Mi magyarok bizony szeretünk összejönni, ahogy, a Soproni sör erre a reklámjaiban is rámutat. Lehet ez szülinap, kártyaparti, egy nap a strandon, vagy történetesen a meccsnézés, a lényeg, hogy töltsük együtt. Három nagyon fontos tulajdonsága van a magyar népléleknek, melyek minden más nemzettől megkülönböztetnek minket. Az egyik a történelem. Ahogy Hajdu B. igazán velős, historikus kommentátori aranyköpése is bizonyítja, hogy vannak alapvető dolgok, amelyek csak nekünk jelentenek valamit: „Azt kell mondanom, amit már Dobó István is mondott 1566-ban az egri vár védése közben: feljöttek a törökök”. A másik természetesen a magyar nyelv, mely annyira különbözik minden mástól. Gundel Takács például így reagált egy sajnálatos öngólra: „Szegény Koszta, biztos elátkoszta ezt a pillanatot”. De mi nemcsak így, hanem kulturálisan is közös nyelvet beszélünk, és tudjuk, hogy minden harmadik margarinos dobozban pörkölt vagy töltött káposzta van. Rá is kanyarodhatunk a harmadik pontra, ami mi más lehetne, mint a furcsa gasztronómiai szokásaink, amitől a külföldiek hanyatt dobják magukat. Tegyük hozzá más népek szokásaitól meg mi emeljük meg a szemöldökünket. Szintén egy katartikusra sikerült Hajdu B. idézettel alátámasztva ez például úgy néz ki, hogy „Belemártja a vízbe, mint német turista a virslit a Balatonon”.

Mi viszont most arra vagyunk kíváncsiak, hogy olvasóink szerint mi jellemző inkább ránk, mi fejezi ki jobban a kulturális, nyelvi vagy történelmi összetartozásunkat?

Lássunk is hozzá!

BRAND & CONTENT