Az amerikai mainstream képregényipar nagyjainak megvannak a különböző egyedi erősségei, abban pedig valószínűleg a füzetek legtöbb rajongója egyetért, hogy a DC Comics esetében ez leginkább a kivételesen emlékezetes gonosztevőknél domborodik ki. Persze mindenki agyába beleégett már Superman, Batman és Wonder Woman triója, valamint az Igazság Ligája többi fontos tagja és megannyi másik DC-s protagonista, de mellettük a popkultúra szerves részévé vált Joker, Lex Luthor vagy épp a Macskanő is. Ebből az alapfelállásból pedig nem túl meglepő módon prosperálni tud a filmipar is, hiszen a DC Comics rosszfiúi időről időre felbukkannak a különböző sorozatos és mozifilmes adaptációkban, ahol az írógárdának lehetősége van akár kicsit máshogy elmesélni a történetüket, egy új közönség számára is izgalmassá téve őket – elvégre egy adaptáció elkészítése sosem jár kötelezően kéz a kézben a szolgai másolással. A DC ikonikus gonoszaiban viszont talán az a legérdekesebb, hogy más és más indokok miatt lopták magukat a szívünkbe, egyáltalán nem egyetlenegy kaptafára húzták fel mindnyájuk narratíváját. Közülük emelünk ki most párat.
És ki mással is kezdhetnénk, mint Batman örök nemezisével,
a Bűn Bohóchercegével, vagyis Jokerrel.
Ezt a karaktert már a képregényekben is temérdekféleképpen ábrázolták, a DC-s mozifilmekben pedig újabb jó pár merőben eltérő, mégis külön-külön is emlékezetes alakítást kaptunk tehetséges színészektől. Az évtizedek során három különböző Joker archetípus volt megfigyelhető a DC Comics kiadványaiban. Egyrészt ott volt a nagybetűs bohóc. A mókamester, aki kifordult humorával próbál borsot törni Batman orra alá. És bár lehet, hogy a gomblyukába tűzött műanyag virágból sima víz helyett bárki arcát lemarni képes sav spriccel, de azért mégis megmaradt a vásári mutatványos alapoknál. Később megjelent a bandavezér Joker, aki a Batman által védelmezett város, Gotham City szervezett bűnözésének képzeletbeli trónjára akar felülni. Végül pedig nem feledkezhetünk el az őrült Jokerről, akinek tettei mögött kár is lenne bármiféle logikát keresni. Aki pusztán a tiszta káosz avatárja akar lenni, és semmi sem töltené el nagyobb boldogsággal, mint hogy lássa lángba borulni az egész világot.
Ezek a Joker-típusok mind megjelentek a mozivásznon is: Jack Nicholson volt a bohóc, Jared Leto a bandavezér, Heath Ledger pedig a káosz manifesztációja. És akkor még nem beszéltünk Joaquin Phoenix 2019-es Jokeréről, amely az alapjaitól értelmezte újra a karaktert – mégis megtartotta annak esszenciáját. Az eredmény pedig nem csupán egy képregényfilmes szempontból kihagyhatatlan alkotás lett, hanem egy olyan film, amely azokat a filmrajongókat is képes volt megmozgatni, akiket nem feltétlenül érdekeltek a szuperhősök és szupergonoszok.
Ha valahol szó esik Jokerről, akkor hamar előkerül partnere, Harley Quinn is. Sokan azonban nem tudják, hogy Harleen Quinzel kisasszony csak a 90-es évek óta tagja a DC-s kánonnak, addigra Joker már az 50. „születésnapján” is túl volt. Sőt, anno nem is egy képregényben, hanem az épp futó Batman animációs sorozatban debütált, és csak eztán ültették át őt a füzetekbe is.
Bár megbomlott elméjüket látva könnyű párhuzamba állítani a két karaktert, félig-meddig már egy másik kategóriába nyargalunk át, mivel Harley Quinn is azon DC gonosztevők közé tartozik, akik egy idő után már inkább tekinthetők antihősnek, és a mozifilmek is erre a vonalra erősítettek rá. Nem nehéz fogást találni a 2016-os Suicide Squad – Öngyilkos osztagon, de az kétségtelen, hogy Margot Robbie remekül alakította benne Harley Quinnt, és nem volt ez másként a 2020-as Ragadozó madarakban és az egy évvel később bemutatott új The Suicide Squad – Az öngyilkos osztagban sem.
Ahogy Harley Quinnt mindig Jokerrel együtt szokás említeni, úgy lett Batman párja a Macskanő, vagyis Selina Kyle. Macskanő a kezdetekben egyértelműen az antagonisták sorait erősítette, de már ekkor is megvolt a vonzalom közte és a Denevérember között. Ezt a fonalat remekül kapta el 1992-ben a Batman visszatér és a filmben szereplő Michelle Pfeiffer is. Az írók aztán szépen lassan átvezették Selinát a hősök soraiba, és a későbbi adaptációk már ennek megfelelően kezelték a mestertolvajt. A 2004-es A Macskanőt mondjuk inkább ne is említsük, hiába volt ebben pozitív karakter a főszereplő, Halle Berry, magáról a filmről inkább csak negatívumokat lehetne mesélni. Később viszont A sötét lovag – Felemelkedésben Anne Hathaway és legutóbb a 2022-es Batman filmben Zoë Kravitz is olyan Macskanő lett, aki akár a képregényfüzetek lapjairól is leugorhatott volna.
Ugyancsak éveken át a DC Comics egyik fontos gonosztevője volt a profi bérgyilkos, Deathstroke, avagy Slade Wilson, aki a Tini Titánok nevezetű, ifjú szuperhősökből álló formáció nagy ellenfele volt. Idővel azonban Deathstroke is egyre közelebb került az antihős státuszhoz, köszönhetően annak, hogy sajátos becsületkódexszel rendelkezik, amit sosem hajlandó megszegni. Még akkor sem, ha ezzel a saját életét teszi kockára.
Az egész „gonoszból lett antihős” vonal legérdekesebb képviselője azonban Black Adam, aki eredetileg Shazam (avagy korábbi nevén Marvel Kapitány) nemezise volt. Korábban egyike volt az egész DC-s univerzum legnagyobb hatalmainak parancsoló, egyúttal leggonoszabb karaktereinek.
Black Adam jellemében figyelhető meg a legnagyobb változás: ma már egyértelműen antihősként, keménykezű, de pozitív karakterként tekintenek rá az írók,
és ezt a csapásvonalat követi az idén érkező Black Adam mozi is, melyben a címszereplő fekete jelmezét Dwayne „The Rock” Johnson fogja magára ölteni. A 2021-től futó Infinite Frontier történetszál során már egészen odáig eljutottunk, hogy Black Adam az Igazság Ligája teljes jogú tagjává vált. Ilyen utat azért tényleg nem minden DC-s rosszfiú képes bejárni.
Bár a filmekben és sorozatokban ez eddig nem igazán volt jellemző, a DC Comics képregényeiben olykor még Superman egyik ősi ellensége, Lex Luthor is ideig-óráig a jó oldalra állt, szóval ezen a téren a kopasz figura sem nevezhető egysíkúnak, de van az Acélember ellenségeinek sorában egy másik rosszfiú, aki talán még Luthornál is érdekesebb.
Ő az a Zod tábornok, aki Superman szülőbolygójáról, a Krypotonról származik, és annak köszönhetően van még mindig életben, hogy bűnei miatt még a planéta elpusztulása előtt száműzték a Fantomzóna nevezetű börtöndimenzióba. Zodban az az igazán érdekes, hogy bár egy véreskezű zsarnok, bizonyos szinten azért motivációi mögé lehet látni, és egy hétköznapi ember számára is világosan értelmezhető az, ahogy népe maradékának próbál új bolygót találni. Még akkor is, ha történetesen ez a mi Földünk lenne. Zodot a legjobban a 2013-as Az acélemberben sikerült megfognia Michael Shannonnak, ahol karaktere minden gonoszsága ellenére némi szimpátiát azért ki tudott csikarni a nézőkből.
Több évtizednyi termésből még hosszasan lehetne szemezgetni, de a most kiemelt példák remekül szemléltetik, miért is annyira népszerűek a DC-s rosszfiúk, és miért van egyszerűbb dolguk a filmeseknek is, amikor ilyen sokféle, árnyalt figura közül válogathatnak, akik amellett, hogy gyakran elképzelhetetlen erőknek parancsolnak, és el akarják pusztítani a világot, mégis emberi jellemvonásokkal, érthető motivációkkal rendelkeznek.
Az itt megemlített filmek legtöbbjén felül még egy rakás izgalmas DC-s film és sorozat is megtalálható az HBO Max hazánkban is elérhető kínálatában; ráadásul itt a nyár, így több időnk is jut arra, hogy a különböző filmes és sorozatos feldolgozásokon keresztül végigkövethessük, hogyan változtak ezek az ikonikus gonosztevők és persze a szuperhős ellenlábasaik. Milyen volt a régi, Adam West-féle Batman-filmek Jokere Heath Ledger vagy Joaquin Phoenix alakításához képest? Suicide Squad és Suicide Squad között mi a különbség? Rébusz vagy Lex Luthor a nagyobb agy? Mi a válaszokat egy nyáresti streamingmaraton fogjuk keresni...
(Borítókép: Suicide Squad, HBO MAX)
