A 20. század elején Magyarországon a parasztság körében még jellemző volt a vert falú, agyaggal-sárral tapasztott, illetve nádfedeles ház. A népi építészetben meghonosodott forma meglepően erős szerkezetet takar, megfelelő karbantartással akár 100-150 évet is gond nélkül átvészel. Gyenge pontja viszont a nádtető, ami tűzveszélyes anyagnak számít. Ha az lángra kapott a mécsestől vagy a pipától, akkor borítékolható volt a tetőcsere, viszont az épület többi részére a sártapasztás miatt már kevésbé terjedt át a tűz. A kép 1929-ben készült, ekkor még nem ért a falvakba az elektromosság, helyette gyertyával vagy olajlámpával világítottak. Akkoriban még nem nagyon foglalkoztak a tudatos otthonépítéssel. Napjainkban azonban már fontos a telek tájolása, a munkahelytől, üzletektől való távolsága, a megfelelő hőszigetelés és árnyékolás, valamint a korszerű fűtési rendszer kiépítése, amelyek a természeti erőforrásokat felhasználva biztosítják a meleg víz és fűtés hatékony előállítását. Mindezek segítségével rengeteg energiát megtakaríthatunk és csökkenthetjük a károsanyag-kibocsátás mértékét. Persze a századfordulón még nem léteztek ilyen technológiák, így maradt a hagyományos égéssel működő fatüzeléses kályha. (Fotó: Sütő János/Fortepan)

Eközben a magyar nagyvárosokban az 1800-as évek végén több polgári palota épült, különösen Pest-Budán. A képen a néhai Coburg-palota belső tere látható 1900-ban, amely a mai József Attila utca és Széchenyi tér sarkán állt, a Belügyminisztérium helyén. Az eredeti épületet Hild József tervezte. Nem sokkal később Coburg Fülöp német herceg és a császári és királyi vezérőrnagy vásárolta meg a korábbi tulajdonostól, majd Hauszmann Alajos tervei szerint újíttatta fel, a bútorokat is az építész tervezte. Pazar főúri berendezés mellett a 20. század első éveiben a világítást a helyiségben gyertyákkal működő csillár szolgáltatta. Napjaink okosotthonaiban mozgásérzékelős, alacsony fogyasztású led izzókkal szerelt lámpák működnek, amelyek önmaguktól lekapcsolják a világítást, ha elhagytuk a helyiséget. (Fotó: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / Fortepan)

Az 1920-as években már megérkezett a villamosság a polgári otthonokba, bár a villanyszereléssel kapcsolatos esztétikum még nem volt elvárás. Ma már természetes, hogy felkapcsoljuk, de még mindig nem az, hogy le is kapcsoljuk a lámpát, pedig egy igazán egyszerű dolog, amire érdemes figyelnünk, amikor kimegyünk valahonnan. Mint ahogyan arra is, hogy az energiatakarékos izzókra cseréljük a hagyományos villanykörtéket. A technika fejlődésének köszönhetően ma már sokkal kisebb energiafelhasználás mellett hasonló, vagy akár jobb fényerőt adó égőket tudunk használni, amelyek hozzájárulnak egy környezettudatos élethez. (Fotó: Kurutz Márton/Fortepan)

Gartner Károly, az A sipotei Golgotha című sikerkönyv írójának lakásán járunk 1942-ben, a Tavaszmező utca 1. szám alatt. A nappali központi eleme a pesti belvárosi lakások jellegzetessége, a cserépkályha. Akkoriban még nem volt ismert, hogy a fa- és szénfűtés meghatározó a városok légszennyezettsége terén. 2022-től már hazánkban is elvárás a lakásépítés terén, hogy a fűtést minimum 25 százalékban megújuló energiaforrás szolgáltassa az épületekben, így csökkentve a károsanyag-kibocsátást és a légszennyezét. Az égés és füst nélkül működő fűtési technológiák (pl: geotermikus fűtés, napelem, napkollektor vagy szélturbina) révén lényegesen kevesebb károsanyag kerül a levegőbe, így csökken a légszennyezettség. A fa égésekor ugyanis illékony szerves vegyületek, szén-dioxid, szén-monoxid és egyes nehézfémek kerülnek a levegőbe, illetve a lakótérbe is, különösen akkor, ha nem szakszerűen rakták meg a cserépkályhát. Az égés során keletkező koromszemcsék sokáig a levegőben keringenek és óriási távolságokat képesek megtenni, akárcsak a cigaretta füstje. Ma már tudjuk, hogy a dohányzáshoz köthető megbetegedések fő oka ugyanis az égés során keletkező füst, ami a dohányzók környezetében tartózkodókra is hatással van. Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala (FDA) megállapította, hogy a cigaretta égése során keletkező füstben közel hétezer vegyület szabadul fel, és ebből 93 káros vagy potenciálisan káros az egészségre. (Fotó: Ladinek Viktor / Fortepan)

Egy tipikus vasárnapi ebéd 1942-ből – az apa és a fiú is kiöltözött az étkezéshez, a menü pedig mi más lehetne, mint aranyló húsleves Herendi porcelánból. Napjainkban az étel elkészítése is egyre tudatosabb. Eleve a legjobb, ha mi magunk főzünk, mint ahogy tették elődeink 60-100 évvel ezelőtt. Akkor még nem terjedt el a házhozszállítás, amely a környezeti szennyezés egyik legsúlyosabb okozója a rengeteg egyszer felhasznált műanyag által. Kutatások szerint az óceánokban az „elviteles dobozok” adják a műanyagszemét igen jelentős részét. De a vásárláskor használt műanyag zacskók is igen jelentősen megterhelik a környezetet, mint ahogy a túlzott csomagolás is. Vásárláskor részesítsük előnyben a helyi, illetve közelből érkező termékeket, hiszen az áru távoli országokból, földrészekről történő szállítása igen jelentős szén-dioxid kibocsátással jár. A húsmentes táplálkozás szintén hozzájárul a levegőbe kerülő üvegház-hatású gázok csökkentéséhez. (Fotó: Széman György / Fortepan)

Rege utca, a Vörös Csillag (egykor Golf, később Panoráma) szálloda egyik szobája 1960-ban. A televízió éppúgy alapfelszereltségnek számított, mint a csipketerítő, vagy a dohányzóasztal állandó kelléke, a hamutartó. Ezek a jellegzetességek az idősebb generációk nappalijában hosszú évtizedekig meghatározóak voltak. A hamutartó ma már nem szerves része az otthonunknak, és már azt is tudjuk, hogy a cigarettázás rendkívül káros és számos betegség kialakulásáért felelős. Ráadásul, mivel jelentős a szén-dioxid kibocsátása, környezetkárosító hatása sem elhanyagolható. Ennek ellenére a világon még mindig több mint egymilliárd ember dohányzik, a népesség körülbelül egy hatoda. Hazánkban körülbelül 2 millióan, azaz nagyjából minden ötödik magyar. A cigarettázás okozta ártalmaknak azonban nemcsak ők, hanem a környezetük is ki van téve. A dohányzás a társadalom egészét érintő probléma, így a legjobb, ha el sem kezdünk dohányozni, ha pedig már dohányzunk, minél előbb abbahagyjuk, hiszen már a leszokás első napjától jelentősen csökken a betegségek kialakulásnak kockázata. De a cigaretta mentes élet nem csak az egészségünk, hanem a környezetünk szempontjából is kiemelten fontos, és nem csak a légkörbe kerülő füst miatt. Tudjuk, hogy a leszokásnál nincs hatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük a dohányzás ártalmait, sokan vannak azonban, akik az ismert egészségügyi kockázatok ellenére sem hagyják abba a cigarettázást. Számukra fontos a tájékozódás az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. A különféle füstmentes technológiák égés és füst nélkül működnek, így a hagyományos dohánytermékekhez képest lényegesen, akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járnak. Az alacsonyabb károsanyag-kibocsátás jóllehet nem jelenti automatikusan az egészségkárosító hatás csökkenését, ennek alátámasztására még további bizonyítékokra van szükség. Ugyanakkor ezek sem kockázatmentesek, hiszen tartalmaznak például nikotint, ami erős függőséget okoz, és egyéb káros hatásai mellett megemeli a szívfrekvenciát, valamint a vérnyomást is, és kizárólag azon felnőtt dohányzók számára jelenthetnek alternatívát, akik egyébként folytatnák a cigarettázást. (Fotó: Bauer Sándor / Fortepan)

Az 1970-es években a masszív foteleket és a vaskos bútorokat felváltották a bútorlapos, könnyebb kivitelek. A tipikus szocreál berendezés hűen tükrözi a bútoripar fénykorát a műanyagkorszak előtt. Az ikonikus rádió még a Gazdálkodj okosan! nevű kultikus társasjátékban is megjelent. A nappali most is fontos szerepet tölt be egy lakásban és mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy környezetbarátabb, fenntarthatóbb környezetben éljünk. Bútorvásárláskor például válasszunk természetes anyagokból készült, vegyszermentes, fenntartható forrásból származó, biológiai úton lebomló anyagokat. Korlátozzuk a lakóhelyiségekben lévő elektromos készülékek számát, és részesítsük előnyben az energiatakarékos típusokat! Érdemes kombinált készülékeket vásárolni, mert így nemcsak az áramfogyasztás, hanem az elektromágneses mezők is csökkennek. Kapcsoljuk ki, és ne hagyjuk készenléti állapotban a készülékeket! A világításhoz pedig használjunk energiatakarékos fénycsöveket és LED izzókat! Mindezek hozzájárulnak egy fenntartható élettér kialakításhoz. (Fotó: Magyar Hírek Folyóirat / Fortepan)

Az 1980-as évek panelkonyhái rengeteg rántott párizsit és francia salátát láttak. A korabeli konyhai gépek sora közel sem volt olyan bőséges, mint mostanában, és bár már létezett a mikrohullámú sütő, a magyar kiskonyhákig még nem jutott el. Mint ahogy a kukába helyezendő szemeteszsákot sem igazán használtak még akkoriban. Sok minden juthat eszünkbe a 80-as évekről, de a környezettudatosság és az ártalomcsökkentés sajnos nincs közöttük. Szerencsére azóta nagyot fejlődött a világ. Ma már a konyhában is rengeteg apró lépéssel tehetünk azért, hogy csökkentsük a környezeti terhelést. Például azzal, hogy tudatosan választjuk ki a konyhai berendezéseket: energiatakarékos hűtőt, fagyasztót használunk, és figyelünk arra, hogy ne állítsuk túl alacsony hőfokra a termosztátot. Kézi mosogatáskor az öblítéshez ne folyóvizet használjunk, vagy olyan mosogatógépet vegyünk, amelynek az energiatakarékossági besorolása magas, vízfogyasztása pedig alacsony. De a csomagolás révén is csökkenthetők az ártalmak: a zöldséget és a gyümölcsöt kimérve vásároljuk, és a reklámzacskó helyett inkább a saját kosarunkban, papírzacskóban vagy erős, textilszatyrunkban vigyük haza. Ha tehetjük, használjuk újra a csomagolást. A kimosott üvegeket még jó néhány alkalommal felhasználhatjuk. Emellett igyekezzünk a hulladék minél nagyobb hányadát újrahasznosítani. Ne dobjunk élelmiszer-maradékot a lefolyóba vagy a WC-be! Sokkal jobb, ha a kerti komposzthalomra kerül. (Fotó: Fortepan/Fortepan)

Napjaink otthonaira már sokkal inkább jellemző, hogy sok és sokféle elektromos és digitális gép foglal bennük helyet. Egyre nagyobbak a képernyők és egyre vékonyabbak a TV-készülékek. A bútorok egyszerűsödnek és praktikusabbá válnak. Ugyanakkor a tárgyaink élettartama meg sem fogja közelíteni az 1900-as évek elején vagy közepén készültekét. Szinte kihalt a szervizelés intézménye, helyette mindig újabb és újabb tárgyakat vásárolunk, melyek egyre növekvő hulladékmennyiséghez vezetnek. A technológia fejlődésével átalakultak otthonainak és az életünk is az elmúlt száz évben. Könnyebb, kényelmesebb, de egyben pazarlóbb, és magunkra és környezetünkre is sok szempontból ártalmasabb is lett. Szerencsére ma már mindannyian tehetünk apró lépéseket azért, hogy csökkentsük az ártalmakat saját magunk és a környezetünk számára, hiszen mindennek van már egy kevésbé káros alternatívája a műanyagtól a fűtésen, közlekedésen át egészen a dohányzásig. Az ártalomcsökkentés pedig közös érdekünk, így érdemes mindannyiunknak tenni egy lépést előre ezen az úton. (Fotó: Grant / Unsplash)