A mai Opatija egykor Abbázia néven a Monarchia legsikkesebb üdülőhelyének számított, talán csak Karlsbad (jelenleg Karlovy Vary) érhetett a nyomába, népszerűségét és rangját jól jelzi, hogy a budapesti elit kedvenc, az Andrássy úton álló kávéháza is az Abbázia nevet viselte.

Az egykor „Bécs a tenger mellett” néven emlegetett településen a Monarchia krémje pihente ki fáradalmait, a korszak jelképévé vált Ferenc József is többször megfordult itt. A művészek is nagyra értékelték az Adria felől fújó abbáziai szellőket, többek között Jókai, Ady, Márai, Puccini és Csehov is járt Abbáziában.

A „szép akasztott emberként” emlegetett Andrássy gróf a legenda szerint az Abbáziával egybeépült voloskoi villájában fogadta Sisit, akihez szoros barátság, és a rossz nyelvek szerint romantikus viszony is fűzte.

De nem csak a közép- és kelet-európai elit köthető a városhoz, a nagypolgári pompát nem megvető Lenin 1903-ban járt itt, a háború utolsó évében pedig a IV. Károly-féle gyermeküdültetési akció keretében a 13 éves József Attila szakadhatott ki egy rövid időre a Gát utcai nyomorból. Meglepő, de van a magyar történelemnek még egy jelentős alakja, aki erősen kötődik Abbáziához, ő nem más, mint Kádár János. A huszadik század egyik leginkább megosztó személyének édesanyja, Czermanik Borbála ugyanis Abbáziában dolgozott szobalányként, itt találkozott egy szabadnapos katonával, majd a szomszédos Fiume egyik jótékonysági intézményében hozta világra a majdani első titkárt.

Felépül az első villa a szőlőültetvények és babérfák között

Abbáziában rengeteg különféle kulturális hatás termékenyítette meg egymást, tette (és teszi a mai napig) gazdagabbá és színesebbé a régió életét. Abbázia több száz éven keresztül a tenger felől mindössze száz kilométer távolságban lévő Velence fennhatósága alatt állt. A századforduló időszakában a terület az Osztrák Tengermellék nevű tartomány részét képezte, míg a tőle pár kilométerre fekvő Fiume (a mai Rijeka) már a Magyar Királysággal perszonálunióban lévő Horvát Királysághoz tartozott.

A város fekvése különleges, kevés európai üdülőhely rendelkezik ennyire festői adottságokkal. A tenger fölé meredek fehér sziklafal magasodik, az Adriától csupán pár kilométerre lévő Učka csúcs 1400 méterrel tör az ég felé, babérligetek és olajfák teszik változatossá a mediterrán tájat. A szőlőtermesztés hamar megindult a vidéken, majd bencés szerzetesek 1420-ban egy kolostort alapítottak, erről kapta a város a nevét, hiszen az olasz abbazia és a horvát opatija szó egyaránt apátságot jelent.

A vallási központ a 19. század elejéig működött, mára egyedül a Szent Jakab templom maradt meg belőle, ami a mai napig látogatható. Az épületet egy gyönyörű park veszi körül.

A Monarchia legsikkesebb üdülőhelyének születését az 1844-es évhez szokták kötni, ekkor építette meg Iginia Scarpe, egy fiumei kereskedő a Villa Angiolinát a mészkő sziklapart és a tenger hullámai közé.

Az olasz nobilitás nagy természetkedvelő volt, a villa köré ezért többek között Dél-Amerikából és Ausztráliából is hozatott egzotikus növényeket.

A következő években-évtizedekben Abbázia egyre inkább divatossá vált, a tengerparton sorra nőttek ki a szecessziós vagy historizáló stílusban épült villák, szállodák. A város népszerűségét növelte a rendkívül tiszta, jódos levegő, sorra épültek a szanatóriumok, amikben nem egy elismert magyar orvos folytatott gyógyító tevékenységet. Majd elkészült a Lungomare-sétány, ami tizenkét kilométer hosszan kígyózik az Adria partján, a sétányon áll Opatija jelképe, a lány a sirállyal.

A fürdőhely népszerűségét nagyban növelte, hogy a kor legmodernebb közlekedési eszközén, vasúton is elérhető volt Bécsből. Az első szerelvény 1873-ben futott végig a síneken a császárváros és Abbázia között, 1908-ban pedig a szomszédos Fiumével kapott összeköttetést, a két város között megindult a villamosforgalom.

Századfordulós építészet, mai tartalommal töltve

Kelet-Európa, és benne Horvátország a huszadik század során több kurzusváltást és két világháborút élt át, Isztria területe többször is gazdát cserélt, mindezek ellenére Abbázia ma, a huszonegyedik század elején is nagyon hasonló ahhoz, mint amilyen Ferenc József fénykorában volt. Régiónkban kevés helyről mondható el, hogy a „boldog békeidőkből” származó épületegyüttes ilyen épségben megmaradt, mint Opatija belvárosában. A máig létező Lungomarén felejthetetlen élmény végigsétálni, és nem csupán az opatijai szakaszon, hiszen az út átvezet Volosko festői halászfalujába, illetve a szintén csodaszép Ičićibe, Ikávba és Lovranba is.

Az első fecskének számító Villa Angiolina a mai napig áll, jelenleg a Horvát Idegenforgalmi Múzeum működik benne. A kiállításon Abbázia történelmével és az egész Kvarner régió legvonzóbb úti céljaival ismerkedhet meg a látogató. A múzeum gyakran ad otthont a különböző workshopoknak és egyéb kulturális projekteknek. Az intézmény részét képezi a nem messze található Svájci Ház, a benne rejlő múzeum a fürdőhely századfordulós múltjára koncentrál, többek között magyar nyelvű újságok is kiállításra kerültek. Mindkét épület az egzotikus növényekkel, többek között himalájai ciprussal és japán aráliával sűrűn nőtt Angiolina Parkban áll. A zöldterületen közel 150 fajta növény él, a szintén itt található zenepavilon pedig valódi békebeli hangulatot teremt.

Az Opatijából küldött képeslapokon gyakran feltűnik egy elegáns, sárga színű neoklasszicista épület. Ez a Hotel Kvarner, a város első szállodája, a horvát Adria történetének egyike leghosszabb múlttal rendelkező hotelja. Az elegáns épület mindössze tíz hónap alatt épült fel, szobáiból ma is gyönyörű panoráma tárul a tengerre.

Szinén a Monarchia öröksége a Juraj Šporer Művészeti Pavilon. A névadó belgyógyász orvos javasolta annak idején, hogy Abbázia fejlesztésének fő irányvonala a turizmus legyen, ezt követően alapították sorra a szanatóriumokat a városban. A partra néző épület eredetileg cukrászda volt, Gerbeaud Emil alapította, naponta vonattal szállították a süteményeket Pestről és Bécsből, ma ezen a helyen a legkülönbözőbb kiállítások és művészeti események váltják egymást.

A századforduló gazdag történelmi múltjára sok más épület és villa emlékeztet, többnek magyar vonatkozása is van.

A Villa Jeanette arról híres, hogy 1927-ben Móra Ferenc ebben írta meg az Ének a Búzamezőkről című művet,

erről a ház falán található magyar nyelvű emléktábla is tanúskodik. A ma elegáns szállodaként működő Villa Amália adott otthon a két császár, Ferenc József és Vilmos találkozásának.

Az útikönyvek nem gyakran emlegetik ugyan a Villa Austriát, talán azért sem, mert nem közvetlenül a part mellett található, de arról ismeretes, hogy itt szolgált Kádár János édesanyja annak idején. Az 1898 óta működő elegáns Caffè Wagnerbe pedig bárki betérhet, hogy a pálmafák alatt ülve, a tengerben gyönyörködve elfogyasszon egy szelet Sacher-tortát vagy megkóstoljon egy rétest.

Strandok, erdők, fesztiválok

Horvátországot csodaszép strandjairól is ismert, aki Opatijába jár, lehetősége nyílik megmerülni a türkizkék tengerben. A város fő strandja a Slatina, amely tiszta vizéről, sportolási lehetőségeiről és minőségi programjairól ismert. A strand közvetlen közelében kávézók és vendéglők találhatóak, a jóleső úszás, vagy strandlabdázás után bármikor megjutalmazhatjuk magunkat egy habos kávéval vagy egy süteménnyel. Tomaševac strand kifejezetten gyerekbarát kialakításáról híres, csúszda, trambulin, vízi bicikli és játszótér is elérhető rajta. Az Angiolina retro kialakításáról híres, de Opatijában a négylábú kedvenceinknek is alkalma nyílik barátkozni a tengerrel, hiszen kutyabarát strand is található itt.

De a természet opatijai szépségei messze túlmutatnak a tengerparton, a város felett található a Carmen Sylvia erdei sétány, ahol gyönyörű mediterrán erdei környezetben tehetünk egy testet és lelket feltöltő sétát, miközben meglátogatjuk az Erzsébet királynő szikláján található kilátót, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a tengerre. De ezen felül is számtalan lehetőség nyílik az aktív pihenésre, a túrázása és a hegyi kerékpározásra az Učka Nemzeti parkban. Az 1401 méter magas Vojak csúcson egy kilátó is található, ami egykor a Monarchia hadi létesítményeként működött. A tengerparton pedig búvárkodásra és kajakbérlésre nyílik lehetőség.

A legendás múltat a horvátok huszonegyedik századi tartalommal feltöltve tárják a nagyközönség elé, a különböző igényes és egyben élménydús fesztiválok, kulturális lehetőségek csábítják a turistákat. Az Angiolina Park szívében található Opatija Szabadtéri Színház a legkülönbözőbb programokkal várja a nézőket, a színpadon nem ritkán világhírű művészek produkcióit tekinthetjük meg.

A júniusban megrendezett RetrOpatija napjai alatt swing, rockabilly, rock, jazz és elektromos diszkózene tölti be a város utcáit, minden stílus szerelmese megtalálja a neki való programot. A Liburnia Jazz Fesztivál – nevéhez hűen – a jazz szerelmesei számára kihagyhatatlan program, a Csokoládéfesztivál pedig boldogsághormonokat termelő finom ízeket kínál. A Wellness Oázisa rendezvénysorozat napjai alatt a főszerepben a masszázsok, arc- és testkezelések, pihentető fürdők és szaunák, valamint nyugtató aromaterápia áll.

Opatija a mai napig szívesen merít a Monarchia kulturális örökségéből. Ennek példája a szeptemberben rendszeresen megrendezett Bécsi Hét és Bécsi Bál, ilyenkor az osztrák fővárossal együttműködve, ottani művészek bevonásával rendeznek kulturális programokat. A Lungomare pedig 1996 óta Ferenc József nevét viseli. Vele párhuzamban halad Opatija úthálózatának „verőerő”, Horvátország sokszínű múltjának egy másik szakaszának emléket állító Tito Marsall utca.

BRAND & CONTENT