Egy egyszerű mese űrbéli varázslókról, hősökről és gonosztevőkről vagy korunk legmeghatározóbb mítosza? Bármi is legyen a válaszunk, a Star Wars mára egy igazi multimediális intézménnyé vált és nem utolsó sorban az egyik legértékesebb üzleti márkává, amely a szeretett filmek és sorozatok mellett akciófigurák, videójátékok, könyvek és számos egyéb termék által jut el hozzánk. A Disney+ magyarországi megjelenésének köszönhetően június 14. óta ráadásul már streaming formájában is ellátogathatunk a messzi-messzi galaxisba.
Amikor 1977. május 25-én kihunytak a fények a mozikban és felcsendült a 20th Century Fox fanfárja, hogy aztán John Williams kultikus dallamai elröpítsék a nézőket egy messzi-messzi galaxisba, talán maga a rendező, George Lucas sem sejtette, hogy a Star Warsszal egy olyan mítoszt teremtett, amely bemutatása után majd' fél évszázaddal is képes megragadni az emberek fantáziáját.
Ha azt mondjuk, hogy a Star Wars korunk talán legismertebb filmes világa, még mindig csak a felszínt kapargatjuk. A Star Wars univerzumba tartozó filmek, könyvek, képregények, videojátékok és sorozatok egy olyan világot teremtettek, amely rajongók milliót tartja lázban immár 45 éve.
De mi kellett ahhoz, hogy egy „egyszerű űrmese” ilyen meghatározó szerepet töltsön be a filmkultúrában? Honnan indult a Star Wars, és hová tart? Most, hogy a Disney+ Magyarországon is megjelent, bármikor ellátogathatunk a messzi-messzi galaxisba, legyen szó mozifilmekről, rajzfilmekről vagy éppen TV-sorozatokról. Úgy gondoltuk, hogy mielőtt hiperűrsebességre kapcsolnánk és elkezdenénk a legjobban képzett jedi lovagok számára is komoly kihívást jelentő streamingmaratonokat, egy kicsit hátrébb lépünk, hogy jobban lássuk, miről is beszélünk, amikor azt látjuk a képernyőn sötét alapon kék betűkkel, hogy
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban
Hogy is indult? Volt egy visszahúzódó, leginkább művészfilmekben utazó fiatal srác, aki az Egyesült Államok talán legdepressziósabb évtizedében arra jutott, hogy a hétköznapok kínzó realitása, a vietnámi háború borzalmai és saját, jól ismert világunk unalmas körülményei helyett nézőit a csillagok közé röpítené. Ihletése azonban nem a klasszikus, keményvonalas science fiction művekhez vezethető vissza, sokkal inkább azokhoz a 20-as, 30-as években feltűnt Flash Gordon, Buck Rogers és John Carter történetekhez, amelyeket a felnőtt közönség még a maga idejében is megmosolygott.
George Lucas azonban hitt a víziójában, még úgy is, hogy közeli barátai, alkotótársai, köztük Francis Ford Coppola, Brian de Palma és Steven Spielberg is szkeptikusak voltak az űroperával kapcsolatban. Az addig csupán két nagyjátékfilmet (THX 113 és a nagy sikert aratott Amerikai Graffiti) rendező Lucas a mítoszok és mesék világához nyúlt vissza Luke Skywalker történeténél, és bár a sci-fi is fontos hatás volt, mégsem ugyanazon a pályán játszott, mint Kubrick 2001: Űrodüsszeiája vagy a Majmok bolygója. Lucas el mert távolodni a keményvonalas sci-fi történetek hidegségétől, hogy főhősét a beszédes nevű Luke Skywalkert egy, a mesék és mitologikus történetekből ismert kalandra küldje, ami a 70-es évek kiábrándultságában érthető módon okozott szemöldökráncolást a kor filmeseinek és a producereknek.
A klasszikus Star Wars-trilógia első részét hivatalosan Star Wars IV. Egy új remény címen ismerjük, ugyanakkor a film eredeti bemutatásakor még csak egyszerűen Star Warsként ment a mozikban. Lucas később tette hozzá a IV. epizód számozást, amely szintén egyfajta utalás volt a 20-as, 30-as évek ponyvakalandjaihoz, amelyekhez az olvasók és nézők gyakran egy-egy sorozat közepén jutottak hozzá.
Szkepticizmus ide vagy oda, a fiatal rendező az Amerikai Graffiti sikere után megkapta a lehetőséget ahhoz, hogy álmát a filmvászonra vigye. És bár az 1977-es Star Wars története továbbra is a mesék egyszerű bájával dolgozott, nem túlzás azt állítani, hogy Lucas műve forradalmasította a mozit. A Csillagok háborújában látható filmtrükkök, speciális effektusok, valamint a mesteri hangkeverés egy új korszakot indított el a közönségfilmek világában.
George Lucas rajongott Kuroszava Akira szamurájfilmjeiért, részben ezért is szerette volna a híres japán rendező kedvenc színészét, Mifune Tosirót szerződtetni Obi-Wan Kenobi szerepére. Ugyan a legendás japán színész nemet mondott a szerepre, egy nem kevésbé nagy név, Sir Alec Guiness játszotta el az öreg jedi mester szerepét. Kuroszava és a japán szamurájfilmek hatása más formában azonban megjelent a Star Warsban; C-3PO és R2-D2 alakja kísértetiesen hasonlít a japán mester Rejtett Erőd című filmjének szereplőire, Lucas a jedi szót is Japánból importálta: a japán történelmi dráma, azaz a dzsidaigeki (時代劇) hangzása ihlette meg Lucast.
A Star Wars-láz gyakorlatilag azonnal kitört, Luke Sywalker, Han Solo, Obi-Wan Kenobi, Leia Organa, Darth Vader pedig egyszersmind milliók kedvencévé vált. A hirtelen jött sikert, és hogy erre maguk az alkotók sem számítottak, jól példázza, hogy a filmes karakterek által ihletett akciófigurákat gyártó Kenner játékvállalat egész egyszerűen nem számított az érdeklődésre, ezért a figurák gyártását sem kezdte meg a film bemutatásának évében.
A nagy keresletre azonban reagálniuk kellett, ezért egy szokatlan húzással élve elindítottak egy később „üres doboz kampány” néven ismert marketinghúzást, amely keretében gyakorlatilag üres kartondobozokat adtak el egyfajta elővásárlásként a később megjelenő figurákhoz.
A hatalmas siker és óriási felhajtás után nem is meglepő, hogy az eredeti Star Wars mintegy három évvel később megkapta a folytatást a Birodalom visszavág című következő filmmel, amelyet az 1982-es Jedi visszatér követett a mozikban.
Egy kis késéssel ugyan, de Magyarország sem tudott ellenállni a jedi elmetrükköknek, hiszen 1979-ben itthon is bemutatták Luke Skywalkerék űrkalandját. Ugyan a művészfilmekhez szokott pipiskedő kritikusok lenézéssel fordultak a film felé, a nézők itthon is imádták a Star Warst. Olyannyira, hogy még az emelt jegyárak és az alig négy hónapnyi vetítés mellett is 1979 legnézettebb mozifilmje lett, több mint 1 763 195 nézővel.
Bár Lucas a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér esetében már nem ült be a rendezői székbe, producerként szoros kontroll alatt tartotta a folyamatokat. 1983-ban, a Jedi visszatér záróképsorait a közönség a teljes trilógia lezárásaként értelmezte, mit sem sejtve arról, hogy a 90-es években baljós árnyak gyülekeznek majd...
Bár Lucasnak nagy tervei voltak, és már javában dolgozott a folytatáson, a 90-es évek elején kevésbé háborúztak a csillagok. Az előzménytrilógia elkészítése előtt Lucas az ekkorra már filmklasszikusnak számító trilógiát még leporolta – szinte szó szerint –, hogy némileg felújítva, kiegészítve egy újabb generáció is láthassa Luke Skywalkerék harcát a Birodalom ellen. A felújított változat természetesen újra moziba is került, jó alapot szolgáltatva a Star Wars-láz felélesztéséhez.
A felújított változat, bár számos izgalmas újítást hozott, a rajongók között nem aratott osztatlan sikert. Az egyik legvitatottabb újítás egyértelműen Han Solo és Greedo Mos Eisley-kocsmabeli találkozása volt, ahol Lucas egy esztétikai szempontból is megkérdőjelezhető korrekcióval élt: a felújított változatban már nem Han Solo lő először a kocsmában, ez pedig számos rajongó felháborodását váltotta ki. Lucas egyébként a felújított változat után is nehezen engedte el a régi filmeket: a 2000-es évek közepén a DVD, majd később a Blu-Ray megjelenésnél is eszközölt apróbb változtatásokat a teljes trilógiában – amelyeket a rajongók hasonló „lelkesedéssel” fogadtak.
Az érdeklődés pedig egyre csak nőtt, hiszen 1999-ben, hosszú várakozás után újra visszatérhettünk a messzi-messzi galaxisba, hogy megtudjuk, hogyan vált az ifjú Anakin Skywalker Darth Vaderré, a sötét nagyúrrá. Nem túl meglepő módon óriási médiaérdeklődés övezte az új trilógia első részét, a Baljós Árnyakat, amely – szemben az eredeti filmek akkor még ismeretlennek számító színészeivel – már komoly sztárokkal készültek bevenni a mozikat. Gondoljunk csak Liam Neesonre, Natalie Portmanre vagy éppen Ewan McGregorra, aki éppen mostanában öltötte újra magára Obi-Wan szerepét a Disney+ exkluzív minisorozatában.
Lucas nemcsak az előzménytrilógia forgatókönyveit jegyzi, hiszen mindhárom film esetében visszaült a rendezői székbe is, amivel egy sajátos időszak vette kezdetét; bár az érdeklődés heves volt, a vaskalapos rajongók egyre hangosabban fejezték ki nemtetszésüket Lucas dramaturgiai megoldásaival, színészválasztásával és úgy általában a Star Warsról alkotott képével kapcsolatban. Paradox módon a Star Wars kitalálója vált a kritikák célpontjává, és hiába sikerült kitágítania a galaxisról és a világáról alkotott képünket, lassú út vezetett a rajongók szívéig.
Lucas legendásan sikerült párbeszédei közül igazi közönségkedvencnek számít, amikor a Klónok támadása című filmben Anakin szerelmének, Padménak elmondja, hogy:
„Nem szeretem a homokot. Túl durva. Érdes, ingerlő, és behatol mindenhova. Ez a hely más. Itt minden olyan sima...és puha."
De nem csak a párbeszédek osztották meg a rajongókat, gondoljunk csak Jar Jar Binks karakterére vagy magára Anakin Skywalkerre. Azonban kritizáló hangok ide vagy oda, 2005-ben, a Sithek bosszújával Lucas olyan módon tudta összekötni a klasszikus és az előzménytrilógiát, amelyre talán még a legelutasítóbb rajongók sem fanyalogtak; a jedi-rend bukása, a 66-os parancs, Obi-Wan és Anakin Skywalker fénykardpárbaja és Darth Vader felemelkedése a Star Wars legmeghatározóbb pillanatai közé tartoznak.
A számozott epizódok mellett ráadásul ez az időszak, amikor a Star Wars-történetek markánsan kiléptek a moziból, hogy a televíziót is bevegyék a Klónok háborúja című animációs sorozattal.
George Lucas már a Klónok háborúja előtt is kacérkodott a TV-vel és az animációs sorozatokkal. Az első Star Wars animációs sorozatok már a 80-as években megjelentek, de talán az egyik legizgalmasabb korai próbálkozás Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma, Szamuráj Jack) nevéhez fűződik, aki 2003 és 2005 között készített rövidformátumú rajzfilmsorozatot Clone Wars címmel. Az animációs sorozatok pedig később is folytatódtak: már a Disney-érában kezdődött a Star Wars: Lázadók, amely időben az Új remény előtt játszódik, illetve a Star Wars: Rossz osztag, amely közvetlenül a Klónok háborúja történéseit folytatja. És ha ez nem lenne elég, ott van még a Star Wars: Látomások is, amely a japán animációs filmek és a klasszikus Star Wars hangulatot hozza össze 9 különálló epizódban.
Az előzménytrilógia lezárta után sokáig úgy gondolták a rajongók, hogy a Skywalker saga végérvényesen lezárult, 2012-ben azonban felcsillant egy új remény, amikor a The Walt Disney Company felvásárolta a Lucasfilmet, és a vele a Star Wars franchise-t is.
Ez nem csak a Disney számára jelentett egy teljesen új korszakot, hanem magának a Star Warsnak is; nem sokkal az üzlet bejelentése után híreket kaphattunk az eredeti filmek folytatásáról, a Skywalker sagát lezáró filmtrilógiáról. Az ébredő Erő, Az utolsó Jedik és a Skywalker kora mellett azonban más történetek is sorakoztak; a Disney már az új trilógia ideje alatt is tett kísérleteket arra, hogy feltárja a Star Wars világának addig ismeretlen területeit is.
A Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben megtudhattuk, hogyan szerezték meg a Lázadók a Halálcsillag terveit, a Solo: Egy Star Wars-történetben pedig Han Solo ifjúkori szárnypróbálgatásainak lehettünk szemtanúi.
A galaxis kétségtelenül legmenőbb fejvadásza, Boba Fett különös helyen bukkant fel először. Az eredeti, 1977-es film sikere után készült egy Star Wars Holiday Special című TV-matiné, amelyben egy különálló animációs szegmens egyik szereplője volt a mandalóri fejvadász. Bár a hírhedt TV-film eseményei nem része a Star Wars kánonnak és maga George Lucas is megbánta a legyártását, Boba Fett karaktere később megjelent a Birodalom visszavágban.
A különböző mozifilmek, legyenek azok a saga egyes részei vagy önálló filmek, csupán az új éra kezdetét jelentették. A Disney+ streamingszolgáltatás 2019-es indulása ugyanis a Star Wars-univerzumnak is új lendületet adott. A szolgáltatással egy időben jelent meg a Jon Favreau kreatív vezetése alatt készülő A mandalóri című élőszereplős sorozat, amely az eredeti és az új trilógia között szállítja a klasszikus Star Wars hangulatot. Nem is csoda, hogy a sorozat megjelenésekor szinte felrobbantotta az internetet Din Djarin és az eleinte a rajongók által csak Baby Yodaként emlegetett Grogu története. A Pedro Pascal által megformált szűkszavú mandalóri fejvadász mellett a kezdetek óta óriási népszerűségnek örvendő Boba Fett is visszatért a Boba Fett könyve című különálló sorozattal.
A mandalóri és a Boba Fett könyve mellett már idén egy újabb élőszereplős sorozattal bővült a Disney+ Star Wars palettája. Az Obi-Wan Kenobi című hatrészes minisorozatban az előzménytrilógiából ismert Ewan McGregkor ölti magára újra az immár idősebb jedi mester szerepét.
McGregor mellett van egy másik visszatérő is Hayden Christensen személyében, aki a Klónok támadásában és a Sithek bosszújában Anakin Skywalkert formálta meg. Christensen az Obi-Wan Kenobiban már Darth Vaderként tér vissza, a félelmetes sith nagyúr hangját azonban most is James Earl Jones kölcsönzi.
Az eredeti trilógiában Obi-Wan Kenobit a legendás brit színész, Sir Alec Guiness alakította. Guiness – bár a pletykákkal ellentétben nem volt rossz véleménnyel a Star Warsról – nem szerette Obi-Wan Kenobi szerepét, önéletrajzi könyvében pedig azt állítja, ő maga győzte meg George Lucast arról, hogy dramaturgiai szempontból kívánatos lenne az öreg jedi mester halála. Lucas hallgatott az idős színészre, ugyanakkor Kenobi szelleme mind a Birodalom visszavágban, mind a Jedi visszatérben megjelenik. Mindkét filmben Sir Alec Guiness játszotta Kenobit.
Ha megnézzük a Disney+ Star Wars-kínálatát, láthatjuk, hogy a streamingszolgáltatás bővelkedik a tartalmakban, stílszerűen azt is mondhatnánk, hogy átjárja az Erő. A fentebb felsorolt klasszikus és animációs filmek, valamint sorozatok ráadásul csupán a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen az elkövetkezendő években számos új exkluzív tartalom várható a Disney+ streaming szolgáltatásában.
Még idén augusztus végén érkezik az Andor, amely Cassian Andor Zsivány Egyes előtti akcióiról és az ellenállás korai éveiről fog szólni. Nem sokkal az Andor után érkezik A mandalóri harmadik évada is, de valamikor az elkövetkezendő évek kerül műsorra az Ahsoka, amelyben Anakin Skywalker Klónok háborújából ismert tanítványa, Ahsoka Tano kalandjait követhetjük majd nyomon. Érkezik továbbá a Baljós árnyak előtt mintegy 100 évvel játszódó The Acolyte is, amelynek vezető írója az a Leslye Headland, aki többek között a Végtelen matrojska című sorozattal hívta fel magára a kritikusok és a nézők figyelmét. Mindezeken kívül Justin Simian Lando Calrissianről szóló sorozata várható még a Disney+-on, igaz, utóbbiról egyelőre szinte semmit nem tudunk.
Akárhogy is nézzük, egy biztos: A Star Wars elmúlt 45 éve színes, kalandos és felejthetetlen történetekkel gazdagította a filmes kultúránkat, és ahogy elnézzük a franchise jövőjét, a következő 45 év sem tűnik kevésbé izgalmasnak...