A 80-as évek magentában és ciánkékben izzó neonjai, a már-már mérgező mennyiségű hajlakk és a zakók elmaradhatatlan válltömései mellett a korszak zenei világára is szívesen emlékszünk vissza. Az újhullámos szintipop, a heavy metal és punk tökéletesen megfértek az éppen akkortájt születő hip-hop mellett a válogatáskazettáinkon vagy éppen az MTV-n. A Marsra magyar! legújabb része pontosan ezt a korszakot idézi meg, amelynek hatására mi is előkapartuk a felvarrós farmermellényt, elemet cseréltünk a walkmanben és Vágtázó Halottkémeket dúdolva döbbenünk rá, hogy a 80-as évek nem akar véget érni, de ezt egyáltalán nem is bánjuk.
Bár a Marsra magyar! folytatásában a Hajnal-Vasad Kft. dolgozói továbbra is a Vörös bolygó felé tekintenek, mégsem egy bolygóközi utazással folytatódott Vass Mariék története. A nyolcadik epizód nyitányában egészen 1989-ig repülünk vissza; a kopott VHS-felvételek a sorozatbeli Maró Sanyi korai bandájának, az Állócsillagnak egy kis klubbeli fellépésébe nyújtanak bepillantást. A képsorokat elnézve talán senki számára nem meglepő, hogy Sanyiék nem éppen világkörüli turnéjukra készülnek. Sanyi, a zenekar billentyűse esetlenül mutatja be zenésztársait, akik hasonló színpadi jelenléttel készülnek arra, hogy végre a húrok közé csapjanak.
Mint később kiderül, az előadott dal zenekaruk utolsó szerzeményeként vonult be a zenetörténetbe, amely után az Állócsillag tagjai végleg szögre akasztották hangszereiket, vagy ahogy Sanyi fogalmazott:
„...az Állócsillag, ami aztán Hullócsillag lett”.
Maró Sanyi története és az Állócsillag bukása azonban elegendő inspirációt nyújtott ahhoz, hogy a Hajnal-Vasad Kft. nem játszhatja meg magát, a teljes önazonosság jegyében pedig a cég alkalmazottai úgy határoztak, hogy műhelyi körülmények között feldolgozzák a 1989-es remekművet.
Azt nem tisztünk megmondani, hogy Maró Sanyiék szerzeménye mekkora sláger lett volna a maga idejében, az viszont biztos, hogy az Állócsillag története távolról sem volt egyedi a magyar pop és rock történetében; számos fiatal előadó és csapat maradt csupán, majdnem, vagy csak kicsit híres. Ebben az időszakban számos olyan tehetséges, izgalmas és meglepően újító hangzású zenekar jelent meg, amely szakított a hagyományosnak mondható zenei hozzáállással. A Nyugat zenei hatásai, a punk, a heavy metal és persze maga a szintetizátor új távlatokat nyitottak. Új hullám indult el.
Az Állócsillag és az egyetemes poptörténet tiszteletére most kiválasztottunk 5 olyan együttest, amely bár nem élte túl a 80-as, 90-es éveket és a rádiókban sem találkozunk már a dalaikkal, mégis fontos részét képezik ennek a korszaknak.
Az 1981-ben alakult Trabant megkerülhetetlen, ha a korszak magyar zenei szcénájában készülünk elmerülni. A Trabant igazi underground zenekar volt: koncertjeik nem voltak, a vájtfülű hallgatóság csupán átmásolt kazettákon találkozhatott a zenekar műveivel. Az áttörést az 1984-ben bemutatott Eszkimó asszony fázik című Xantus János film hozta, amelynek zenéjét a zenekar szerezte, a főszerepet pedig az énekesnő, Méhes Marietta játszotta. Ha egyszer előkerülne Maró Sanyi kedvenc playlistje, nem csodálkoznánk, ha az alábbi szám helyet foglalna rajta:
Az 1980-ban alakult URH csupán egy évig működött, mégis olyan zenészeket és művészeket köszönhetünk neki, akik a mai napig meghatározó és ismert arcai a magyar kultúrának, elég csak Menyhárt Jenőre és Müller Péter Sziámira gondolni.
Az 1984-ben kiadott Marsbéli krónikák nem csupán azok számára kötelező hallgatni való, akik a korszak magyar zenéit szeretnék jobban megismerni, hanem azok számára is, akik a progresszív rock történetének egyik legnagyszerűbb albumát szeretnék megismerni. A Solaris első albuma Magyarországon több mint 40 ezer példányban kelt el, a nemzetközi terjesztésnek köszönhetően pedig világszerte ismert lett a grandiózus mű. Nem csodálkoznánk, ha Hajnal Károly kötelezővé tenné ezt az albumot, amíg csapata a Mars-projekten dolgozik.
A 70-es évek második felében alakult Stress Magyarország első heavy metal zenekaraként írta be magát a rocktörténetbe. A fémzene kedvelői a 80-as években csak egy kislemezen kaparinthatták meg a banda zenéjét, az első, Kísértetkastély című nagylemezük csak a rendszerváltás után, 1991-ben jelenhetett meg. Küldjük Nagybani Áronnak és mindenkinek, aki szereti!
Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a sötét hangulatú rockot játszó F.O. System a magyar underground egyik legizgalmasabb zenekara volt. 1987 és 1991 között működtek, csupán egyetlen nagylemezt adtak ki, nem sokkal utána pedig fel is oszlottak. Azt nem tudjuk, hogy Maró Sanyiék együttesének volt-e országos turnéja, az viszont egészen biztos, hogy hasonló hirtelenséggel fejezték be a zenélést, mint a F.O. System.
A fenti lista is megerősíti, hogy érdemes kísérletezni, új stílusokat próbálgatni, mert különleges dolgok születhetnek belőle. Hajnal Károlyék is így tesznek a Mars projekt kapcsán, amelyet az Index Youtube-csatornáján követhetünk minden hétfőn.