Noha rengeteg kerttulajdonos dönt úgy az ősz folyamán, hogy a felgyülemlő zöldhulladéktól égetés útján szabadul meg, ez nem feltétlenül a legjobb ötlet. Amit ugyanis mi egy ártatlan lombégetésnek gondolunk, azzal óriási pusztítást végzünk a természetben. Nem csupán a talajszinten élő apróbb vagy kicsit nagyobb élőlényeket űzhetjük el, de az égetés során keletkező hamuval sem tudunk mit kezdeni, az ugyanis nem lesz alkalmas arra, hogy a talaj tápanyagát pótoljuk vele. Emellett – csakúgy, mint a dohányzással – égetéskor saját magunkat is veszélybe sodorhatjuk: veszélyes vegyületeket szabadíthatunk fel, amit elsősorban az alacsony égéshőmérséklet és a magas nedvességtartalom okoz. A növényi részekben lévő szén pedig csak részben oxidálódik és az égés során szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik, amely kis mennyiségben is erősen mérgező hatású. Továbbá a levegőbe ilyenkor nagyobb mennyiségben kerülnek 10 mikrométernél kisebb lebegő részecskék, melyeket méretüknél fogva a tüdőnk tisztító mechanizmusai sem tudnak kiszűrni, és hordozóként számos mérget, illetve káros anyagot juttathatnak a szervezetünkbe.

Összességében tehát érdemes elkerülni az őszi avarégetést, így ugyanis mi magunk is szerepet játszhatunk az ökoszisztémánk egészségének és stabilitásának fenntartásában, megóvhatjuk az állandó biológiai körforgást, segíthetjük a talajszinten élő állatok tevékenységét. De vajon mely állatok is laknak az „Avarvárosban”, kikre kell kiemelt figyelmet fordítanunk?

Sün - Magyarországon a keleti sün őshonos, mely legfeljebb 35 centiméter hosszú és nagyjából 400-1500 gramm. A természetben legtöbbször erdőkben, cserjésekben és dús aljnövényzetű területeken él, ám előszeretettel költözik városi parkokba és kertekbe is. Főleg akkor, ha a természetes élettere lecsökken. A sün éjjeli életmódot folytat, a nappalokat viszont a búvóhelyén tölti, télen pedig álomba merül. A sünök márciustól júniusig párzanak, egy alomban 2-7 utód nő fel, vemhességük 40 napig tart. Ahol jól érzik magukat, ott várhatóan szaporodni is fognak, tehát ha a kertünkbe tévednek, akkor akár egy folyamatosan bővülő családra számíthatunk. Ez pedig nem rossz hír abból a szempontból, hogy a sünök főként rovarokkal és egyes károsítókkal táplálkoznak, ezzel segítenek a kertek és mezőgazdasági területek növényeinek védelmében. Emellett a sünök alagutakat ásnak a talajban, ezáltal javítják a talaj szerkezetét, és elősegítik a levegő és víz jobb áramlását. (Fotó: Shutterstock)

Erdei cserebogár - Az erdei cserebogár körülbelül 2,5-3,5 centiméter hosszú, tehát kisebb, mint közeli rokona, a májusi cserebogár. Ezen bogárfajta ragadozó, táplálékát általában rovarok és kártevők alkotják, ezáltal hozzájárulnak a káros rovarok populációjának szinten tartásához, és segítik a növények védelmét. Fontos tudni velük kapcsolatban, hogy általában nem károsítanak mezőgazdasági növényeket vagy emberi struktúrákat, így nem okoznak gazdasági kárt. (Fotó: Marek R. Swadzba / Shutterstock)

Erdei giliszta - Az erdei giliszták jól láthatóan gyűrűzött, hengeres testű állatok, testüket nyálkás bőr fedi, mellyel egyrészt védekeznek, de lélegezni és fényt is képesek érzékelni vele. A giliszták tápláléka főleg növényi maradványokból áll, zöld részeket csak ritkán fogyasztanak. Erdőben, parkokban gyakran lehet látni, hogy a táplálékul szolgáló levéllemezek tölcsér formában állnak ki a gilisztajáratokból, mielőtt teljesen a föld alá tudnák húzni azokat. A földigiliszták gyakorlati jelentősége a talaj termékenységében részint a táplálék felvételében, emésztésében, részint pedig a járatok készítésében, a talaj alkotórészeinek összekeverésében, a talajszerkezet kialakításában áll. (Fotó: Shutterstock)

Ligeti csiga - A ligeti csiga Magyarországon leginkább a Dunántúlon fordul elő. Háza színe rendkívül változékony: a sárgás vagy fehéres színtől kezdve, a barnásig vagy vörösesig bármilyen lehet. Általában nyílt erdőkben, bokros-bozótos területeken él, de a települések környékén kertekben, útszéleken akár nagy számban is előfordul. Korhadó vagy hervadt növényi részekkel táplálkozik, így segíti a természetes növényi hulladék lebontását. (Fotó: Shutterstock)

Erdei pocok - Az erdei pocok testhossza általában 12-20 centiméter között van, ami mellé még 3-5 centiméter hosszú farok párosul. Testük alaktalanul gömbölyded, fejük és testük szőrtelen, fekete színű. Nagy és erős ásó karmaik vannak, amelyekkel hatékonyan tudnak ásni. A pockok földalatti életet élnek: a talajban alagutakat ásnak, ezekben keresik a táplálékukat. Védett állatok, fontos szerepet játszanak a talaj minőségének javításában, a káros rovarok populációjának szinten tartásában és a biológiai sokféleség fenntartásában. (Fotó: Shutterstock)

Hangya - A hangyák kolóniákban élnek, ahol különböző szerepeket osztanak el a munkások, a királynő és az ivaros egyedek között. A hangyák rendkívül változatosan táplálkoznak: egyes alfajaik között vannak ragadozók, mezőgazdasági paraziták és növényi nedveket fogyasztók is. A hangyák több faja a talajban él, ahol alagutakat építenek és fészkeket alakítanak ki. Ezáltal fontos szerepet játszanak a talajlazításban, a tápanyagkörzésében, valamint az élelmiszerláncban. (Fotó: Shutterstock)

Zöld gyík - A zöld gyík a legnagyobb hazai gyíkfaj, akár a 40 centimétert is elérheti. Nevéhez híven a zöld bármely árnyalatában pompázhat, hátán kisebb fekete pötyökkel. Ragadozó állat, elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, ha fenyegetve érzi magát, sziszegő hangot ad ki támadás előtt. Ragaszkodik a lakhelyéhez, és bár nem veszélyeztett, de védett faj, az élőhelyének elpusztulása őt is veszélyezteti. (Fotó: Shutterstock)

A mikroszkopikus organizmusok A mikroszkopikus organizmusok olyan apró életformák, melyeket csak mikroszkóp segítségével lehet megfigyelni. Nagyon hasznos és fontos szerepet töltenek be környezetünk formálásában: bontják az elhalt szerves anyagokat, részt vesznek a tápanyagkörzésben, és sokféle gazdasági, egészségügyi és tudományos területen is fontos szerepet játszanak. Az lehullott levelek között élő organizmusok különböző csoportokba tartozhatnak, közéjük soroljuk a baktériumokat, gombákat, egysejtűeket és a vírusokat is. Érdekesség, hogy az ilyen élőlények nagyon változatos életmódot folytathatnak: egyesek közülük a táplálékukat saját maguk állítják elő, míg mások külső táplálékforrásokból táplálkoznak, és vannak olyanok is, amik az elhalt szerves anyagokat bontják le. (Fotó: Shutterstock)

A fentiekből látszik, hogy „Avarváros” lakóinak védelme milyen szorosan összefügg a jóléttel és túléléssel. A biodiverzitás veszélybe kerülése az egyik legnagyobb probléma manapság. A természet védelme, így az avarégetés mellőzése, nem csak az  ökoszisztéma egészséges működéséhez és a biodiverzitás megőrzéséhez járul hozzá, de az emberi jólétet, az egészségmegőrzést is támogatja úgy a jelen, mint a jövő generációi számára.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.