A kokszvágás is lehet izgalmas
Már gyerekként is a fiús dolgok érdekelték Szabó Fruzsinát, aki általános üzemirányítóként dolgozik a MOL Bázisolaj & Paraffingyártásnál. Azt meséli, hogy a Barbie-házát a kisautói parkolójaként használta.
2015 nyarán szakmai gyakorlaton vett részt a MOL-nál a vegyészmérnöki mesterképzése alatt. Az első nap után már tudta, hogy itt szeretne a jövőben dolgozni:
„Megláttam ezt az egész területet, hogy mennyire komplex és elképesztő, szerelem volt első látásra”
– idézi fel az első napját.
A vállalatnál írta vegyészmérnöki diplomamunkáját, a Growww program keretein belül megismerte a finomító munkaköreit. 2018-ban a Késleltetett Kokszolónál kezdett dolgozni műszakosként, ahol különböző szerelvények mozgatása, kisebb szerelések, az üzem működtetése volt a feladata a vezérlő és műszakvezető utasításai alapján. A legizgalmasabb terület számára a kokszvágás volt, amikor egy óriási nagy tartályból nagy nyomású vízzel kell kivágni a kokszot.
„Megtanultam teljesen önállóan elvégezni ezt az összetett munkát, és nagyon szerettem, boldogan indultam hajnali kettőkor is, ha beosztottak”
– meséli Fruzsina.
Ez idő alatt egyértelművé vált számára, hogy általános üzemirányító szeretne lenni. De kapott egy visszautasíthatatlan lehetőséget, hogy a finomító igazgatójának szakmai titkára legyen, két év után azonban visszavágyott a területre. „Mindenképpen olyan pozícióban szerettem volna dolgozni, ahol terepen, a technológia közelében lehetek” – folytatja. Így a Bázisolaj és Paraffingyártáshoz került karbantartóként, majd idén márciusban kinevezték általános üzemirányítóvá.
A teljes üzemeltetés szervezetben kb. 700 fő dolgozik, ebből összesen 10 nő, Fruzsina pedig 50 férfi kollégával dolgozik együtt egy asszisztens hölggyel.
„A fő kihívást azonban nem az jelenti, hogy nő vagyok, hanem a korom és ezáltal a szakmai tapasztalatom”
– mondja.
Negatív visszajelzéseket nem kapott, de említ egy vicces szituációt: egyedül volt a munkaengedélyeket kiadó bódéban és megjelent egy kolléga, megállt az ajtóban, és türelmesen várakozott. „Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne, miért jött? Azt válaszolta, hogy engedélyt szeretne íratni, úgyhogy megvárja a férfi munkatársamat. Nem is feltételezte azt, hogy én nőként úgy ülök itt bent, hogy megvan a jogosultságom és a tudásom, hogy munkaengedélyt adjak ki.”
A bizonytalan, hasonló területre vágyó nőknek azt tanácsolja, hogy ne foglalkozzanak azzal, hogy ki mit hisz egy munkáról. „Az életünk több mint felét a munkahelyünkön töltjük, ezért a legfontosabb, hogy azzal foglalkozz, amit szeretsz.”
„29 éves vagyok, és vannak, akik már ugyanennyi ideje itt dolgoznak a vállalatnál”
Mánya Réka Sára projektmenedzser a MOL Nagyleállás és Projekt Irodánál. Már a nagymamája is a vállalatnál dolgozott: ő volt az első nő, aki projektmenedzserként nagyleállásokat vezetett. A családi vonatkozásnak is szerepe volt abban, hogy később Réka is hasonló területet választott: gyerekkorában gyakran elment a szüleivel a MOL finomító kapuja előtt, és kislányként nagyon sokszor gondolt arra, hogy milyen izgalmas dolgok történhetnek a sorompó mögött, és milyen jó lenne bejutni oda.
Az egyetem után mérnökként a MOL egyik alvállalkozó cégénél kezdett, majd 3 évvel később már a Growww program keretében a MOL-nál dolgozott területi karbantartó mérnökként. 2023 januárjától a százhalombattai nagyleállás iroda projektmenedzsereként felel egyedi, főleg hatékonyságnövelő projektekért.
A legjobban azt szereti a munkájában, hogy nagyon sokszínű és egyáltalán nem monoton, mindig valamilyen új feladattal kell megbirkózni, új problémára kell megoldást találni.
„Itt össze kell fognom egy-egy csapatot, és soha nem volt probléma abból, hogy férfiakkal dolgozom”
– meséli.
„A vezetők erre nagyon figyelnek. Amikor területi karbantartó lettem, az akkori vezetőm külön kiemelte, hogy ha bármilyen, nemi sztereotípiára vonatkozó negatív visszajelzés történik, akkor neki személyesen jelezzem, mert ez nem eltűrhető magatartás. De ilyesmire nem volt példa. Bár soha nem jelentett problémát, a korkülönbség elfogadása talán még nehezebb lehetett az idősebb munkatársaim számára, mint az, hogy nőként dolgozom a csapatban. Még csak 29 éves vagyok, és vannak, akik már ugyanennyi ideje itt dolgoznak a vállalatnál”.
Arról is szó esett, hogy vajon miért dolgozik még mindig sokkal kevesebb nő hasonló munkakörökben, mint férfi. Réka szerint ez már az egyetemen eldől, vagy talán még korábban:
„Nagyon sokan mondták nekem is, hogy jól meggondoltam-e, hogy nőként a gépészkarra megyek, és azt is kérdezték, hogy miért.”
A projektmenedzser minden nőnek azt tanácsolja, hogyha úgy érzik, ezt szeretnék csinálni, vágjanak bele bátran, mert a mai világban már nincs olyan, hogy férfias vagy nőies szakma. „Lehet, hogy nehezebb egy kicsivel az út, de utána sokkal jobban fogják élvezni, hogy elérték, amit szerettek volna” – teszi hozzá.
„Szükség volt egy generációváltásra ahhoz, hogy változzon a nőkhöz való hozzáállás”
Csordásné Tilhof Zsuzsanna 18 éve dolgozik a MOL-nál, jelenleg üzemtechnológusként.
„Az édesanyám laboránsként dolgozott, és ezt kisgyerekként nagyon izgalmasnak találtam, ezért is tanultam vegyésztechnikusnak, majd vegyészmérnöknek. Olajipari szakirányon végeztem, így adta magát, hogy 2005-ben a férjemmel – aki akkor a vőlegényem volt – együtt jelentkeztem a MOL-hoz”
– meséli.
Százhalombattára költöztek, és Zsuzsa több pozícióban is kipróbálta magát: dolgozott fejlesztőmérnökként, ütemezőként, és részt vett a termelésben is technológiai üzemirányítóként. Az évek alatt két gyermeke született, így négy év gyereknevelés után tért vissza a vállalathoz.
Nagyon fontos számára, hogy a vashoz közel, operatív feladatokon is dolgozhasson. Üzemtechnológusként kollégáival technológiai és szakmai támogatást nyújtanak a finomítóban levő üzemek működéséhez, nyomon követik az üzemek energiafelhasználását, fejlesztésekben vesznek részt, hatékonyságjavításon dolgoznak, részt vesznek a karbantartási periódusok tervezésében és lebonyolításában, illetve a technológiai problémák kivizsgálásában.
A legjobban a változatosságot szereti a munkájában, illetve azt, hogy önállóan és csapatban is kell dolgozni.
„Kihívást jelent, hogy a karbantartási munkák során fizikailag megerőltető feladatokat is el kell végezni, illetve az is, hogy ilyen kevés nő van a szakmában” – mondja. „Ugyanakkor egyre kevésbé érzem azt, hogy nőként többet kell beletenni a munkámba, mint egy férfinak”.
De ez nem csak Zsuzsa munkájára igaz, úgy véli, egy generációváltás kellett ahhoz, hogy ez minden területen változzon.
Negatív tapasztalata sosem volt azzal kapcsolatban, hogy nőként férfiasnak tartott területen dolgozik. „Olyan kedves visszajelzést is kaptam, hogy minden üzembe kellene egy nő, mert akkor kicsit másképp viselkedünk mi, férfiak.” Azzal sem volt gond, amikor vezetőként dolgozott férfiakkal: „Ha kértem a srácoktól valamit, akkor leírtam, elmondtam, hogy miért kérem, nemcsak utasítást adtam, hanem elmagyaráztam az elvégzendő feladatot. Azt tapasztaltam, hogyha értik, miről van szó, akkor meg akarják csinálni. De ezt sem a női mivoltomhoz kötöm, én ilyen ember vagyok, így működöm.”
„Nekem az itt eltöltött 18 év alatt csak jó tapasztalatom volt” – folytatja.
„Ha valakinek akár nőként, akár férfiként jó a munkához való hozzáállása, akkor támogatni fogják. Nincs különbség szerintem nő és férfi között, mert akiben benne van az akarat, annak adott a lehetőség. De az is igaz, hogy a közvetlen kollégák értékelik azt, hogy nőként is beleállok egy nehezebb munkába.”
Egyedül nőként egy telephelyen
Szilágyi Zsófia közel fél éve a MOL kiskunhalasi üzemében dolgozik üzemvezetőként. Földtudományi kutató, geológus szakirányú hallgatóként, az egyetem utolsó hónapjaiban, körülbelül 8 éve került a MOL Békásmegyeri adattárába diákmunkásként, de rövid időn belül már teljes munkaidőben dolgozott.
Ezután a Gomba-Demjén régió termeléstechnikusa volt öt évig, ebben az időszakban sajátította el az olajtermelés alapjait és ismerkedett meg a kútmunkálatokkal – és ekkor dőlt el, hogy hosszú távra tervez az olajiparban, mert mindez számára érdekes és kihívásokkal teli szakma, hivatás is egyben. Nem ezt tervezte, de utólag nagyon örül annak, hogy „ide sodorta az élet”. Azóta elkezdte az olajmérnöki egyetemi képzést is.
„Kőolaj- és földgáztermeléssel, továbbá ezek gyűjtésével, előkészítésével és elszállításával foglalkozunk, a feladatom ezeknek a folyamatoknak a nyomon követése és az ezzel együtt járó munkálatok szervezése és koordinálása”
– meséli. „Nincs két egyforma nap, és éppen ezért szeretem ezt a munkát, mert minden nap más kihívások és feladatok várnak. Nem is munkaként gondolok rá, inkább egyszerre hobbiként és hivatásként. Nagyon motivál, hogy ez egy fontos iparág, ami mindenre óriási hatással van, és ebben egy kicsit az én munkám is benne van.”
Kihívást minden nap tartogat az új munkakör, de talán a legjelentősebb az, hogy elég komplexen kell gondolkodni. Zsófia mellett nincs női kolléga, egyedül van nőként fizikai munkakörben a telephelyen.
„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kaptam még negatív visszajelzést arra, hogy ilyen „férfias” munkakörben dolgozom, de ez egyáltalán nem jellemző, kb. az emberek egy százaléka gondolja így. Próbálok úgy tekinteni erre, hogy ott van a másik kilencvenkilenc százalék, aki tényleg tisztel és támogatja a munkámat, illetve támogat engem is. És szerintem ezekre kell koncentrálni, nem a negatív emberekre.”
Sokszor örülnek annak a vezetők, hogy egy nő is dolgozik az adott területen, mert hatásukra néha teljesen megváltozik a csapat. „Utólag az egyik korábbi felettesem elmondta, hogy amikor fiatal nőként belecseppentem egy olyan pozícióba, ahol harminc férfival dolgoztam együtt, először nem tudta, mire számítson, de néhány hónap alatt kiderült, hogy nagyon pozitívan hatottam a csapatra.”
