Egy ideje reneszánszát éli az otthoni kenyérsütés, a pandémia alatti óvintézkedések pedig jókora lökést adtak a jelenségnek. Legalapvetőbb ételünk elkészítése során kovászt használunk, aminek a maradékát rendszerint kidobjuk. Pedig olajjal és fűszerekkel összekeverve, vékonyra kinyújtva 160 fokos sütőben sütve chips-re hasonlító ropogtatni való készíthető belőle. És mégis mi az előnye a boltban vett „nasikkal” szemben? Egészséges, pontosan tudjuk, mit tartalmaz, ráadásul nem terheltük a környezetünket a szállításra fordított energiával és a csomagolással, ami amúgy a szemétben végezné.

Ilyen és ehhez hasonló inspirációkkal gazdagodhatott az, aki részt vett a Mastercard és a Piqniq Budapest közös rendezvényén, a sokat sejtető „Ki mit tesz?” nevet viselő közösségi-gasztronómiai élményprogramon. A szemléletformáló esemény és a kampány alapját egy nagyon egyszerű kérdés adja: milyen ára és következménye van annak az ételnek, amit megeszünk. Egyre többen kerülnek tisztába az étkezésünk okozta problémákkal, mint például a több ezer kilométert utazó avokadókkal, az állatok jólétét figyelmen kívül hagyó nagyüzemi állattartással és a szemétté váló műanyag csomagolásokkal, amit még ük-ükunokáink is látni fognak. A Mastercard és a Piqniq csapata az égető problémák megoldására koncentrál, pozitív üzenteket fogalmaz meg, aminek szerves része az az egyszerű igazság, hogy a fenntartható és egészséges étkezés igenis ízletes. Küldetésük esszenciája tisztán kirajzolódott a kampánynyitó rendezvényen, ahol az akció gerincét képező hat videót mutattak be, a húsfogyasztás, az ételek szezonalitása, a helyi alapanyagok, a zero waste, a fenntarthatóság ára és az élelmiszer információk témakörében.

A kampányhoz olyan szereplőgárda csatlakozott mint

Ónodi Eszter, Thuróczy Szabolcs és három fiatal, de tehetséges és elismert séf: Tischler Petra, Makai Edina és Keve Márton.

A videókban nem csupán a problémák okait járták körül, hanem gyakorlati tanácsokkal is ellátják a nézőket, például, hogy egy öntöttvas serpenyőből nem kell három évente újat venni, az velük együtt öregszik meg, de azt is megtudhattuk, hogy a „nemszeretem” zöldégeknek sóban kisütve mennyire különleges ízük van.

A bab csíráztatástól a gasztroedukációig

 A „zöld szellemiség” régóta áthatja a Mastercard mindennapi működést. „Létezik egy önkéntes munkacsoportunk” - mondja Mondovics Péter, a cég munkatársa. „Olyan kihívásokat szerveznek, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak, például babnevelő versenyt. Innen már csak egy ugrás a balkonkertészet.” De a cég munkatársai készítettek már házilag mosóport és fogkrémet is. Az etikai elveket is maga előtt tartó gondolkodás hamar beszivárgott a céges rendezvényekre, összejövetelekre. „Étkezésekhez az alapanyagokat lehetőleg helyi termelőktől szerezzük be és egyre inkább növényi alapú fogásokat fogyasztunk.”

A hivatalos vállalati kommunikációba 2020-ban került be a gasztronómia, de egyelőre még nem feltétlenül a fenntarthatósági szempontokat fókuszba helyezve. 

„A pandémiát követő lezárások alatt megvizsgáltuk, melyik szektornak kellene a leginkább a segítség. Úgy láttuk, a gasztronómiai vállalkozások szenvedték meg leginkább ezt az időszakot.”

A Piqniq Budapesttel ekkor indult meg az együttműködés, ők gasztroedukációs közösségként indultak, azt a feladatot tűzték ki célul maguk elé, hogy edukáció formájában segítsék ezeket a cégeket.

Idén nyitottak a fogyasztók felé is, szemléletformálást szeretnének elérni, azt, hogy minél többen lakjunk úgy jól, hogy közben az unokáinkra is egy élhető világot hagyjunk.

„Amikor nagymamám elküldött a boltba, akkor legfeljebb sót, cukrot vagy szappant vettem”

A kampány egyik arca Thuróczy Szabolcs, akiben már szintén megfogalmazódott az, hogy nagyon nincs rendben, ahogyan a 21. század embere étkezik. A színészt több gondolat is inspirálta, amikor elvállata a feladatot, többek között gyerekkori élményeiről beszél.

„Nagyszüleim falun éltek, soha nem vettek olajat például, mert ott volt az ötven literes bödön tele zsírral. Ha elküldtek a boltba, akkor sót, cukrot vagy szappant kellett vennem, minden más volt otthon. Nyolcvan gyümölcsfát gondoztak, baromfit tartottak. Ha nagymamám csirkepaprikást főzött, akkor a tyúk elkapásától a tálalásig három óra telt el. Ehhez képest megvesszük a lefóliázott csirkemellet, ami ki tudja mennyi időt töltött lehűtött állapotban. Annak mi köze van a csirkéhez?”

Sokaknak lehetnek hasonló emlékeik gyerekkorukból, ezekre visszagondolva elég világos, hogy a helyi alapanyag és a zero waste nem valami 21. századi „úri huncutság”, hanem már régóta létező, a paraszti kultúrában hosszú évszázadokon keresztül bevett gyakorlatok voltak.

A színművészt angliai tartózkodása alatt is erős benyomások érték.

„Azt tapasztalatam, hogy az emberek nem főznek, félkész termékeket esznek. Aztán volt a kampány, amit Jamie Oliver indított az iskolai étkezés megreformálásának érdekében. Ennek keretein belül gyerekeket vitt ki egy konyhakertbe, ahol nem ismerték fel a paradicsomot. Mi is mérhetetlen károkat okoztunk magunknak, például azzal, hogy az iskolai menzákon a gyerekeket leszoktattuk a főzelékekről.”

Egyszerű, de mindig van benne egy kis csavar

A kampány arcainak választott szakemberek, Makai Edina, Tischler Petra és Keve Márton mindhárman Michelin-csillagos séfek, vagy dolgoztak Michelin-csillagos étteremben, de részvételükkel nem az volt a cél, hogy valamiféle exkluzív arculatot adjanak az akciónak.

„Nagyon felkészültek, mégis hétköznapi emberként nyilvánulnak meg” – hangsúlyozza Mondovics Péter. „Keve Marci fogalmazta meg a legjobban, ő mondja, hogy otthon mindig nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi ételeket főt, de mindig van egy kis csavar benne.”

A főzés az alapanyagok beszerzésével kezdődik, az ideális, de sokak számára nem járható út az, amikor a saját kertben szedjük le a saját termesztésű zöldséget. (Bár a közösségi kertek terjedésével akár a Békásmegyeri panel-rengetegben élők számára is nyitott a lehetőség.) Tischler Petra hangsúlyozza, mindenképpen megbízható forrásból, a lakóhelyünk közelségében élő termelőtől vásároljuk, ne a szupermarketek zöldség-gyümölcs osztályán.

„A piacon egyszer kell kitapasztalni, hogy kinél érdemes vásárolni, ki a megbízható forrás. A szezonalitásnak nagyon fontos szerepe van. A piac mellett nagyon jó megoldást jelentenek a kosárközösségek vagy a különböző kiszállító cégek, akik helyi termelők áruival kereskednek. Érdemes az interneten kutakodni utánuk, itt is egyszer kell utánajárni, aztán sínre kerül a dolog.”

A bevásárlásnál kiemelt szerepe van a tudatos tervezésnek, és az impulzusvásárlások elkerülésének.

A bevásárlást követi a főzés. Tischler Petra azt vallja, egyszerű, hétköznapi alapanyagokból is lehet különlegeset főzni, a hangsúly az új ízesítők és az új elkészítési módokon van. Az iskolai menzán a legrosszabb arcukat mutató főzelék-félék is kellemes meglepetést okozhatnak.

„Sokan el sem tudják képzelni, milyen finom a zsenge brokkoli kicsit megpirítva, jó minőségű ecettel, kis hagymával és zöldfűszerekkel. Mogyoró vagy valami mag kell hozzá, legyen textúrája, lehessen harapni. A karfiol sem az a levesben szétfőtt fehér trutymó, ahogy a menzáról ismerjük. Számtalan izgalmas elkészítési módja van, és a legjobb ízesítője a saját pörzsanyaga. Ez az utóbbi nagyon sok más zöldségről elmondható.”

Ráadásnak a zöldség alapú receptek egy nagy szelete fél óra alatt összedobható, ellentétben a rántott szelettel vagy a húslevessel.

A fenntarthatóságot mint értéket a gyakorlatba is könnyen átültethetjük például azzal, hogy amikor főzünk, lehetőleg az alapanyag minden kis részét használjuk fel. A kampánynyitó rendezvényen magunk is megkóstolhattuk a cékla és paszternák héjából készített zöldség-chipset és azt a levest, aminek alaplevét krumplihéj felhasználásával főztek (amely krumpli a menü egy másik fogásának részét képezte). Az ízek meggyőzőek voltak, de Petra más példákat is említ.

„Ne kacsamellet vegyünk, hanem egész kacsát. A húsát megesszük, a kisült zsírral főzni tudunk később, a csontból meg készíthetünk egy kacsalevest zöldségekkel. Ezeket mindig pirítsuk, sokkal mélyebb ízük lesz, mintha egyszerűen csak belefőznénk a lébe.”

Úszó szemétszigetek és Hamvas Béla

Mit igyunk a fenntartható és finom ételek mellé? A kampánynyitó rendezvény erre is választ adott. A Michelin-csillagos séfek fogásai mellé nem mást szolgáltak fel, mint csapvizet. A rendezvényen kiosztott kis brossúra is egyértelművé tette, amit a szakértők régóta hangoztatnak, hogy „Magyarországon a csapvíz kiváló minőségű.”

Semmi okunk palackozott italokat venni, ahol a palack gyártáshoz három liter vizet használtak el, és ami jobb esetben a szelektív kukába kerül, rosszabb esetben talán pár év múlva valamelyik polinéz szigeten sodorja partra az óceán. Az étkezés kapcsán nagyon messze el lehet jutni, nem csak fizikálisan, hanem gondoltban is. „Az egyik videó forgatásakor Makai Edinával nem egy hagyományos helyre, például egy konyhába mentünk, hanem a MOME könyvtárába” – meséli Thuróczy Szabolcs.

„Ott a könyvek között valahogy még pontosabban látta az ember, hogy mi fontos és mi felesleges. Ez is érdekes, az étkezés és az irodalom, filozófia kapcsolata, például Hamvas Béla műveiben, de más szépirodalmat is érdemes olvasni róla, ezekben is ott van, hogy ez ember igénye arra, hogy jót egyen, több ezer év óta változatlan.”

BRAND & CONTENT