Tavaly szeptember hatalmas vízválasztója volt a hagyományos gáz- és fafűtéses rendszerek és a fenntartható üzemű technológiák lakossági megítélésében, hiszen míg előbbiek költsége sok esetben triplája a korábbi évekének, addig a megújuló energiaforrások tiszta, költséghatékony megoldást jelentenek. Ha már eljutott oda valaki, hogy a hőszivattyú mellett tegye le a voksát, szembesülhetett vele, hogy számtalan körülményt kell figyelembe venni típusválasztástól a beépítésig. Ezeket összegezzük alábbi cikkünkben, hogy Önnek már könnyebb dolga legyen.
Korábbi cikkünkben a hőszivattyúkról már összefoglaltuk a rendszer előnyeit és hátrányait, a biztonság kedvéért fussunk át az alapokon.
A hőszivattyút úgy kell elképzelni, hogy a külső környezet – általában a levegő, talajvíz vagy talaj – hőjét használja fel, az abból nyert energiát fordítja fűtésre vagy hűtésre a hőcserélő folyadék keringetésével. Ahogy a hűtőgép melegből képez hideget, úgy a hőszivattyú ennek a fordított elvén működik – fűtéskor –, a hidegebb környezetből képez melegebbet. Ehhez a művelethez bár felhasznál elektromos áramot, az összteljesítmény körülbelül 25 százalékát, ami elenyésző fogyasztásnak számít.
Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos energiaforrásokat, melyeket fűtésre, vízmelegítésre vagy akár hűtésre használnánk fel, így a gázt vagy fát, szenet, kiiktathatjuk a háztartásból, illetve az áram esetében csökkenthetjük.
A hőszivattyú azonban azon túl, hogy számos előnyt jelent egy otthon számára, néhány speciális előkészületet kíván kezdve a berendezés típusának meghatározásától, a helyigényén át egészen addig, hogy milyen szükségleteket kell kielégítenie.
Mivel a hőszivattyú egy bonyolultabb berendezés, több fajtáját különböztetjük meg attól függően, hogy milyen közegben működik, vagy mire szeretnénk használni, a telepítéséhez és az igényfelméréshez is gyakorlott szakemberekre van szükség. A legcélszerűbb, ha olyan személyt választunk, aki minden részfeladatot a tervezéstől a földmunkákon át a beüzemelésig el tud végezni. A tervezéskor azt is érdemes figyelembe venni, hogy maga az E.ON is végez kulcsrakész hőszivattyú-telepítést és karbantartást.
Röviden: bárhova, ahol elfér, de a kérdéskör korántsem ilyen egyszerű.
Az első lépés, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az ingatlanunk egyáltalán alkalmas-e jelen pillanatban arra, hogy hőszivattyús fűtésre álljunk át. Ugyanis a hőszivattyú leginkább padló-, valamint fal- és plafonfűtéssel, fancoil rendszerekkel működik együtt, illetve bizonyos mértékig nagyméretű acéllemezes radiátorokkal is kompatibilis. Az ettől eltérő fűtésrendszereket a hőszivattyú telepítés előtt cserélni kell; a legkifizetődőbb a fancoil, ha kevésbé szeretne valaki a pénztárcájába nyúlni, hiszen ezek beszerelését minimális fúrás-faragás kíséri, előnye, hogy hűtésre és fűtésre is alkalmas.
Fontos, hogy a fűtés és hűtés veszteségmentes legyen, ezért érdemes rögtön azzal folytatni, hogy átvizsgáljuk a nyílászárókat, ha szükséges, szigeteljük vagy cseréljük azokat.
Az új fűtésrendszer tervezésekor figyelembe kell vennie az ingatlan és a környezet sajátosságait, a hatékonyságot, hogy elsődleges vagy kiegészítő fűtésnek szánjuk, és hogy milyen állandó hőmérsékletet szeretnénk az ingatlanban.
Az ingatlan mérete, hőtartó képessége és a beépíthető terület is befolyásolja, hogy milyen megoldások jöhetnek szóba. Gyorsan nézzük végig, milyen részei vannak a hőszivattyúnak, hogy képet alkothassunk a méretekről.
A hőszivattyús rendszert úgy kell elképzelni, mint egy összetettebb légkondicionálót bojlerrel és kazánházzal. A hőszivattyúnál ez a következőképpen néz ki.
Az ingatlanon kívül helyezkedik el a kültéri egység. Ha a hőszivattyú csak a külső levegő hőmérsékletét hasznosítja, más nem kapcsolódik hozzá, tényleg úgy néz ki, mint egy légkondi. Azonban, ha talajszondás, illetve kút- vagy nyílt vizes a rendszer, akkor több „láthatatlan” eszközt kell kiépíteni, és ezeknek a bekerülési összege is magasabb. Továbbá átgondolandó, hogy mivel a szondákat fúrással juttatják el a talaj mélyebb rétegeibe, ehhez a művelethez kötelező beszerezni a területileg illetékes bányakapitányság engedélyét, ha a fúrás talajvizet tartalmazó réteget érint, az illetékes vízügyi hatóság engedélye is szükséges. Az egyes szakhatósági engedélyeket azonban a bányakapitányság szerzi be, ezek állásfoglalásai alapján adja ki vagy tagadja meg a végső engedélyt a szondás hőszivattyúra.
A kültéri egységnél fontos szempont lehet a zajterhelés, így a szomszédjogok tiszteletben tartása érdekében érdemes a gyártóknál érdeklődni, hogy minél csendesebb működésű hőszivattyút tudjunk beszerezni. A kültéri egység nagyságrendileg olyan hangos, mint egy átlagos klíma berendezés kültéri egysége. Az elhelyezésénél fontos szempont megfelelő távolságot tartani a szomszédoktól. Több települési önkormányzat helyi jogszabályban rendelkezik a kültéri egységek elhelyezésnek módjáról, vagy azt engedélyhez köti. Erről mindenképpen szükséges előre tájékozódni.
Ingatlanon belül található a beltéri egység és a hőközpont. Utóbbi, vagyis a hőközpont felel azért, hogy a hőszivattyút és a fűtésrendszert összekösse és optimálisan működtesse. Több gépészeti berendezést tartalmaz, elsősorban helyigényes a meleg víz tartály, mely átveszi a hőt és közvetíti például a padlófűtés felé, illetve használati meleg vizet készít. Ennek a mérete akkora, mint egy nagyobb bojler. Ezenkívül tágulási tartályt, keringető szivattyút, osztógyűrűt és más biztonsági berendezések helyét is biztosítani kell esetenként. Összességében 2-8 négyzetméternyi helyigénnyel kell számolni, célszerűbb külön helyiségben, például pincében, kamrában vagy tárolóban elhelyezni – ennek megítélését bízzuk olyan szakemberekre, aki tisztában van a szükséges aktuális műszaki követelményekkel.
A hőszivattyú fajtája behatárolja azt is, hogy milyen költség, helyigény és hatékonyság társul a rendszerhez. A hőszivattyú működési elve szerinti osztályozásra későbbi cikkünkben fogunk kitérni.
A levegő-víz hőszivattyúk telepítése, helyigénye és kiépítési költsége egyaránt a legkedvezőbb lehet, azonban hatékonysága bizonyos hőmérséklet (kb. -25 fok) alatt már nem számottevő. Szerencsére a hazai időjárási körülmények nem indokolják, hogy ez alatt gondolkozzunk, ezért a hazai viszonylatban már működő rendszerek többsége is ilyen, a legtöbb hőszivattyús cég, de még az E.ON is csak ilyen rendszer kiépítésével foglalkozik.
„Magyarországon a legelterjedtebb hőszivattyús rendszer a levegő-víz hőszivattyú, mert pl. a víz-víz hőszivattyú magas elvárásokat támaszt a talajvíz minőségével szemben, ami a magyar területeken keményebb szokott lenni az átlagnál, így ritkábban alkalmazható. A jogszabályok miatt a felhasznált vizet vissza kell juttatni a kinyert területről, ami rontja a hatásfokot, hiszen lényegesen több energiafelhasználást igényel. Talajkollektoros alkalmazás esetén, ha egy pl. 100 m2 házat szeretnénk fűteni, akkor nagyjából 300 m2 kertre lenne szükségünk, mivel a rendszer helyigénye nagy. A csövek lefektetéséhez nagyobb földmunka kell, ami egyáltalán nem költséghatékony. A telepítés kicsit körülményesebb és hosszabb időt vesz igénybe, ráadásul a csövek közelében nem lehet növényeket-fákat ültetni, valamint épületet sem engedélyezett fölé építeni. A korábban említett feltételekkel szemben a levegő-víz hőszivattyú telepítése ennél sokkal kedvezőbb költségekkel és feltételekkel lehetséges, mert csak egy kültéri egységet kell elhelyezni, valahol az ingatlan közelében, vagy adott esetben akár az ingatlan falára” – tudtuk meg az E.ON szakértőjétől, Tatai Krisztiántól.
Víz-víz hőszivattyúk esetében, ha már van meglévő fúrt kút, kedvezőbb feltételekkel számolhatunk. Ha azonban ez nincs, akkor a földmunkát, kútfúrót, a kút bejelentését és számos plusz berendezést is bele kell kalkulálni az egyenletbe. Mivel állandó, 7-10 fokos hőmérsékletet biztosít a hőszivattyúnak, a teljesítménye egész évben kiegyensúlyozott és maximális. Ezzel együtt is a rendszer kiépítése drágább, a csövek karbantartása (pl. vízkőtelenítése) bonyolultabb, valamint talajszondás és talajvizes készülékek esetében a területileg illetékes bányafelügyelet, valamint adott esetben az illetékes vízügyi hatóság engedélyének beszerzésével is számolnunk szükséges.
A geotermikus hővel dolgozó hőszivattyú a leghatékonyabb és egyben legköltségesebb megoldás, de ahol erre lehetőség van, ott megéri megkockáztatni a nagyobb beruházást. Azonban nem mindegy, hogy milyen mélyre kell a talajszondát lejuttatni, bizonyos mélység alatt már számos hatósági (pl. bányafelügyelet, vízügyi hatóság) engedélyt is be kell szerezni, ami egyrészt időben lassítja, másrészt többletköltséggel is terheli a rendszer kiépítését.
Mivel mind a három típusú rendszer eltérő nemcsak működési elvük, de kiépítésük tekintetében sem, az előkészületek, a kivitelezés hossza, ára és bonyolultsága is eltérő. A levegő-víz rendszerek telepítését rövidebb távú projektként lehet felfogni a többi típussal összehasonlítva, a rendszer bonyolultságával párhuzamosan viszont nőhet a kivitelezés ideje, ára, helyigénye és az ingatlan átalakításának mértéke.
Aki újépítésű házába tervez hőszivattyút, annak már a tervezési fázisban érdemes erre gondolnia. Az aktuálisan elvárt energiaigény-tanúsítvány kiadásához már minimum A vagy A+ jelzést kell elérni, amit a szakszerűen telepített és beüzemelt hőszivattyú biztosan szavatolni fog a fűtésrendszer részéről.
A szakemberek nem javasolják, hogy önállóan kezdjen valaki beszerelni egy hőszivattyút, bizonyos szaktudás, például villanyszerelési ismeretek nélkül részfeladatokba sem érdemes belevágni, hiszen a legkevesebb munkával járó levegő-víz hőszivattyúk beépítése sem számít kifejezetten plug-and-play műveletnek. Biztonságosabb, sok esetben költséghatékonyabb és mindenek felett garanciális megoldás, ha szakemberrel végeztetjük a munkát a tervezéstől a kivitelezésig.
Fontos azt is végig gondolni, hogy az általunk preferált rendszernek mekkora a helyigénye és hogy pontosan hova lehet elhelyezni.
A kültéri egységhez megfelelő beton alapot kell kialakítani, mely némi földmunkával és persze betonozással is jár. A berendezéstől egy falon fúrt lyukon keresztül jut be a csővezeték az ingatlanba, majd a beltéri egységbe és a hőközpontba, ahol a víztartálynak is el kell férnie. Innen pedig csatlakoznia kell a fűtésrendszer többi részéhez. A hőszivattyú – mivel áramot vesz fel a működéséhez – elektromos csatlakozókat és kapcsolókat is igényel, illetve a villanyórába, akár H tarifás mérőbe is be kell kötni. A hőszivattyú és a hűtés-fűtés rendszer között kapcsolatot kell kiépíteni és letesztelni, majd beállítani.
Ha nem kültéri egységre, hanem víz-víz hőszivattyúra voksolunk (ami nem valószínű, de lehetséges), akkor az egész műveletet megelőzi a kültéri rendszer kiépítése, esetleg kútfúrás, illetve a geotermikus hő kinyeréséhez szükséges mélyfúrás. Itt rögtön az ehhez szükséges szakemberek, illetve bányafelügyeleti engedélyek beszerzésével érdemes indítani, hiszen ezek tartanak a legtovább.
Ha nem önálló családi házba szánjuk a hőszivattyút, úgy helyi önkormányzati, lakóközösségi engedélyek is szükségesek lehetnek, vagy ha drasztikusan megváltozik az épület utcafrontja, illetve a teherbíró fal vagy alap statikai szempontból megváltozik a beépítés miatt. Ezekben az esetekben a helyi önkormányzat építési osztályához kell fordulni önálló családi ház esetében is. Az engedélyekkel kapcsolatban Tatai Krisztián úgy nyilatkozott, hogy „Jelenlegi szabályozások szerint nem szükséges engedélyeket beszerezni sem kialakítás előtt sem utána. Egy szempontot azonban mégis fontos megemlíteni, hogy a kültéri egységet hova helyezzük el. Egyes települések a helyi rendelet szerint rendelkeznek erről”.
Minden esetben azt javasoljuk, hogy a kivitelezés előtt érdeklődjünk a helyi szabályozásról az Önkormányzat építési osztályánál és aszerint induljunk el.
Bonyolítja a helyzetet, ha meglévő napelem- vagy napkollektorrendszerrel szeretnénk összekötni – amire szintén van lehetőség –, viszont ennek a kivitelezését is érdemes hozzáértő szakemberre bízni.
Mindent összevetve a legfontosabb kérdések a hőszivattyús rendszer beépítése előtt, hogy
Ezt követően célszerű egy teljes körű, kulcsrakész szolgáltatást választani, hiszen mindent összevetve költséghatékonyabb, mint több független szakembernek külön-külön fizetni, azokra várni és munkájukat szinkronba hozni.