A digitális bankolási és elektronikus fizetési lehetőségek elterjedésének köszönhetően gyakran hallhattunk arról, hogy a készpénz hamarosan egy kissé ódon és kényelmetlen emlékké nemesül, hiszen a bankkártyás, mobiltelefonos és okoseszközös fizetési lehetőségek fokozatosan kiszorítják az érméket és bankókat a pénzügyeinkből. Mi tagadás, a pénztárcáink mintha kisebbnek tűnnének, inkább csak a bank- és hitelkártyáink tárolására szolgáló tokocskák, amelyekben nem is igazán érzi jól magát a hagyományos pénz.

Erre a folyamatra erősít rá az is, hogy Magyarországon 2021 januárja óta kötelező a vásárlók számára biztosítani valamilyen elektronikus fizetési lehetőséget azoknál a kereskedőknél, ahol online pénztárgépet használnak. A jogszabály következtében manapság a legtöbb helyen fizethetünk kártyával vagy egyéb eszközzel, ugyanakkor, ha készpénzt nem is hordunk mindig magunkkal, a kultúrája és a valósága ugyanúgy velünk él. Ez pedig sajnos okozhat némi kellemetlenséget.

Egy bölcsész igazi ünnepe

Timi magyar szakon végzett bölcsészként érthető módon minden nyáron várja az Ünnepi Könyvhetet. Ezeken a napokon tüzetesen átvizsgálja a különböző könyvkiadók standjait, figyeli az új megjelenéseket és igen jelentős mennyiségben vásárol is.

Rutinos könyvheti vásárlónak számít, éppen ezért örömmel tapasztalta, hogy a különböző kiadók már évek óta ügyelnek arra, hogy a könyvheti kitelepüléskor is biztosítsanak elektronikus fizetési lehetőséget. Az idei, immár 93. alkalommal megrendezett könyvhéten is a szokásos rutin szerint járt el: szombaton, a reggeli órákban érkezett, amikor kevesebben vannak és az időjárás is kegyesebb, célirányosan kedvenc könyvkiadóihoz ment és viszonylag gyorsan megvásárolta azokat a kiadványokat, amelyeket szerepeltek a listáján. Volt azonban egy könyv, amelyről egy aznapi előadáson hallott. Felkeltette az érdeklődését, ám nem ismerte sem a kiadót, sem pedig a standjának a helyét, így csak hosszas keresgélés után talált a standhoz. A keresés ráadásul hiábavalónak bizonyult, ugyanis ennél a standnál csak készpénzt fogadtak el. Mivel egy borsos árú kiadványról van szó, Timi kénytelen volt megelégedni a délelőtt összegyűjtött könyvzsákmánnyal, a kiadó pedig a lehetségesnél vélhetően jóval kisebb forgalommal, ugyanis Timi nem az egyetlen „pórul járt vevő” volt a standjuknál.

A piacon még mindig a készpénz az úr

Júlia szereti az elektronikus fizetési lehetőségek kényelmét, de annak is nagyon örül, hogy lakhelyéhez közel található egy piac, ahol már gyermekkorában is vásárolt édesanyjával és nagyanyjával. Amikor idelátogat, elönti a nosztalgia, de sajnos nem csak jó értelemben: az általa látogatott árusok nagyon ritkán tekintetnek el a készpénzhasználattól, ami okozott már némi nehézséget Júliának, sőt, állítása szerint olyan is előfordult már, hogy egy korábbi negatív élmény élénksége miatt inkább buszra szállt, hogy a közeli hipermarketben intézze a bevásárlást, ahol biztosan nem okoz gondot az elektronikus fizetés.

Sajnálja, hogy a piacon szemmel láthatóan lassabban haladnak a korral, mert az ott található finomságokból és alapanyagokból szívesebben válogatna, hogy előálljon a vasárnapi ebéd. Ráadásul mindig van a piacon néhány olyan termék, amit eredetileg nem írt fel a bevásárlólistára, így készpénz sincs rá nála pluszban. Ilyenkor kénytelen lemondani a termék megvásárlásáról, bármennyire szívesen megkóstolta, kipróbálta volna. Időnként néha kellemetlenül is érzi magát, mert a bankkártyás fizetési lehetőséget firtató kérdésére nem túl barátságos kifejezés társul az odavetett „Nincs!” válasz mellé. Hazaúton pedig azon morfondírozik, hogy vajon valóban benne van hiba? Csupán vásárolni szeretett volna. Az eladó pedig elvileg eladni. Legalábbis Ő eddig azt hitte.

„Kisapám, ezt mondhattad volna előbb is”

Attila a városban leginkább tömegközlekedést használ, ugyanakkor néha-néha előfordul vele az is, hogy taxival utazik. Már jó ideje nem tapasztalt olyasmit, hogy bankkártyás fizetési szándékát jó előre jeleznie kellett volna, évek óta fizet kártyával, amikor taxit használ. Néhány hónapja egy fuvar után a sofőr azonban éppen ezt hányta a szemére, amikor Attila a bankkártyájával szerette volna lecsippantani az utazás költségét.

A sofőr sóhajtozva jelezte, hogy utasa szólhatott volna erről előbb is, ugyanis a „kütyü mostanában nem szokott működni”.

Mivel Attilánál nem volt annyi készpénz, amennyi elegendő lett volna az utazási költség kifizetéséhez, a beszélgetés újabb kellemetlen fordulattal folytatódott, amikor jelezte, hogy el kell szaladnia egy közeli bankautomatához pénzt kivenni. Az utastérben egyre nyilvánvalóbb feszültséget jól jelezte, hogy Attila „kedves uram” státusza időközben átalakult „kisapámmá”. Attila szerencsére nem túlzott, amikor a bankautomatát közeliként írta le, így tényleg gyorsan megjárta a taxiszámla kifizetéséhez vezető utat. A borravaló viszont elmaradt.

BRAND & CONTENT