Már csak néhány nap a futball Európa-bajnokság, addig is jó néhány magyaros szokást és sporttörténeti pillanatot felidéztünk korábbi cikkünkben, amelyekre olvasóink szavazhattak. Mi aztán összegeztük is az eredményeket - érdemes megnézni, hogy zömében mi a saját véleményünk magunkról, koccintunk-e gólörömünkben, és hogy vajon Palik László viszi-e a pálmát a sportkommentátori aranyköpések listáján.
Talán a legemlékezetesebb sportsikerünk még mindig a 6:3 - derül ki korábbi kérdőívünk eredményeiből. A kérdőívet több mint 4300-an töltötték ki.
Érdekes azonban, hogy nem csak a foci, a vízilabda sikerek és általában a vizes sportok ugyanúgy örömöt ébresztenek a hazai sportrajongókban. Alábbi szabadszavas kérdésünkre ugyanis („Mi a legemlékezetesebb sportsikerünk?”) abszolút vegyes válaszok érkeztek. Természetesen a 6:3 vitán felüli, de a válaszadók negyede éppúgy szívesen emlékezik vissza a vízilabda sikerekre, vagy az Anglia-Magyarország 4:0 meccsre is. Egerszegi Krisztina pedig önmagában 13 százalékot kapott! Az egyéb foci és olimpiai sikerek szintén jelentős arányt tesznek ki a válaszadók véleménye szerint.
Ha már Olimpia: idén a foci EB mellett a párizsi játékok alatt is szurkolhatunk a hazai indulóknak. A kérdőívet kitöltő olvasók szerint több sportágban számítunk kifejezetten aranyéremre. Különösen a kajak-kenu, úszás és vízilabda számokban nem érnénk be kevesebbel; ezt a szavazók jelentős része több mint 50 százalék fölé saccolja.
Aranyat várunk ugyanakkor vívásban is, viszont a kézilabda és a birkózás terén kevésbé szigorú a kitöltők elvárása.
A magyarok életében egyébként is fontos érték az együtt töltött idő, mint például a családi vacsorák, baráti sütögetések, de kiemelkedően gyakori, hogy egy közös szurkolásra, meccsnézésre összegyűlünk, ami együtt jár a sikerekre való közös koccintással.
Felmérésünkből is egyértelműen jól jött ki a sör az általános társasági összejövetelekre vonatkoztatva amellett, hogy a pálinka természetesen helyi jellegzetességét nem hazudtolhatja meg.
Ha már összejövetel, akkor viszont van, ami változik, hiszen a válaszok alapján ma már igenis egyre többen koccintunk sörrel; a válaszadók döntő többsége, 71 százalékuk nem talál kifogást ebben, mert vagy már eltelt az a bizonyos 150 év az aradi vértanúk halála óta, vagy már ebben a megközelítésben nőtt fel. A megkérdezettek kisebb hányada aggódik a sörital kiömlése miatt, amit természetesen megértünk.
Viszont ami sosem fogyhat ki, az a sör és a jókedv! Nyilvánvaló, hogy jó magyar szokás szerint a tejföl sem, de olvasóink szavazata alapján egyaránt 44-44 százalékot ért el az előző kettő.
A sör szociális ital – mondják a szakértők, és egy olyan játékhoz, ami Angliából ered, bizony kevésbé illik a kisfröccs. Stílszerűen megkérdeztük a legmagyarabb város nevét viselő márkát, a Sopronit, hogy milyen fogyasztói változásokat tapasztalnak 1-1 nagyobb meccs alkalmával, akik elárulták, hogy a jelentősebb, hosszabb sportesemények hatása megmutatkozhat mind az otthoni (üveges és dobozos), mind pedig a vendéglátóhelyi fogyasztás tekintetében.
Ráadásul – ha már sör – nem csak a klasszikus világosat isszuk. Bár a sörpiacon a legnagyobb kategóriát a lagerek teszik ki – tudtuk meg a Sopronitól – azonban a fogyasztók egyre nyitottabbak az új ízek és sörtípusok iránt, és ez tükröződik is a kínálaton is. Egyre több például az ízesített és felsőerjesztésű sörkülönlegesség, de emellett jelentősen nőtt az alkoholmentes ízesített radlereknek aránya is.
Olvasóink sörpreferenciájára azért leginkább a világos lagerek jellemzőek, azonban többen kedvelik a feltörekvő IPA-t és a búzát is. A gyümölcsös és barna söröket sem vetik meg, és az alkoholmentes sör is felfért a listára.
A sörhöz érdemes valamilyen ételt is fogyasztani, így megkérdeztük a Sopronit, hogy melyik sörhöz milyen harapnivalót érdemes beszerezni. A Soproni Klasszikus egy világos lager, kellemes, lágy ízű, így jól illik szinte bármilyen sörkorcsolyához, pogácsákhoz, perechez, virslihez. Egy jó sajtos, vagy édes chilis nachos remek választás a Soproni Óvatos Duhaj Meggyhez, ami egy fanyarabb, gyümölcsös, szűretlen ale. Testesebb, kiadósabb fogások, a street food mindenféle variációja mellett kiválóan fog érvényesülni a Soproni Óvatos Duhaj IPA is. A Soproni 0.0% gyümölcsös alkoholmentes radlerek fűszeresebb, akár ázsiai vagy grillételekhez is passzolnak, de kiváló társai lehetnek a könnyedebb édességeknek is.
Nálunk a sportközvetítések sem unalmasak abban a tekintetben, hogy meglehetősen magas az úgynevezett „WTF” tartalma - sosem tudni, mikor hallunk egy-egy elszólást, amely aztán akár mémként is végezheti. Rengeteg ilyet fel lehetne sorolni, azonban a válaszadók több mint fele Palik László F1 közvetítésén alkotott „Hová tűnt Damon Hill” aranyköpését tartotta a legemlékezetesebbnek. Szép eredményt ért el Vitray Tamás monológja (35%) is, mellyel Egerszegi Krisztinát biztatta.
Bár nem szoros következménye az előzőeknek, de annyi biztos, hogy aki egy meccsen elbaltáz valamit, az mehet vissza a szamárpadba. A Macskafogóból kölcsönzött „Balettba ugrálni” verziót ennél valamivel kevesebben mondták, bár a film klasszikus státuszát jelzi, hogy több mint egyharmad ezt a mondást érezte megfelelőnek. A fára szerencsére igen kevesen (16%) kívánják vissza azt aki hibázik.
A döntő pillanatot elszalasztani szinte kibírhatatlan gyötrelem egy magyar szurkolónak, így aztán aki a TV vagy kivetítő elé áll, annak bizony harangoztak, biztosan kapja az ívet; leginkább azt, hogy az apja nem volt üveges, azaz nem átlátszó. Méghozzá annyira egyöntetűen, hogy ez a kifejezés a szavazatok 90 százalékát kapta.
A legbevállalósabb csapatunk az egri nők és a hátrafelé nyilazó lovasok, úgyhogy nem érdemes packázni a magyar szurkolókkal.
A hazai sportolóknak biztosan szól majd a Ria-ria-Hungária, ami a drukkoló formulák között 77 százalékos eredményt produkált, és mindössze csak 20 százalék kiáltaná a „Hajrá, magyarok!” buzdítást.
Persze minden népnek vannak egyedi vonásai, de nézzük, mitől vagyunk egyedibbek!
Szinte egyöntetű vélemény született abban a kérdésben, hogy mi nem hiányozhat egy családi kirándulásról. Ez nem más, mint a sztaniolba, azaz alufóliába csomagolt szendvics, amit még a pályaudvaron, vagy legkésőbb a felszálláskor egyből, szinte kötelező jelleggel fogyasztunk el.
Az autentikus magyar strandétel természetesen a lángos, ezt a kitöltők 75 százaléka így véli. Kivéve a Balatonon, mert ott a hekk – ez a válaszlehetőség majdnem a válaszok negyedét tette ki (24%). Úgy tűnik, hogy a palacsinta megmarad a nagymamák specialitásának.
Sosem köszönjük meg a gyógyszert, mert a városi legenda szerint akkor nem hat. Kitöltőink között sokan (14%) a villanyszámlával is így vannak.
A legmagyarosabb összejövetel döntően a disznóvágás (65%), a bográcsozás (23%) a válaszok majdnem negyedét érte el, a szalonnasütés (12%) viszont csak keveseknek a szíve csücske.
Az egyértelmű szuperhősünk pedig nem más, mint... nos, ezt nem tudták eldönteni szavazóink egyértelműen. Az eredmények alapján mindhárom képzelt férfiú megtestesítené a magyar virtust.
Egy paraszthajszállal győzött János Vitéz Lúdas Matyi előtt, Erős Pista pedig kissé lemaradva követi őket. Mindenesetre az EB kapcsán mindhármukra nagy szükségünk lenne, hogy a hazai csapat eljusson akár a legjobb 8 közé. Söröket behűteni, jó szurkolást kívánunk!