„Az emberiség már az 1347-es pestis járvány idején felismerte, hogy az izolálás hatékony módja a betegség elleni védekezésnek”
– hívta fel a figyelmet Dr. Fabó Tibor a Pfizer Magyarország orvosigazgatója. Hozzátette, Giovanni Boccaccio Dekameronjának előszava szerint már ekkor voltak olyan városok, melyek teljesen bezárkózva vészelték át a világjárványt, miután a fekete halál elképesztő rettegést hozott Európára. Alig öt év alatt 20 millióan haltak meg a betegségben, ami rendkívüli terhelést jelentett a templomkertek és a temetők számára, melyek rövid időn belül megteltek. A ragály 1352-ben aztán visszaszorult, de pusztítását a kontinensnek a következő 150 év alatt nem sikerült kihevernie. Hogy végül a betegség - több hullám után – mégis visszaszorulhatott, annak legfőbb oka a higiéniás szokások megváltozása volt: az emberek többször tisztálkodtak, csökkentve a patkányok által az emberi környezetbe behurcolt patkánybolhák (a pestis baktérium elsődleges terjesztői) jelenlétét, és így az általuk okozott fertőzés átadását.
Hasonló rettegést okozott az öreg kontinens lakóinak az 1918-19-ben felbukkanó spanyolnátha. A betegség elnevezése eredhet onnan, hogy ebben a két évben mintegy 8 millió spanyol betegedett meg influenza vírusban -, ami azért volt érdekes, mert hasonló járványok ugyan voltak már korábban is az országban, de ennyire pusztító még sosem -, de van olyan vélemény is, ami szerint az első világháborúban semleges Spanyolország sajtója volt az, amely egyáltalán szabadon beszámolhatott a járványról, ellentétben a többi érintett ország cenzúrázott sajtójával.
„Becslések szerint a világon körülbelül 600 millióan kaphatták el az influenzát, míg 40-50 millióan halhattak bele. A Föld lakossága ekkor 1,8 milliárd körül volt”
– világított rá Fabó Tibor. A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta, amit egyes kutatócsoportok azzal magyaráznak, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. A betegséget végül sikerült megfékezni, míg egyes országokban az egészségügyi hatóságok karantént rendeltek el, addig máshol kerülni kellett a nagy tömegeket, ügyelni kellett a higiéniára.
Noha a spanyolnáthát hatalmas veszteségek árán sikerült legyőzni, a járványos méreteket öltő fertőzésekkel csak később volt képes hatékonyan megküzdeni az emberiség. Ennek kiváló példája a fekete himlő vírusa, melyről kutatók megállapították, hogy 16-68 ezer évvel ezelőtt különült el az afrikai rágcsálók rokon vírusaitól. A kizárólag emberekre ártalmas kór veszélyesebb változata, a variola major, 400-1600 éve jelent meg Ázsiában, és a himlő-járványok többségéért ez az alfaj volt felelős.
Az általa okozott halálozási ráta 25-40 százalékkörül volt, de Amerikában, a betegség felfedezésekor elérte a 80 százalékot.
A másik variáns, a variola minor változat később jelent meg, enyhébb tüneteket okozott és a halálozási arány is alacsonyabb volt, 1 százalék körül alakult. S hogy miért a múlt idő? Mert 1977. október 26-án regisztrálták az utolsó fekete himlő okozta természetes halálesetet Szomáliában és az első himlőmentes év 1979. volt a Földön. Amiben egy bizonyos Edward Jenner volt a világ segítségére, az angol orvos ugyanis közel kétszáz évvel korábban elsőként alkalmazta a mesterséges immunizálást, azaz a világ első védőoltását.
(Magyar felirat elérhető, kattintson a fogaskerékre)
A doktort már fiatal kora óta izgatta a világ egyik legrettegettebb betegsége, a himlő, amit majdnem mindenki elkapott. 1796-ban aztán rájött, hogy a tehénhimlő vírusa a bőrre karcolva védettséget adhat a halálosabb fekete himlő ellen. Ezt bizonyítandó az orvos napokig adagolta a tehénhimlő hólyagjaiból származó váladékot egy James Phipps nevű fiúnak, mire a gyerek pár nap alatt sikeresen felgyógyult a himlőből. Később aztán fekete himlővel is megfertőzte a fiút, aki azonban az előző kezelésnek köszönhetően nem lett beteg.
Az eljárás azóta is bevett eszköze a modern gyógyászatnak. Napjainkban, csak hazánkban kilencféle életkorhoz kötött oltást kapnak a gyerekek a különböző fertőző betegségek ellen, amelyek közül számos súlyos szövődményt okozhat vagy akár életveszélyes lefolyású is lehet. A gyermekbénulás ellen Albert Sabin által kifejlesztett Sabin-cseppek használatát például a világon elsőként hazánk tette kötelezővé.
Ezek az oltások azonban önmagukban még nem jelentenek globális életbiztosítást, újabb járványok mindig felütik majd a fejüket.
„Az új pandémiás időszakoknak az egyik oka, hogy az állatok élettere szűkül és egyre gyakrabban kapcsolatba kerülnek az emberekkel, illetve egyes egzotikus állatok (denevér, tobzoska, majom) elfogyasztása is hozzájárul. Sajnálatos módon hasonlóan járnak el Ázsia egyes részein is, ez pedig melegágya a különböző vírusok elterjedésének”
– hívta fel a figyelmet Fabó Tibor. A Pfizer orvosigazgatója kifejtette, a megelőzésben jelentős szerepe van a folyamatos szűrővizsgálatoknak, illetve a higiénés szabályok betartásának.
