Mit gondol, a közeljövő tudományos életének melyek lesznek a húzóágazatai, mely területekre kerül majd leginkább a hangsúly?

A tudományos élet húzóágazatait vagy trendi területeit több tényező befolyásolja. Egyrészt a valós fogyasztói, felhasználói igények, ezek önmagukban folyamatos kutatás-fejlesztést és innovációt generálnak, gondoljunk például a folyamatos termékfejlesztésre a fogyasztási cikkek terén. Másrészt a társadalmi problémák megoldása erős kutatási hátteret igényel, legyen szó az egészségügyről, gyógyításról, idősellátásról vagy fenntarthatóságról. Harmadrészt vannak a trendalkotók, amelyek egy-egy forradalminak tűnő újítással a piacot megelőzik és ezáltal a versenytársakat követésre kényszerítik. Ezt láthatjuk most az elektromos autók terén, vagy láthattuk az Apple fejlesztései esetében. Az előbbi esetben egész iparágakat változtatnak meg és helyeznek új alapokra, egyben stimulálják például az akkumulátorokkal és az egyéb, energiatárolással kapcsolatos fejlesztéseket. De a sor hosszan folytatható. Ráadásul az a nem húzóágazat jellegű, háttérben folyó tudományos tevékenység, amelyet az alapkutatásban végeznek, legalább olyan fontos, hiszen ezek nélkül nincs alkalmazott kutatás és termékfejlesztés sem. Meg kell említeni még a körkörös gazdasághoz kapcsolódó technológiai és társadalmi kutatásokat, amelyekben az a különleges, hogy tulajdonképpen nem is az új megismerésére fókuszálnak, hanem a gyökerekhez kanyarodnak vissza, ahhoz az archaikus, természetes gazdálkodási rendszerhez, ahol hulladék valójában nem is képződött. Ennek a gyakorlatnak és társadalmi eljárási rutinnak a mai viszonyok közé való adaptálása folyik most.

Az interdiszciplináritás, a tudományágak együttműködése mennyire lesz jelen a tudományos életben, miképp változtatja meg azt?

Az interdiszciplinaritás a tudományban immár törvényszerű, enélkül nem léteznének programozási nyelvek, sőt, mesterséges intelligencia sem. Ráadásul napjainkban olyan komplex problémákra kell megoldást találnunk, amelyek megkövetelik a különböző tudományterületek együttműködését. Történelmi tapasztalat, hogy az egyetlen problémára fókuszáló megoldások problémát okoznak más területeken, így nem csupán az inter-, de a multidiszciplinaritás, a komplex megközelítés is nagyon fontos. A felsőoktatás ezeket a folyamatokat leköveti, látható napjaink szakstruktúráján – hasonlítsuk össze a jelenlegieket a 40-50 évvel ezelőtt létező szakokkal! Mindemellett egy-egy szaktárgy tematikáján belül is megjelenik az intermultidiszciplináris jelleg. Mérnöki képzésekben közgazdasági ismereteket is oktatnak, de legalább ilyen fontos - és sajnos ritka – gyakorlat (lenne) a természettudományi alapok oktatása a közgazdász szakok hallgatóinak.

Az egyetemek jelenleg milyen szerepet játszanak a tudományos életben, és ez milyen irányba fog változni?

A nyugati világban, vagy fogalmazzunk úgy, a nem-szocialista országokban az egyetemek mindig is fontos szerepet játszottak a kutatásban. Magyarországon a rendszerváltás előtt olyan szovjet típusú munkamegosztás létezett, mely szerint voltak az egyetemek (jellemzően szakegyetemek), amelyek a felsőoktatással, és voltak országonként tudományos akadémiák, amely a kutatásokkal foglalkoztak. Hogy mást ne is említsek, a tudományos fokozatot (kandidátus, illetve tudományok doktora) az akadémia, nem az egyetemek adták, amely egyébként ellentmondott a klasszikus egyetemi alapelveknek. A rendszerváltással ez megváltozott és hazánkban is létrejöttek a klasszikus egyetemek, melyekben igen aktív tudományos tevékenység folyik. A nemzetközi egyetemi rangsoroknak is igen fontos tényezője az adott egyetem tudományos tevékenysége, mely kutatások és az annak eredményeképpen létrejövő nemzetközi tudományos publikációk formájában parametrizálódik. Az egyetemek szerepe így kiemelkedő a tudományos életben, hiszen műhelyei a kutatásoknak és legfőbb előnyük az, hogy a tudományos tevékenységek eredményei beépülnek az oktatásba; az ilyen környezet egy erős szemléletet, attitűdöt ad a hallgatóknak.

Egyre inkább trend, hogy a tudományos élet szereplői nemzetközi szinten is együttműködnek. Ez a jelenség hogyan fog alakulni? Milyen tendenciák látszanak kibontakozni?

Az egyetemek, kutatóintézetek hazai és nemzetközi együttműködése kifejezetten ösztönzött, elég, ha csak az EU-s kutatási pályázatokra gondolunk. Ennek oka a hatékonyság, a tudás megosztásban rejlő szinergiák és multiplikáló hatások kihasználása. Természetesen ebben a tendenciában a költségoptimalizálás is szerepet játszik, de a legfontosabb ok a munkamegosztás, ami tulajdonképpen kényszer is, hiszen minél több ideje kutat egy tudós, annál mélyebbre jut, annál specializáltabb lesz az általa átlátott terület. Egy nagyívű kutatáshoz pedig ez a rengeteg kis részterület összessége szükséges. Az egyetemek szerepe egyre erősebb ebben a folyamatban, hiszen a nemcsak a klasszikus, de a szakegyetemeken is rengeteg tudás halmozódott fel; hiszen az egyetemek feladata nem csupán a magas szintű felsőoktatás, de az alap- és alkalmazott kutatási tevékenység is.

Korunkra egyre jellemzőbb, hogy a tudományos cikkeket több kutató jegyez, a Nobel-díjakat is többször adják megosztva. A tudományban a csapatmunka egyre inkább előtérbe kerül az egyéni teljesítményhez képest?

A nemzetközi együttműködés törvényszerű a tudományos életben és egyben elkerülhetetlen is. A kutatások általában jelentős méretűek, olyan apparátus, tudás, menedzsment kell hozzá, melyhez egyetlen tudós nem elegendő. Természetesen ez tudományterületenként változik. A bölcsészettudományok területén gyakori az egyetlen szerzős – kutatási eredményeket közlő – publikáció, míg az orvostudományban egy nívós nemzetközi tudományos cikk átlagos szerzői száma több tucat. Már a gazdálkodástudományok terén is jellemző a 3-6 szerző által jegyzett tudományos publikáció. A kutatói kooperációt kifejezetten ösztönzik az európai uniós tudományos keretprogramok, mint például a Horizon és a COST. Az egyetemek kutatási konzorciumokat alkotnak – kis szépséghiba, hogy jelenleg például gyakorlatilag esélytelen, hogy egy közép-európai egyetem vezette konzorcium nyerjen el kutatási forrásokat; ha nincs bevonva jónevű, bejáratott nyugati egyetem, akkor gyakorlatilag esélytelen a kutatási pályázat sikeressége. A piacvezérelt kutatások kapcsán fontos látni azt is, hogy kutatási célokra szánt forrásai jellemzően a multinacionális, illetve nagyobb cégeknek vannak. Az igényeik viszont olyan léptékűek, mely több egyetem bevonását és kooperációját igényli.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a hagyományos lapkiadók ellen létrejött, kutatók széles tömegeit aktivizáló mozgalom eredményeként kialakultak a nyílt hozzáférésű tudományos (Open Access, OA) folyóiratok, melyek azonban az önszerveződő mozgalmár státuszból hamar átcsúsztak az üzleti szférába. Ugyanis ezek esetében úgy férünk hozzá a cikkek formájában közölt tudáshoz, hogy nincs drága előfizetés, de a megjelenés költségeinek finanszírozására az ugyanolyan rigorózus bírálati folyamat során közlésre elfogadott cikkek megjelentetéséhez díjat kér, ami akár 2.500-3.000 euró is lehet cikkenként. Természetesen ennek finanszírozására nem mindig van intézményi forrás, ezért a szerzők már a publikációt megalapozó kutatások során összefognak, közösen kutatnak és publikálnak, így a költségek megoszlanak. Merthogy a tudományos előmenetelhez a minőségi publikációk szükségesek.

A tudományos élet közvetítő nyelve sokáig a latin volt, térségünkben egy időben ezt átvette a német, jelenleg az angol az egyeduralkodó. Ez változhat a jövőben? Hogyan alakulhat az angol nyelv szerepe az egyetemi és a tudományos életben?

Az angol nyelv szerepe a tudományos életben megkérdőjelezhetetlen és tulajdonképpen kizárólagos, a német és francia kollégák minden erőfeszítése ellenére. Mindazonáltal az orosz, arab és kínai nyelvek szerepe is fontos, hiszen olyan óriási tömegű felhasználóról van szó, hogy törvényszerű a saját, belső tudományos közlési rendszerek kialakulása. Az orosz esetében nem csak Oroszországról van szó, hanem – a Balti államok kivételével – az összes posztszovjet államról. Ilyen módon rengeteg olyan orosz nyelvű tudományos folyóirat van, amelyek még csak angol nyelvű absztraktot sem tartalmaznak.

A tudomány, az emberiség tudásanyaga folyamatosan változik, ehhez az oktatásnak is alkalmazkodnia kell. Ön szerint hogyan fog változni a tananyag a közeli jövőben?

A tananyag elavulttá válása örök probléma, de azért tudományterületenként eltérő. A fizikai-műszaki alapok vagy a biológiai rendszerek minden bizonnyal kevésbé változnak, azonban az informatika, elektronika, vagy akár a társadalomtudományok esetében a változás valóban rendkívül gyors lehet. Ne feledjük azonban, hogy a felsőoktatásban nem az a lényeg, hogy modulszerű lexikális tudást ültessünk be a fejekbe, hanem hogy gondolkodni, dönteni, tudást alkalmazni tanítsuk meg a hallgatókat. Amibe beletartozik természetesen a kritikai gondolkodás és a szintetizálási képesség fejlesztése is. Azaz szemléletmódot, világnézetet is adunk számokra. Ebben a tekintetben a módszerek elsajátítása legalább olyan fontos, mint a tananyag, ezért is számít újszerűnek a Budapesti Metropolitan Egyetem portfólió alapú oktatási gyakorlata, valamint az egyedülálló myBRAND oktatási modellje.

Sokak véleménye szerint az oktatás hozzáférhetőségével, és az internet segítségével a tudomány egyre több ember számára lesz elérhető, egyre inkább demokratizálódik. Ön hogyan látja ezt a folyamatot, hogyan fog alakulni a jövőben?

Egyetértek, a felsőoktatásban részt vevők száma többszörösére nőtt a világban az elmúlt ötven évben. Az elmúlt évtizedben kialakult nyílt hozzáférésű (open access), az olvasók számára ingyenesen hozzáférhető tudományos folyóiratok is sokat jelentenek ebben a tekintetben.

A mesterséges intelligencia hogyan befolyásolja, milyen irányba viszi a tudósok munkáját?

A mesterséges intelligencia kihívások elé állítja a tudóstársadalmat. Egyrészt óriási lehetőséget jelent, hiszen megkönnyítheti a kutatási folyamatokat, másrészt viszont kérdéseket vet fel a személyes közreműködés mélysége kapcsán, azaz nehezen eldönthető egyelőre, hogy pl. egy szakcikk esetében milyen szerepet játszott az MI. A kezdeti felzúdulás után ez konszolidálódik, kialakulnak a korrekt és etikus eljárások és a mesterséges intelligencia alkalmazása megtalálja a valós helyét a tudományos tevékenységekben. Hasonló a helyzet az internet és a keresőmotorok megjelenéséhez.

BRAND & CONTENT