Cikkünkben Abelovszky Tamást, a BringaSuli programvezetőjét kérdeztük a közlekedésbiztonsággal kapcsolatban.
A Velencei-tó környékén többségében kerékpárúton, a forgalomtól elválasztva tehetjük meg a 30 egynéhány kilométeres távot. Szép galériaerdők, tópart, kisvárosi környezet, szántóföldek, a „pákozdi borzalom” és a híres körülbelül 3 kilométeres lejtő következik.
Mielőtt elindulnánk: fő szempont a biztonság
Autóval is megközelíthetjük a tavat, de a vonattal maximum 40 perces út abszolút képes emelni az élmény színvonalát, és nem utolsósorban fenntarthatóbb is, pláne, ha a mai benzinárakat is hozzászámítjuk. Egy felnőttnek oda-vissza BKK-bérlettel, kerékpárral 2000 Ft-os költséggel kell számolnia. Hétvégén igazi csúcsforgalomra lehet számítani, érdemes a Déliből indulni, hogy biztosan legyen helye a bicikliknek, esetleg egy merészen korai órát választani az indulásra.
Ügyeljünk arra, hogy ne szemeteljünk, erre a Velencei-tó környékén nagy figyelmet fordítanak és jogosan, hiszen a tópart tisztasága mindenkinek fontos.
Segítség a kerékpáros közlekedéshez gyerekeknek (és érdeklődő szülőknek)
A Tour de Hongrie-t szervező Vuelta Sportiroda csapata a Safe4Cycle2 elnevezésű projektben egy angol, egy szlovén és egy romániai partnerrel közösen hozta létre a www.bringasuli.hu oldalt. Az Erasmus+ program támogatásával a négy szakmai szervezet egy olyan interaktív, kerékpáros közlekedéssel foglalkozó honlapot alkotott, amely elsősorban a 9-12 éves korosztálynak segít abban, hogy felkészüljenek a biztonságos bringázásra. Különböző forgalmi helyzeteket feldolgozó rövid videók, illetve egy játékos munkafüzet segíti az alapok elsajátítását. A szülők, tanárok visszajelzései azt mutatják, hogy számukra is hasznos az oldal, amely segít a közlekedési ismeretek felfrissítésében.
Akinek nincs saját kerékpárja, Gárdonyban, a nagy kölcsönzőben jó áron szerezhet egy kifogástalan gépet, akár elektromosat is.
Indulás előtt és menet közben is
Indulás előtt állítsunk össze egy kisebb utazócsomagot. Abelovszky Tamás szerint a nyári időszakban a legfontosabb a kulacs; a hátizsákban mindenképpen legyen plusz víz a folyadék folyamatos utánpótlására, amit akár menet közben az ivókutaknál vagy vendéglátó egységekben újra is tudunk tölteni. A gyerekeknek (de a felnőtteknek is) jó, ha van valamilyen rágcsa, müzliszelet, alma emellett. Az ellátmány mellett vigyünk szerszámot és pótbelsőt, hiszen Murphy törvényei mindig lesben állnak.
Fejvédő viselése is javasolt, mert nem kötelező ugyan a sisak, a legkisebb boruláskor is történhet sérülés, és még a napsütés ellen is védelmet nyújt, tehát jó, ha legalább a gyerekeken van.
Bár nincs sok autóforgalommal közös út, a jó láthatóság érdekében inkább világos ruházatban induljunk el. A KRESZ szerint a láthatósági ruházat lakott területen kívül kötelező sötétben és rossz látási viszonyok között, azaz szürkülettől hajnalig, esőben; de persze lakott területen belül, borús időben és verőfényes napsütés mellett is mindig érdemes viselni. A tó nyugati részén, Pákozd és Gárdony között alacsony autóforgalomra mindenképpen készüljünk fel, és fokozottan ügyeljünk a gyerekekre, hogy fegyelmezetten viselkedjenek. Legcélszerűbb, ha libasorban haladunk, és lehetőség szerint elől és hátul is teker egy felnőtt.
Az úttesten haladva jó tudni, hol közlekedhetünk kerékpárral. A KRESZ kimondja – magyarázza a szakértő –, hogy lehetőség szerint jobbra kell húzódnia a kerékpárosnak az út és forgalmi viszonyoknak megfelelően. Tehát nem kell az útpadka mellett 10 centiméterrel lavíroznunk, beljebb lehet húzódni és érdemes is, mert egyrészt a jobb oldal a legrosszabb minőségű, másrészt annál jobban látható a kerékpározó, minél inkább beljebb teker.
„A Velencei-tókör sajátossága, hogy mivel népszerű, a kerékpárút nagyon zsúfolt lehet hétvégéken. Főként a gyerekre kell jobban odafigyelni, mert bármikor bárki jöhet szemből, és ha kicsit is elkalandoznak és áttérnek a szembejövő oldalra, máris kész a baj; végig észnél kell lenni a túra során.” – mondja Abelovszky Tamás.
Körbe, de melyik irányba?
Bevált stratégiánk szerint Velencén szálltunk le, ahol az első akadály, hogy le kell cipelni a kerékpárokat a lépcsőn, de ennél is nagyobb kihívás, hogy melyik irányba kerüljük meg a tavat. Ahogy a kölcsönzős anyukája jó néhány éve egyszer kifejtette, attól függ, melyik irányból fúj a szél és próbáljuk kifogni mindig a hátszelet.
Abelovszky Tamás tippje:
„ha az ember a kevésbé ismert és népszerű Dinnyésen száll le, és ott is száll fel a vonatra, akkor a visszaúton szinte biztos, hogy üres vonatra fog szállni, és lesz hely a bringáknak. És még lépcsőzni sem kell.”
Két lehetőség adódik: Sukoró vagy Gárdony irányába indulhatunk. Sukoró felé előny, hogy a pákozdi kaptatók lejtenek, hátrány, hogy egy hosszabb – bár konszolidált – emelkedőn kell elérni azokat.
Választásunk ezúttal a Velence – Gárdony – Sukoró – Velence irányra esett, hogy a táv mozgalmasabb részével indítsunk, és persze azért is, mert a hosszú csorgás az út véghajrájában kifejezetten kellemes.
Velencétől a szántóföldekig
Velencétől elkülönített kerékpárúton haladunk elsősorban a víztől kissé távolabb, hiszen többségében zárt strandok, lakóépületek foglalják el a partot. Azért itt is van látnivaló, alacsony forgalmú utcák, vendéglátóhelyek, kempingek sorakoznak, vagy nagyobb kiterjedésű mezők mellett haladunk el. Néha bekacsint egy kisebb öböl is. Arra figyeljünk, hogy fürödni nem mindenhol szabad ezekben sem, sokszor nem is érdemes.
Az első megmártózási pont a Besétálós Holdfény strand Gárdonyban, majd Agárdon a szabadstrand. Hétközben lazának nevezhető a forgalom, de hétvégén számítani kell arra, hogy a rengeteg strandoló belakja a kerékpárút környékét. Haladjunk lassan vagy – ahogy Abelovszky Tamás javasolja:
”inkább kerüljük is ki, ha nem szándékozunk megpihenni. Viszont, ha igen, egy kerékpáros pihenőt, büféket, széles füves placcot is találunk mindkét helyen, tehát első pihenőpontnak ideális valamelyik.”
A strandról kikanyarodva gyalogosokkal közös járdán is vezet a kerékpárút, hétvégén fokozott figyelmet kíván: nem érdemes száguldozni, türelmetlenkedni, mindannyian kikapcsolódni érkeztünk.
Egy-egy fa árnyékában érdemes megpihenni mielőtt elérjük a Pákozd felé vezető hosszú utat. Erre egyébként több lehetőség is akad, például egy kilátóval kombinált pihenő a kanyarban, a Sarvajc-kereszt és kilátó, vagy a pákozdi elágazásnál álló vendéglátóegység.
A pákozdi elágazásig egy kissé egyhangúbb, az autóút mellett közvetlenül haladó szakasz vezet, utána egy alsóbbrendű, nagyon ritka autós forgalmat bonyolító, hosszú útnak fogunk nekivágni. Ennek dacára kizárólag libasorban haladjunk az úttesten – és ez nem csak a Velencei-tókörre igaz: kerékpárral az úttesten csak egy sorban, egymás mögött lehet haladni a KRESZ szerint. Gyerekekkel mindenképpen időzzünk el kicsit az étteremnél, töltsük fel a kulacsokat és a mosdókérdést tipikusan itt érdemes megoldani.
Az út további része már nem lesz ilyen mozgalmas Pákozdig: szántóföldek, a Velencei-hegység látványa, a kék ég és egy laza, beszélgetős út áll előttünk.
Közúton mindig használjuk a jól bevált karjelzéseket (á lá index) akár akkor is, ha egy parkoló autót kerülünk ki, mert a mögöttünk érkezők ez alapján fogják tudni, mik a szándékaink, sok kellemetlenséget megelőzhetünk így. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy bár van, hogy elsőbbségük van, de azt ne vegyük készpénznek, várjuk meg, míg az elsőbbséget megadják. Viszont a gyalogosokkal legyünk előzékenyek, a közlekedési lámpák pedig nem csak tájékoztató jellegűek a kerékpárosok számára sem.
Pákozd, Sukoró és Velence
A kezdetben kétoldalt fás, részben árnyékos szakaszon nem érdemes kihagyni a kerékpárral is látogatható kilátót a Natura 2000 természetvédelmi területen, ahonnan a vízimadarakat lehet megfigyelni és az egész tavat beláthatjuk. Itt kell majd lekanyarodni:
Pákozd előtt egy miniatűr emelkedőn haladunk át a gyorsforgalmi út felett, és hamarosan elérjük a települést, ami pechünkre egy domboldalra épült.
Pákozdon a főutcán hosszan gyalog- és kerékpárúton halad a túra útvonala. Ennek megfelelően gyalogosok felbukkanására is számítani kell, akikre mindig érdemes odafigyelni, számítani kell egy-egy hirtelen irányváltoztatásra részükről. Figyeljünk rájuk, hiszen nincs hátul szemük, és lehetőség szerint ne csengessük le őket az útról, ne döntsük be őket az árokba.
Hasonlóképpen folyamatosan bele kell kalkulálni a kertkapukból előbukkanó embereket, „zsinóron” sétáltatott kutyákat is. Hajtsunk lassan, megfontoltan és körültekintéssel. Kevesen tudják egyébként, hogy a kerékpárosokra is vonatkoznak a sebességhatárok: gyalog- és kerékpárúton például 20 km/óra, kerékpárúton pedig 30 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség.
Szemből mindig jöhetnek olyan kerékpárosok is, akik nagyon pici gyerekkel jönnek, lassúak, elfoglalják mindkét sávot, legyünk türelmesek és belátók.
Pozitívum, hogy a kerékpárút mellett két artézi kút is található, amit nagyon fogunk bánni, ha nem használtunk ki a kulacsok megtöltésére a Katonai emlékmű felé pedálozva. Kicsit trükkös kanyarok következnek, egy helyen a bicikliút áttér az út mellől a menetirány szerinti bal járdára, hogy egy csendes utcán vezessen át. Ezt könnyű elnézni, úgyhogy számítsunk rá.
Sukoró felé viszont egy igazán kellemes, lejtős, árnyékos szakasz következik egy kisebb erdős részen át, amit – ha szerencsénk van – rengeteg pillangóval és szitakötővel oszthatunk meg.
Innen jelzett úton, de az autókkal együtt fogunk tovább haladni meredekebb szakaszon, melynek a végén dönthetünk úgy, hogy felküzdjük magunkat az Emlékparkba (érdemes), vagy tovább megyünk egy balkanyarral a Vadaspark felé.
Bár kerékpárral is be lehet hajtani a parkba, ott nem kiépített úton, hanem erdei ösvényen kell tekerni. Nagyon hangulatos, de kicsit nehezebb terep, ezért egy jobb kanyarral rátérhetünk a már említett hosszú lejtős szakaszra, és Velencéig tulajdonképpen már csak gurulni kell.
Velencét elérve elhajtunk az Északi strand, majd a Drótszamár kemping előtt. Sajnos a szintén a Drótszamárhoz címzett vendéglő lehúzta a rolót, egy szép tradíciót megszakítva a Velencei-tavi tókerülések történetében, de bőven nyílt helyette több más is útközben, van miből válogatni.
A strandok után ismét bele lehet futni egy meredekebb várostervezési tollvonás eredményébe, mert a kerékpárút áttér a bal oldali járdára épp egy buszmegálló előtt, ami akkor lehet kellemetlen, ha éppen ott várakozik egy járat. Az út beláthatósága itt nullára redukálódik.
Hamarosan elérjük a Velence korzót, ahol a jutalom csobbanás és egy kiadós evés után már csak néhány száz méter az állomás. Le is tudtunk 30 km-t, amit akár 3-3,5 óra kellemes tempóban vagy akár egésznapos programként is lehet teljesíteni. Legyünk körültekintőek és élvezzük az utat. Sötétedés után viszont mindenképpen legyen nálunk erősebb lámpa, fejlámpa, mert több helyen nincs közvilágítás. A kerékpárnak egyébként is kötelező felszerelése – többek között – az első és hátsó lámpa, ráadásul nyár végétől kezdve egyre korábban sötétedik, meglepetésszerűen érhet a szürkület.
Kerékpárjelzések, infrastruktúra
Mondhatni vegyes elképzelésekkel jelölték ki az utat, melynek eredményeként a fontosabb kanyaroknál hol zöld, jól látható táblával, hol a klasszikus sárga útfestéssel (azaz kerékpáros nyommal) fog útba igazítani. Ennek ellenére jó reakcióidővel lehetetlen eltévedni.
Mivel rengetegen kerékpároznak akár hétköznap is, egyszerűen kövessük a kerékpárosokat. Néhány helyen lekoptak a jelek, építkezés vagy a város döntése nyomán a táblázásnak eltérő jeleket is észre fogunk venni, néha megszűnik, majd újjáéled a kerékpárút vagy áttér egy teljesen más kialakításba. Családos túra esetén mindenképpen egy felnőtt haladjon elöl és diktálja az irányt.
Az utak a szuper és elmegy kategória között ingadoznak változóan, de zord terepviszonyokra nem kell számítani. Annál inkább a behajló fűzfaágakra, amik jó nagyot tudnak ütni közepes tempónál is.
Mindettől a mini bosszúságtól eltekintve a Velencei-tó körül könnyű, biztonságos, tartalmas túrát tehetünk.
