„Rájöttem, hogy sokkal nagyobb szabadságra vágyom annál, mint amit a korábban elképzelt életstílusom biztosítana”

Dr. Andrási Nóra, a mindenmentes.hu blog szerzője PCOS betegsége miatt döntött az életmódváltás mellett, és kezdett glutén- és tejmentesen étkezni. „Mindenmentes” receptjei és tanácsai ma rengeteg sorstársának jelentenek mentőövet, és természetesen azoknak is, akik valamilyen más okból térnek át speciális étrendre. Nórának a blogja mellett már több szakácskönyve is megjelent, növényi étrend szakértőként online tanfolyamokat tart, és két kisgyereket nevel.

Nóra több éves blogolás után gondolt először arra, hogy a hobbija akár jövedelemforrás is lehetne, de eleinte csak a konyhai kísérletezés költségeit szerette volna így behozni. Minden megváltozott, amikor kiderült, hogy babát vár.

„Korábban úgy voltam vele, hogy otthon leszek a kislányommal két évet, utána jöhet a vállalati bölcsőde, majd az óvoda, mindkettő közel a munkahelyemhez, én pedig folytatom ott a junior kutatói munkámat a gyógyszergyárban, ahol abbahagytam” – meséli Nóra. „De az anyaság hatalmas fordulatot hozott – a férjem úgy fogalmazott, hogy »firmware-frissítés történt az alaplapomon«. Rájöttem, hogy sokkal nagyobb szabadságra vágyom annál, mint amit a korábban elképzelt életstílusom biztosítana, és hogy ehhez az lehet a kulcs, hogyha online bevételi forrásom van.”

A blogírás hobbiból főállás lett, ugyanakkor Nórának le kellett mondania az álommunkájáról:

„Kicsit fájt a szívem, hiszen kilenc évig készültem arra, hogy fejlesztő analitikusként dolgozhassak, doktori végzettséget is szereztem. Akik közel álltak hozzám, értették és támogattak ebben, az idősebb generációtól azonban megkaptam, hogy »nem lehet abból megélni, hogy ingyen osztasz meg recepteket az interneten«”.

A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a vállalkozásépítés egybeesett a kisgyerekes évekkel. „Szabadon oszthattam be az időmet, de egy kicsi gyerekkel otthon lenni, az önmagában bőven több, mint egy teljes állás, amit pedig én beletettem az oldalamba, az bőven több volt, mint egy félállás” – mondja Nóra. Nagyon nehéz és megterhelő időszak volt ez, néha szoptatás közben fogalmazta meg a blogbejegyzéseket, hogy minél hatékonyabban töltse a gép előtt töltött időt.

„Nagyon szeretek a gyerekeimmel lenni, de szükségem volt arra a fajta intellektuális kihívásra, amit a munkám jelent, ezért nagyon sokszor az alvás kárára csináltam. Rengeteget éjszakáztam, az első egy-két évben minden este tíztől éjjel egyig, kettőig ültem a gép előtt, és kerestem, kutattam, gondolkodtam, bejegyzést írtam. Amikor a második szakácskönyvemet írtam, akkor tudtam meg, hogy várandós vagyok a második babámmal. Az az időszak, amikor semmilyen ételt nem bírtam, egybeesett a könyvem fotózásával.”

Aztán eljött az a pont, amikor ez nem mehetett így tovább. Nóra a blogján így fogalmazott: „Számomra a legnagyobb nehézség az a megértés volt, hogy anyaként a saját jóllétemmel nem csak magamnak tartozom, és ha akár csak átmenetileg is túl sokat vállalok, azt mindenki megsínyli.” Most, hogy a gyerekek már iskolába és óvodába járnak, a legtöbb délelőttöt Nóra munkával tudja tölteni. Marad idő a feltöltődésre is: Nóra néha fürdőbe megy, vagy tesz egy sétát a természetben, a közeli pataknál.

És mit adott Nórának a vállalkozói lét az anyaság mellett? Szabadságot, mondja. „Azt csinálom, amit szeretek, úgy, ahogy szeretem, akkor, amikor nekem éppen kedvem van hozzá. Csak inspirált állapotban tudom végezni ezt a munkát.” A gyerekeivel tudja tölteni a nyári szünetet, és előfordult az is hogy a gyerekek születése után több hónapig nem volt aktív a blogon. Az olvasók mégsem felejtették el.

„Az anyukák kifejlesztik azt a képességet, hogy valahogy úgyis megoldanak mindent”

A legnehezebb, kisgyerekes évek és a vállalkozás építésének időszaka egybeesik Réfi-Kollár Zsuzsi, a Minori mosható pelenka brand alapítója életében is. Két kisgyerek mellett, egy személyben viszi a vállalkozást, anyagbeszerző, logisztikus, gyártásszervező, webshop-kezelő, vagyis „mindenes” egy személyben, mondja.

Zsuzsi már kislányként imádott barkácsolni, varrni és szabásmintákat készíteni. Könnyűipari mérnöki diplomát szerzett, és gyártásszervezőként dolgozott egy ruhaipari cégnél. Magával hozta gyerekkorából a természet szeretetét és a környezet védelmének fontosságát is, így nem volt kérdés, hogy amikor 2018-ban megszületett az első kisbabája, mosható pelenkát vásárolt. Zsuzsi textilipari tapasztalatai és a zero waste szemlélet is szerepet játszottak abban, hogy elkezdett fejleszteni egy saját mosipelus prototípust, amit később barátok, ismerősök is teszteltek a kisbabájukon. Amikor pedig partnert talált egy „egyszemélyes” varroda vezetője személyében, megszületett a brand.

Zsuzsi szülei is saját cégükben dolgoznak, így a Minori-alapítótól sem állt távol a vállalkozói szemlélet. Igaz, nem teljesen a nulláról kellett indulnia, a szülei 30 éves, bejáratott cége egyfajta védőhálóként funkcionált a kezdeti időszakban. A cél az, hogy a brand teljes főállást biztosítson az alapítójának, ha letelik a „gyes” időszaka, és ne kelljen visszatérnie alkalmazottként a munkaerőpiacra.

„A kisebbik gyerek másfél éves, így általában a baba alvásideje, meg az éjszaka az én munkaidőm. Ez a legnagyobb nehézség szerintem minden édesanyának, hogy össze tudja hangolni a családi életet és a vállalkozói létet”

– mondja Zsuzsi.

A téli időszakban a lebetegedések nehezítették meg mindezt: „Valamit eltervezek, és aztán rajtam kívül álló okok miatt folyamatosan újratervezés van. De az anyukák kifejlesztenek egy olyan képességet, hogy valahogy úgyis megoldanak mindent, és végül mindig azt érzem, hogy a helyére kerülnek, megoldódnak a dolgok, és mindenen túl vagyunk”.

A Minori alapítója a problémák ellenére soha nem gondolta azt, hogy fel kellene adnia a vállalkozást. A cég rengeteg tapasztalatot adott, az online marketing világa például teljesen szűz terep volt, amibe bele kellett kóstolnia. „Nagyon jó érzés az, hogy magunknak, magunkért dolgozom. Nagyon lelkiismeretes voltam akkor is, amikor alkalmazott voltam és most is az vagyok, de engedékenyebb tudok lenni és később elvégezni a halasztható feladatokat, hiszen anyai teendőim is vannak” – teszi hozzá Zsuzsi.

„A webdizájnban megtaláltam mindazt, amire vágytam”

Pálffy Magdi, a Magdi Webdesign tulajdonosa 12 évig informatikai szolgáltatásokkal foglalkozó multinacionális cégeknél dolgozott, az ügyfélszolgálattól egészen a több millió dolláros tenderekkel foglalkozó IT szolgáltatási szakértői (solution architect) pozícióig jutott, mielőtt megszületett a kislánya.

Már az anyaság előtt felmerült benne a karrierváltás gondolata. Olyan területet keresett, ahol kiélheti a kreativitását és kézzelfogható terméket bocsáthat ki a kezéből. A webdizájn tulajdonképpen véletlenül jött, egy blogra épülő, nőknek szóló vállalkozás ötletén dolgozott. Mivel szerette volna saját maga elkészíteni a leendő cége honlapját, úgy döntött, megtanulja, hogyan kell. De az élet egészen mást kínált:

„Elkészült a honlapom, és máris elkezdtek jönni a megrendelések. Végül ott tartottam, hogy abból, ami miatt vállalkozni akartam, semmi nem lett, a webdizájnos munkáim viszont felpörögtek”

– meséli Magdi. A kislánya mellől visszament még fél évre a korábbi munkahelyére, de amerikai cégekkel, az időeltolódáshoz alkalmazkodva, késő délután kellett dolgoznia, és ezt egyáltalán nem tudta összehangolni a gyerekneveléssel.

2019 márciusában, amikor már hónapokra előre elegendő webdizájn-megrendelés érkezett, Magdi végleg szakított a munkavállalói léttel, és főállású vállalkozó lett. Amikor az év bizonyos időszakában trendszerűen csökken a megrendelések száma, az oktatásra fókuszál.

A nehézségek között említi, hogy ahhoz, hogy ugyanazt az életszínvonalat meg tudja tartani, mint az előző években, sokkal többet kell dolgozni, nem tud egy honlapért olyan mértékben többet kérni, mint ahogy a boltban emelkednek az árak. Eljött az a pont is, amikor újra elkezdte a multik álláshirdetéseit böngészni, de mindig visszatartotta az, hogy a kislánya mellett még mindig ez a legrugalmasabb munka, mivel részmunkaidős állást alig kínálnak a munkaerőpiacon.

Magdi a munka-magánélet egyensúly megteremtése helyett inkább az idővel való „zsonglőrködésben” hisz. Előfordul, hogy hétvégén is dolgoznia kell, magára pedig akkor szán egy kis időt, amikor már nagyon fáradt és úgy érzi, teljesen ki van facsarva. Azért igyekszik minden napba belecsempészni egy kis énidőt:

„Amikor csak tehetem, gyalog megyek az oviba a gyerekért, és akkor hangoskönyveket hallgatok”

– mondja.

Ha most visszamehetne az időben 2019-ig, újra belevágna a vállalkozásába, a nehézségek ellenére. „A webdizájnban megtaláltam mindazt, amire vágytam. Nem csak folyamatosan tanulhatok és tudást adhatok át, a munka örömet okoz. Boldoggá tesz, hogy tehetséges embereket sikerül oly módon megmutatnom a világnak, hogy ők abból profitábilis vállalkozást tudnak építeni és tudásukkal mások segítségére lettek” – írja a honlapján.

A vállalkozás ezenkívül sok mindenre megtanította. „Mióta felvállalom, hogy én vagyok a magam szerencséjének a kovácsa, azóta jobban mennek a dolgok. Még mindig van hová fejlődnöm, például többször kell a határokat meghúzni és nemet mondani – a régi munkahelyen sosem tudtam nemet mondani.”

BRAND & CONTENT