A mai rohanó világban... Talán a könyökünkön jön ki ez a szófordulat, és úgy gondoljuk, ezt tényleg a modern kor szülte, pedig korszakonként újra és újra előkerül. Az újtól való félelem, valamint a legfrissebb technológiákhoz való óvatos hozzáállás mindig jelen volt körülöttünk, miközben épp ezek lendítették előre az életünket. Elég csupán néhány évszázadra visszatekinteni, hogy lássuk, milyen világfordító fejlesztések és találmányok emelték egyre magasabb szintre az életünket.
Ha kinyitjuk a történelemkönyveket, a nagy feltalálók portréi általában komoly, idős, szakállas embereket ábrázolnak. Ha azonban kicsit az események mögé nézünk, láthatjuk, hogy az idővonalon a jelen felé haladva egyre inkább az újdonságokra fogékonyabb, a változásokat jobban kezelő fiatalok veszik át a kezdeményező szerepet, és az addigi hagyománykövető magatartás helyett innovátorrá váljanak. Az alábbiakban az elmúlt néhány évszázad példáival mutatjuk meg az átalakulás folyamatát.
A gépek forradalma
A technológia történelme során mindig voltak felgyorsuló és stagnáló időszakok: a késői középkor és a korai újkor sok tekintetben lassabb kornak tekinthető, de az 1700-as évek második felében felgyorsultak az események. Az előző évszázad átalakuló népességi viszonyai és az új mezőgazdasági módszerek megjelenése ágyazott meg annak, hogy erősödni kezdjen az ipari szektor, és nagyobb fókuszt kapjanak a hatékonyabb megoldások.
Az első ipari forradalom a találmányoké: megjelenik a gőzgép, amely egyre több felhasználási területen hoz fellendülést a nyomtatástól az élelmezésen át a tömeggyártásig. Sok fiatal számára ez a kor nyitotta meg a szélesebb körű ismeretek, szakképzettségek megszerzésének lehetőségét, hiszen az addigi családi gyerekmunka helyett tanoncokká váltak, és egyre magasabb szintre jutva nem csak életkörülményeik javultak, de átvették az új technológiák ismeretét és dinamikus, rugalmas szemléletüknek köszönhetően lassan magukhoz ragadták a feltalálói, fejlesztői szerepeket.
A korabeli feltalálók átlagához képest már James Watt is kifejezetten fiatalnak számított, amikor 1769-ben, mindössze 33 évesen elkészítette első, működőképes gőzgépét. Edmund Cartwright gőzzel hajtott szövőszékét 42 évesen szerkesztette, Robert Fulton pedig 1807-ben, szintén 42 évesen mutatta be első gőzhajóját. Stephenson gőzmozdonya 1814-re datálható, a feltaláló ekkor 33. évét töltötte be. Bár mai szemmel relatív a "fiatal" megnevezés, ám az akkori meglátások szerint teljesen újszerű gyakorlatnak számított, hogy nem ősz homlokú akadémikus aggastyánok alkottak világfordító újdonságokat.
Zsugorodó világ
A következő óriási ugrást a 19. század vége hozta el, amikor a városi és a városok közötti tömegközlekedés, majd pedig a gépjárművek elterjedése lehetővé tette, hogy a társadalom egyes csoportjai túllépjenek saját fizikai határaikon. Az akár hónapokon át tartó utazás napokra rövidült, így a kereskedelem és a személyes ismeretek, a "világlátottság" is új lendületet kapott.
Az új módszereket már egyértelműen a fiatalabbak használták ki igazán: a munkájuk, közvetlen ismeretségi körük, klientúrájuk okán helyhez kötöttebb idősebb generáció ritkábban és nehezebben mozdult ki a komfortzónából, míg az iskolából kilépő generáció számára mind könnyebbé vált az, hogy kezdő munkatapasztalataikat akár teljesen más országokban szerezzék meg és hazatérve az új tudást is beépítsék a korábbi gyakorlatba.
A közlekedés felgyorsulása persze nem volt mindenki számára azonnal elfogadható, a maradiak részben veszélyt is láttak benne. Az első vonatok előtt több helyen lovasok figyelmeztették az utakon járókat és kocsizókat a szerelvény közeledtére. Ugyanígy az autós közlekedés első évtizedei is viszonylag szabályozatlanul teltek, a gépjárművek műszaki ellenőrzését, rendszámmal való ellátását csak 1909-ben rendelték el Párizsban, de Magyarországon például csak 1930. január elsején lépett hatályba a Közúti Közlekedési Rend és Közrend Egységes Szabályzata, a mai KRESZ elődje. A lassabb módszerekhez szokott idősebb korosztály pedig szép lassan megkedvelte az egyértelmű előnyöket hozó új világot - a bátrabbak hosszabb utak vasúti utasaiként, de akár sofőrként is csatlakoztak a fiatalokhoz.
Száguldó elektronok
Bár az elektromosság kihasználásának első lépései még a 18. és 19. századra, Benjamin Franklin, Alessandro Volta és Michael Faraday felfedezéseinek idejére tehető, a tömeges elterjedése már a huszadik században indult meg. A New Jersey-i Roselle város 1883-ban, elsőként létesített elektromos közvilágítási rendszerét még lassan követték újabb települések, de az 1900-as évek elejére egyre ritkább látványnak számítottak a gázlámpákat sötétedéskor meggyújtó munkások.
Az elektromos áram ismét megreformálta a közlekedést: a városokban a lóvasutakat hamarosan leváltották a villamosok, az első világháború végére Budapesten már közel 1100 szerelvény közlekedett, évente 380 millió utast szállítva. A lakóépületekben is általánossá vált a villamos energia alkalmazása, amely nemsokára már nem csak a gazdagok kiváltsága volt: az újonnan épülő lakások ezáltal egyre gépesítettebbé váltak, a század közepére az egyre nagyobbá növekvő városokba költözők mosó- és hűtőgépekkel és egyéb berendezésekkel felszerelt otthonokban élhettek.
Ekkor is voltak persze olyanok, akik nehezebben követték az új divatot: közkeletű viccnek számított a villanysütőbe fával begyújtó vidéki nagymama története. Lassan azonban felnőtt egy olyan fiatal generáció, amely számára a modern eszközök léte magától értetődőnek számított, és épp ezek használatával juttatták el a világot a mai technológiai szintre.
Az információ társadalma
Már a múlt század két kiemelten fontos telekommunikációs találmánya, a rádió, a televízió és az előző század kísérleti korszaka után egyre általánosabbá váló telefon is folytatta a "világ zsugorítását". Egyre többen szoktak hozzá, hogy a hírek és egyéb információk a korábbiakkal ellentétben akár néhány óra alatt eljuthatnak hozzájuk, akár a világ túloldaláról is.
Ugyan akkoriban is gyakorinak számított a korosabbak körében, hogy ugyan, kit érdekel, mi történik a világ túlfelén, a dinamikusabb fiatalok tökéletesen tudták, hogy a globális információk az élet minden területén hatalmas előnyt jelentenek a gazdasági élettől a tudományon át a mindennapokig. A távoli országok, más szemléletű feltalálók és kutatók munkái és tapasztalatai utat találtak egymáshoz az éteren keresztül, a fiatalok pedig sokkal könnyebben vettek át olyan szemléletbeli különbözőségeket, amelyek saját környezetükből hiányoztak, de hiánypótlónak bizonyultak. Garázscégekben és a nagy monstrumoktól függetlenedő fejlesztőcsapatokban indultak el olyan, közvetlen értelemben is világra szóló új fejlesztések, mint az Apple számítógépei vagy a Microsoft operációs rendszerei. Már nem számított ritkaságnak, hogy egyetemista korú álmodozók ötleteiből jöttek létre azok a technológiák, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az élet.
Épp ez a zsugorodó világ és a mindennél hatékonyabb információmegosztás eredményezte, hogy az ezredfordulóra megérkezett a hihetetlen sebességgel fejlődő számítástechnika legnagyobb vívmánya, az internet, amely azóta még az elvárásokat túlszárnyalva is, szó szerint behálózta az életünket. A 90-es években még úgy gondoltuk, az internet egyfajta globális tudástár lesz, amely lehetővé teszi helytől, társadalmi helyzettől és hátráltató tényezőktől függetlenül mindenki számára a korlátlan információszerzést. Ennél mára azonban jóval több lett: a tanulástól a munkán át a szórakozásig az élet minden területét felgyorsította és praktikussá tette. Érdemes csupán abba belegondolni, hogy a világjárvány és a karanténok időszakát hogyan vészeltük volna át a világháló és az online szolgáltatások, a távmunka, a videós kapcsolattartás és a bezártságot enyhítő kikapcsolódási lehetőségek nélkül.
Most jött el igazán a fiatalok ideje
A számítástechnika és az online világ használata persze ugyanannyira nem természetes adottság, mint ahogy generációkkal korábban a gőzgépeké vagy az első gépjárműveké sem volt az. Az eszközök, operációs rendszerek, protokollok és módszerek újszerű gondolkodást és logikát igényelnek, amelyeket az idősebbek csak tanult módon sajátíthatnak el, míg a fiatalabb generáció már "beleszületett" ebbe a korszakba, és natív módon, tapasztalati úton szerzi meg a szükséges tudást. Ahhoz hasonló ez a folyamat, mint ahogy egy idegen nyelvet tanuló felnőtt halad lassabban az adott nyelvvel csecsemőkortól körbevett, anyanyelvként beszélőkhöz képest.
Az online kor újdonságainak befogadásával kapcsolatban több tanulság is megállapítható. Egyrészt sokan és sokféleképpen felmérték már, milyen szinten segítik az új technológiák az embereket a munkától a mindennapi élet összes területéig. Másrészt viszont az idegenkedés, távolságtartás miatti szakadék a fiatalok és az idősebbek között igenis megtörhető, mégpedig azzal, ha az előző korszakok történelmi hagyományait megtörve az idősebbek is hallgatnak a fiatalabbakra.
Érdemes egyrészt megismerni azokat az eszközöket és szolgáltatásokat, amelyek az adott életkorban fontosak lehetnek. Ilyen lehet az egészségi állapot megőrzése, amelyet a felhasználók életfunkcióit monitorozó és szükség esetén segítséget hívó okosórák, a magány hatásait csökkentő kommunikációs megoldások, online szórakozási lehetőségek, közösségi megoldások támogatnak. Ezeket viszont a célközönségnek számító korosztályból csak kevesen merik önszántukból felfedezni. De ma már a jelentősebb piaci szereplők is gyakran indítanak olyan ösztönző és tanácsadó programokat, amelyekben a fiatalok bevonásával az idősebbek digitális képességeinek fejlesztését tűzik ki célul.
Generációs hidak
Az edukáció mindkét irányban kifejezetten fontos. A már említett, fiataloktól idősebbek felé folytatott kommunikáció abban segít, hogy a korábbi módszerekhez szokott generáció ne essen ki a legújabb technológiák előnyeiből, és mind a munkaerőpiacon, mind a magánéletben a lehető legjobban használni tudja a számára fontos megoldásokat. Ez segíthet abban is, hogy az újfajta eszközök használatában tapasztalatlan korosztályok megfelelő tájékoztatást kaphassanak az adataikat vagy a pénzüket fenyegető csalásokkal, átverős weboldalakkal kapcsolatban.
Emellett azt se felejtsük el, hogy az új kor olyan "online etikettet" is magával hozott, amely a szülők számára nem feltétlenül egyértelmű. Ez megmutatkozhat például olyan, elsőre apróságnak tűnő gyakorlatokban, mint a gyerekek, unokák személyes adatainak szabados kezelése: ilyenkor a büszke szülők olyan fotókat, videókat tölthetnek fel akár teljesen nyilvánosan a közösségi oldalakra, amelyek a felcseperedő gyerekek számára már kellemetlen vagy kínos lehet.
Ugyanígy az egészséges párbeszéd része az is, hogy az online kommunikációba már "alanyi jogon" belecsöppenő legfiatalabbak felé a szülők is nyitott módon, de határozottan tudjanak tanácsot adni például a névtelen online zaklatókkal, a hiszékenységet és naivitást kihasználókkal kapcsolatban.
A mai kort sokan a digitális forradalom koraként is jellemzik, és ahogy a régi időkben is a legújabb találmányok, most is a legújabb technológia vívmányok segíthetnek lépést tartani a fejlődéssel és megfelelően boldogulni ebben az új világban. Az internet birodalma azonban veszélyeket is rejthet magában, ezért is fontos, hogy megfelelő ismeretanyaggal rendelkezzünk ezeket illetően.
A társadalom digitális készségszintjét mérő 2022. évi mutató (DESI) szerint itthon csak minden második ember rendelkezik legalább alapszintű ismeretekkel, ami jócskán elmarad az uniós átlagtól. Ez egyrészt az élet sok területén jelenthet akadályokat és nehézségeket, másrészt az ismeretek hiánya miatt veszélyek is leselkedhetnek a gyanútlan netezőre az online térben akár pénzügyi, akár adatbiztonsági téren.
Éppen ezért a Telekom célul tűzte ki a digitális edukációt, azon belül is kiemelten fontosnak tartják, hogy a fiatalabb generáció átadja a tudását az idősebb korosztály részére. Ennek támogatására számos hasznos tartalom található a Telekom családokat segítő Hello Szülő platformján.
