A rendhagyó élménybeszámoló elején egy dolgot fontos leszögeznem:
évek óta gyakorlatilag alig fizetek készpénzzel, hiszen minden bevételem a bankszámlámra érkezik, és a kártyás vagy más elektronikus fizetés gyakorlatilag mindenhol megoldott.
Viszont akármennyi előnye is van a kártyás fizetésnek, számomra nem feltétlenül jelentette a tökéletes megoldást. A vicc szerint a női táska kívülről női táska, belülről szemétdomb. Általánosítani soha nem lehet, de rám (pontosabban a táskámra) áll a leírás, szinte képtelenség bármit is elsőre vagy akár másodikra megtalálni benne. Ezért is örültem meg a lehetőségnek, amikor hallottam arról, hogy akár a karomra csatolt okosórával is fizethetek, így többé nem fogok feltartani senkit a mögöttem sorban állók közül. De egy másik dolog is nagyon szimpatikus volt ebben a fizetési módban: ha okostelefonnal vagy okosórával fizetünk, akkor nincs szükség a PIN-kódunk megadására a bankkártya-elfogadó terminálon. Ebben az esetben ugyanis az erős ügyfélhitelesítés szabályainak megfelelően például ujjlenyomattal vagy arcfelismeréssel azonosíthatjuk magunkat, ez pedig tovább gyorsítja és egyszerűsíti a fizetést.
A mobiltelefonos és a telefonnal „összekötött” okosórás fizetésről nagyon sok jót hallottam már korábban, és amikor az augusztusi szabadságomat terveztem, úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom. Már csak azért is, mert éppen akkor olvastam a Magyar Nemzeti Bank egy jelentésében, hogy
mobilba költözött kártyák száma 2021 végén megközelítette az 1,3 milliót, ami 16 százalékos bővülést jelent negyed év alatt.
Úgy gondolom, ha ennyire dinamikusan nő azok száma, akik ezt a megoldást választják, akkor én is csak jól járhatok vele. Tudtam azt is, hogy Visa kártyabirtokosként a biztonság miatt sem kell aggódnom, hiszen amikor hozzáadom a kártyaadataimat a telefonon lévő alkalmazáshoz, akkor a Visa kicseréli a kártyán lévő információt egy egyedi számsorra, egy úgynevezett digitális tokenre, tehát tulajdonképpen a fizikai kártyától független virtuális kártya jön létre. Így ha a telefon elveszne, esetleg ellopják, a jogosulatlan használó nem fog tudni fizetni az eszközzel, és a fizikai bankkártyánk letiltására sincs szükség, az továbbra is használható. Az is kiderült, hogy a mobiltárca-alkalmazáshoz néhány gombnyomással hozzá tudom adni a kártyámat, nem kellett hozzá hosszas regisztrációval bajlódnom.
Idén mindenképp belföldi nyaralást terveztem, és szerettem volna végigjárni pár kevéssé ismert, de nagyon hangulatos folyót és tavat, úgy terveztem, hogy csak kiülök a vízpartra és bámulom a hullámokat. Az útitervet két szempont szerint állítottam össze, egyrészt szerettem volna a keleti határtól eljutni a nyugatiig, illetve fontos volt, hogy különböző hangulatú, különböző természeti adottságokkal rendelkező tavat, folyót lássak. Úgy terveztem, a készpénzt otthon hagyom, inkább az okoseszközeimet használom „pénztárcaként”. Némi netes böngészés után összeállt a terv, karomra csatoltam az okosórámat, telefon nélkül úgysem indulok sehova, és nekivágtam a nagyvilágnak, pontosabb szólva kishazánknak. Utaztam vonaton, buszon, metrón valamint HÉV-en, és
sikerült: bárhol tudtam fizetni csupán a kéznél lévő okoseszközeimmel.
A kiindulópont a nyírségi Tuzsér volt, ami nem tartozik a legismertebb turisztikai célpontok közé, pedig érdemes felkeresni, a Lónyay grófok sem véletlenül emeltek kastélyt maguk számára a faluban. Talán a Tisza kanyargós, homokpadokkal díszített partja fogta meg őket, talán a jófajta helyi pálinka. Vízitúrázók kedvelik a falut, a tuzséri strand melletti kemping vendégei zömében közülük kerülnek ki.
A kemping büféjében 500 forint a korsó sör, a lángos finom, és lehet okoseszközzel fizetni. A révész elmondja, a vízállás döbbenetesen alacsony, de ez nem csorbítja a megkapó látványt: a magyar földön szőkévé váló Tisza kanyarulatait, homokbuckáit és a nyárfákkal, akácfákkal tarkított ártéri erdőt.
Nyugat fele folytattam az utamat. Magyarország tájai között sokak számára az Északi-Középhegység, a Bükk, a Mátra és a Zemplén a favorit, sok természetjáró bakancsa koptatta errefelé a turistautakat. Az Ó-Bükknek, vagy Heves-Borsodi-dombságnak nevezett kistájra csak mostanában kezdtek odafigyelni a természetkedvelő emberek, ennek a tájegységnek az egyik rejtett csodája az Arlói-tó. Hazánk rengeteg, elsősorban kisebb vízfelületű tava keletkezett bányászati tevékenység során, az Arlótól alig negyedórányi gyaloglásra található gyöngyszem a barnaszén-bányászat keltette földmozgások emlékét őrzi. Ottjártamkor borongós volt az idő, a tavat körülvevő bájos víkendházak a Balaton-parti retrót idézték, a strandot is az egykor nagy időket megélt Ózdi Kohászati Üzemek alakította ki. A faluban, a takarmánybolttal egyben lévő közértben viszont immár beköszönt a 21. század, a telefonom pittyen a kasszánál, és megkapom a falusi ABC-k elmaradhatatlan frissen főzött kávéját.
Mire Egerbe érek, már kisüt a nap, az utam a város melletti kistelepülésre, Ostorosra vezet. Itt található a híres egri borvidék patakokból felduzzasztott horgásztava, amely (nem meglepő módon) az Ostorosi-tó nevet viseli, keletről erdőkkel borított dombok határolják, a falu felől szőlőültetvények – itt érik a gyümölcs az egri bikavérhez.
Budapestre, a Keletibe ér be a vonatom, mielőtt nyugatra venném az irányt, még „kiugrok” a Csepel-szigetre, egész pontosan Szigetszentmiklósra, az úszóláphoz. Már az elnevezés is gondolkodóba ejti az embert, milyen láp lehet, ami úszik? Az úszóláp – röviden, és talán nem is 100 százalékosan szakszerűen – az elszáradt sásból, nádból és más növényekből létrejött kvázi úszó „talaj”, ami lebeg a vízen. Amikor megérkezem Szigetszentmiklósra már zuhog az eső, de az aszályos hetek után mindenki örül a nyakába zúduló víznek. A láp bejárata melletti büfénél egy csapat hobbikerékpáros ül, nagyokat nevetve. Túrára indultak volna két keréken, de az eső közbeszólt; nem bánják, nagy hangon történelmi anekdotákat mesélnek egymásnak. A láp vizes és zöld, úgy tűnik magára talált a két évvel ezelőtti olajszennyeződés után, léptemre vízimadarak repülnek fel a nád közül.
A Dunántúlra érve kisüt a nap, Tapolca felé veszem meg a vonatjegyet, melyet szintén az órámmal vásárolok meg. A Veszprém megyei városka tulajdonképpen az elmúlt időszakban „felfedezett” Káli-medence fővárosa. A központban a klasszicista és barokk épületekkel körülölelve található a Malom-tó, melyet a tavasbarlang karsztvize táplál, nevét az egykor itt működő vízimalmokról kapta. Ezek természetesen már nem őrölnek búzát, viszont hangulatos éttermek működnek bennük – az okosórás fizetés után elfogyasztott kávé talán a tó és a benne fickándozó halak látványa miatt ízlik annyira.
Az utolsó állomás az zalalövői Borostyán-tó, az Őrség dombjai között egy kis völgyben bújik meg, erdőkkel körülvéve, talán tíz kilométerre a szlovén határtól. Neve az itt húzódó Borostyán-útra utal, vizét a Szőce-patak táplálja. A helyi horgászok és az Ausztriából érkezett turisták már felfedezték maguknak, osztrák rendszámú lakóautók sorakoznak a tó melletti kemping körül. A kempingtől nem messze szépen kiépített strand, sportparkkal, okospaddal. A horgászok által használt kis stégeken mindenütt kacsák napoznak, sértődött hápogással repülnek el, ha ember feléjük sétál.
Amikor a Zalaegerszeg fele tartó vonatra ülök, megint elered az eső, nagyon megörülök neki. De az is jó érzéssel tölt el, hogy az okosórám nem hagyott cserben, a Nyírségtől egészen az Őrségig mindenütt tudtam vásárolni vele, legyen szó vonat- vagy buszjegyről, kávéról és harapnivalóról. Bízom benne, hogy sokaknak kedved hoztam egy kis hazai kiránduláshoz, talán most következik a legszebb időszak hozzá.
Az EVO Group és a Visa megbízásából készült legfrissebb, „Fizetési szokások” című nemzetközi tanulmány eredményei szerint a magyarok nyitottak a digitális fizetési megoldások felé, gyakran használják azokat, kényelmesnek és gyorsnak találják őket. A 2022 tavaszán 14 országban végzett kutatás fő célja az volt, hogy információt gyűjtsön az emberek különböző fizetési módokkal kapcsolatos hozzáállásáról és viselkedéséről. A tanulmány megállapította, hogy a digitális a legelterjedtebb fizetési mód a magyarok körében mind az üzletekben, mind az online vásárlás során. A magyar fogyasztók 57%-a bankkártyával fizet vásárláskor. A válaszadók 44%-a fizetett legutóbbi bolti vásárlásáért kártyával, illetve telefon, okosóra vagy más eszköz használatával. A kutatásban résztvevők 18%-a elmondta: leginkább akkor fizetnek készpénzzel, ha az adott üzletben vagy szolgáltatóhelyen nem érhető el a digitális fizetés. A vizsgált országok közül a magyarok közül hallottak már a legtöbben (44%) a mobilfizetéshez szükséges digitális pénztárcákról és egyéb alkalmazásokról. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a digitális fizetési módot kínáló üzleteket a magyar fogyasztók egyértelműen pozitívan ítélik meg – a válaszadók 84%-a szerint ezek a boltok modernek, 31%-uk pedig nagyobb biztonságban érzi magát ott. A magyarok általában inkább távolról tartják a kapcsolatot a bankkal - a válaszadók 84%-a havonta legalább 2-3 alkalommal használja az internetbankot, és a magyar fogyasztók 78%-a ugyanilyen gyakran használja a mobilbankot.
