által kifejlesztett bőrmentes Nordico, amit az autógyár a tisztán elektromos meghajtású járműveinek belső tereihez hozott létre. Egy olyan környezettudatos, de magas minőségű anyagról van szó, ami nemcsak bőrmentes, de az esztétika oltárán sem fog elhasalni.
A Nordico több újrahasznosított alapanyagból áll össze, így PET-palackokból, svéd és finn fenntartható erdőgazdaságokból származó bioalapanyagokból, borászatok újrahasznosított parafa dugóiból. A végeredmény egy exkluzív bőrtapintású és ellenálló szövet lett; a svéd autógyár és Lim tervezői koncepciója ezen a ponton találkozott, amit a kifutók nyelvére is lefordítottak. A Nordicoból limitált utazótáska-kollekció készült, ami reflektál a Volvok belső dizájnjára.
A bőrülés évtizedek óta a felsőkategóriás autók kötelező eleme volt, mára viszont kiderült, hogy összességében több kárt okoz, mint hasznot hoz a hozzá kapcsolódó luxus-érzés. Maga a szarvasmarhatartás is több gigatonnányi üvegházhatásúgáz-kibocsájtással jár; a bőrszövet előállítása közben ezerliter-számra használják fel az ivóvizet, a cserzéssel mérgező anyagok kerülnek a talajba és az élő vizekbe, hiszen króm-, alumínium- és cirkóniumsókat, savas áztatást használnak a kikészítéshez. Előtte viszont levágnak a bőrholmikért évente egymilliárd állatot és lenyúzzák azok bőrét. Nagyon sokáig ez teljesen rendben volt, ahogy az is, ha egy autó gyárkéményként okádja a füstöt és a szén-monoxidot. Mostanra ez viszont inkább boomer, mint menő.
A svédek fenntarthatósági hajlandósága egyébként is legendás, és ez alól a Volvo sem kivétel, hiszen a vállalat hamarosan előáll az első tisztán elektromos crossoverjével, a jövőre már nálunk is kapható C40 Recharge-dzsal. Ettől a modelltől kezdve tervezik bevezetni a teljesen bőrmentes utastereket, és 2030-ra teljesen bőrmentessé szeretnék tenni a tisztán elektromos személygépkocsikat.
Ez egy nagy váltás, ami nem csupán az etikus vállalati magatartáson nyugszik, hanem azon a McKinsey & Co. által készített kutatáson is, mely szerint 2030-ra a járművek szén-dioxid-kibocsátásának legalább egyharmadát az anyaggyártás teszi ki. Tehát, ha lehet egy tisztán elektromos autó károsanyag-kibocsájtását tovább csökkenteni, akkor azt az anyagfelhasználásnál lehet fülön csípni.
Itt jön képbe a Nordico, és találkozik a divatipar az autógyártással. De a Volvo ennél is tovább ment, például a bőrmentesség mellett teljesen nyomon követhetővé és állatbaráttá kívánja tenni a gyapjúbeszállítói hálózatát, ezért felelősségteljes forrásból dolgozó beszállítóktól vásárol gyapjúszöveteket.
A bőr mellett az állattartásból visszamaradt melléktermékre épülő alkatrészek és segédanyagok – így műanyagok, gumi, kenő- és ragasztóanyagok – használatát is csökkentik a jövőben.
Robin Page, a Volvo Cars vezető formatervezője az autógyártó új szemléletéről úgy nyilatkozott:
„Pontosan látjuk, hogy hova kell eljutnunk a jövőben. Az első lépés az, hogy fenntartható, természetes és újrahasznosított anyagokat alkalmazunk. A kihívás következő eleme pedig nem más, mint hogy kitaláljuk, mihez kezdjünk ezekkel az anyagokkal. Hogy vajon örökéletű alkatrészeket gyártsunk, visszavezessük a nyersanyagokat a körkörös gazdaságba, vagy visszajuttassuk őket a természetbe.”