A BioLife egri központjában dallamos retró zene szól, a falak mellett elhelyezett kényelmes kanapékon emberek fekszenek. Van, aki a telefonján olvas, mások csak relaxálnak, hallgatják Presser Gábor senkivel össze nem keverhető hangját. A jelenet valamiféle futurisztikus véradásnak tűnik, hiszen mindenki karja egy csővel csatlakozik egy-egy, az ágya mellett álló orvosi műszerhez. A kisebb szekrény méretű géphez szilikon tárolóedények kapcsolódnak, bennük vér és valami egészen különleges, sárgás-barnás folyadék látható.

„Egy embertől 600-800 millilitert veszünk le”

– magyarázza Dr. Nyerges Judit, a BioLife Plazma Hungary Kft. igazgatója.

„Ez testsúlytól függ.”

Vajon mit csinálnak a teremben lévő emberek és mi lehet a különleges folyadék? Az első kérdésre többféle válasz is adható: életeket mentenek, gyógyszergyártáshoz adnak nélkülözhetetlen alapanyagot és bevételhez jutnak. A sárgás folyadék pedig a vérplazma, a BioLife központjában ezt a pótolhatatlan alapanyagot gyűjtik a donoroktól.

Vérzékenység, immunhiány, traumás sérülések

Dr. Nyerges Judit pontos választ ad arra a kérdésre, mi is az a vérplazma.

„A vér egyrészt sejtes elemekből áll, ilyenek a fehér és a vörös vérsejtek, illetve a vérlemezkék. A plazma a folyékony rész, összetevői között különböző fehérjék találhatóak, de alapvetően vízből áll.”

A doktornőtől tudjuk meg azt is, hogy a donoroktól levett plazmát a gyógyszergyártás használja fel, olyan ritka, de nagyon súlyos kórok esetén alkalmazzák, mint az immunhiányos betegségek vagy a hemofília, és egyre több további, úgynevezett ritka betegség esetében fedezik fel az anyag nélkülözhetetlenségét a terápia folyamán. A most felsorolt diagnózisokkal ritkán találkozik az ember, de rengeteg olyan területe is létezik a plazma alkalmazásának, ami „bárkivel megtörténhet”, és sokszor a beteg nem is tud arról, hogy éppen egy plazmaalapú terápia segíti a gyógyulását.

„Becslések szerint az emberek 80 százalékának élete során legalább egyszer szüksége van vérplazmára.”

Elsősorban traumás és égési sérülések esetében fordulhat elő, és ragasztó is készül belőle. A leadott plazmát a gyógyszergyártásban alkalmazzák.

„A szervezetben ugyanazt a szerepet látják el, mint a gyógyszerben, amibe belekerülnek” – osztja meg velünk Dr. Nyerges Judit. „A véralvadást segítő fehérjéket normális eseteben a szervezet maga állítja elő, a hemofílias betegek a gyógyszerükkel kapják meg. Az immunhiányos betegeknél ugyanez a helyzet, ott az immunfehérjék kerülnek bele a készítményekbe.”

A BioLife plazmaközpontok szoros, együttműködő viszonyt ápolnak az állami véradó szervekkel, például többször szerveztek véradást a saját központjaikban. A véradás és a plazmaadás nem zárja ki egymást, sőt, Magyarországon a plazmaadóknak évente egyszer részt kell venniük „rendes” véradáson is.

A plazma útja a donortól a gyógyszerig

A plazmaadás során a levett vér sejtes részeit „kiválogatják”, amelyek ott és azonnal visszakerülnek a szervezetbe - ebből következik, hogy maga a folyamat fizikailag kevésbé megterhelő, mint a hagyományos véradás. Ezzel együtt is szigorú szabályai vannak annak, ki lehet donor. A követelmények szinte hajszál pontosan ugyanazok, mint a véradás esetén. A legfontosabb, hogy a plazmaadó egészséges legyen, a testsúlya ötven és százötven kiló közé essen. Természetesen csak nagykorú emberek adhatnak plazmát és hatvanöt év felett már senki nem lehet donor. Érdemes minél pihentebben érkezni a plazmaadásra, és utána legalább 12 óráig kerülni a fizikailag megerőltető tevékenységet. „A megfelelő evés és ivás szintén kiemelt szerepet kap. A levett plazma nagyon hamar, három napon belül újratermelődik.”

A plazma levétele után a gyógyszergyártási alapanyaggá vált testfolyadékot négy órán belül mínusz 35 fokra fagyasztják és ilyen állapotban szállítják a további feldolgozás helyére. A BioLife magyar plazmaközpontjaiból a cég ausztriai gyárába kerül az anyag. Az kifejezetten ritka, hogy egy ország törvényei engedélyezik magáncégeknek a plazmagyűjtést, ez Európában csak négy helyen lehetséges: Csehországban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. Az sem egységes, hogy egy évben hányszor lehet valaki plazmaadó. „A magyar szabályozás szerint évente legfeljebb negyvenöt alakommal lehet valaki donor” – árulja el Dr. Nyerges Judit. Összehasonlításképpen: teljes vér évi három-négy alkalommal adható.

A plazmaadás szabályozása, eseteként különböző korlátozása teljesen észszerű, de mindig szem előtt kell tartani, hogy sokszor szó szerint életet mentő matériáról van szó. „A vérplazmára egyre nagyobb szükség van” – avat be minket a szakember.

„Egyre több az ebből előállított készítményekre rászoruló beteg. Ez részben a diagnosztikai eljárások fejlődésnek köszönhető. Másrészt egyre több betegség esetében fedezik fel a plazmából készült gyógyszerek hatékonyságát.”

Egy hemofílias betegnek évi ezerkétszáz plazmaadásra van szükséges ahhoz, hogy háromszázhatvanöt napon keresztül meglegyen a gyógyszere, egy immunhiánnyal élő ember esetében csak egy kicsivel kevesebb ez a szám. (Ez a két betegség nem gyógyítható, de tünetmentessé tehető gyógyszerek segítségével.)

„Minél több donorra lenne szükségünk, hiszen időnként előfordulhat gyógyszerhiány.”

A szükség mértékét jelzi, hogy az USA-ból érkezik a Magyarországon felhasznált plazmakészlet 30-38 százaléka. Ott sokkal szélesebb körű ismertségnek örvend ez az orvosi folyamat, illetve évi száz alkalommal lehet valaki donor.

Társadalmi felelősségvállalás és rendszeres orvosi kontroll

A BioLife központjaiban folyamatosan várják a plazmaadókat. Dr. Nyerges Judit hosszan beszél arról, hogy a donáció nemcsak annak fontos, akinek az életminőségét nagyban javítja majd a készítmény, hanem annak is, aki a plazmát adja.

„A donorokban erős a társadalmi felelősségvállalás, a segíteni akarás. De motiváló tényező lehet az is, hogy a donorokkal szoros kapcsoltban vagyunk, így ők állandó egészségügyi ellenőrzés alatt állnak. A nálunk dolgozó orvosok folyamatosan értesülnek a táplálkozásukról, a gyógyszerszedési szokásaikról, és ezekre érdemben reflektálni tudnak.”

A plazmaadást egy orvosi vizsgálat előzi meg, itt több esetben kiderülnek egészségügyi problémák. Ez jellemzően a vérszegénység vagy vashiány, de a plazmaadás „előszobájában” ennél jóval súlyosabb bajok is felfedezhetőek még tünetmentes állapotban. Ha betegség gyanúja merül fel, a központ orvosai a háziorvoshoz irányítják az illetőt, a pontos diagnózisra ott kerül sor. „Maga a plazma levétele 45-50 percet vesz igénybe, ez idő alatt van idő beszélgetni a donorokkal.” Ilyenkor szóba kerülhet az egészséges táplálkozás, a megfelelő folyadékbevitel.

„Van, hogy a hozzánk járók itt szembesültek azzal, hogy a péksüteményeknek mennyire magas a zsírtartalmuk. De más visszajelzéseket is kapunk arról, hogy tették egészségesebbé az életmódjukat az ott kapott javaslatok alapján.”

Motiváló tényező lehet az is, hogy a donorokat anyagilag kompenzálják a plazmaadás után, sok esetben részt vehetnek különböző pontszerző akciókban, vagy ajándékutalványokat kapnak. Nagyon sok a rendszeres visszatérő plazmaadó.

„Nagyon jó közösség alakul ki, a személyzet név szerint ismeri a donorokat. A plazmaadás lehetősége szájhagyomány útján is terjed, sok új donorunk azért jött először, mert valaki mesélt neki arról, hogy számára pozitív élmény volt itt lenni. Számunkra is fontos, hogy minél szélesebb körben tudjanak a plazmaadás lehetőségéről, fontos az edukáció, az ismertség növekedése, hiszen ezekre a gyógyszerekre rengeteg betegnek szüksége van.”

BRAND & CONTENT