Index Vakbarát Hírportál

Kétségek és kételyek nélkül

2009.07.06. 17:37

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

A jelenkor nagy történelmi alakjaként emlékeztek meg róla, politikai hitvallásának továbbvitelét szorgalmazták és a nemzet, illetve a munkásmozgalom ügyét azonosnak érző vezetőről szóltak a napilapok nekrológjai Kádár János halálának másnapján, 1989. július 7-én.

Népszabadság: Búcsú

A Népszabadság, mint az MSZMP Központi Bizottságának lapja egyet tehetett címlapján: a párt négy vezetője aláírásával közölt írást az elhunyt korábbi főtitkárról, Búcsú címmel.

"Fájdalommal és őszinte tiszetelettel adózunk emlékének mi, utódok, akiknek egy nagy életművet kell végső számadásra bocsátaniuk. Ebben a pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azonosnak érzte, tudta, s a körülmények felmérésével - a szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudománya - ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt jelentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan nemzetközi haladás szolgálatától."

Így kezdődött az írása, amelyet Nyers Rezső, Grósz Károly, Németh Miklós és Pozsgay Imre jegyzett. Felidézték Kádár János életútját, 1956-os szerepét azonban még érinteni sem akarták. Ahol logikusan ennek taglalása következett volna, ott ködös, menetegésnek tűnő fejtegetés következett.

"A történelem és az egyén viszonya - bárkiről is legyen szó - bonyolultabb annál, hogysem néhány sorban végleges ítéletet lehetne mondani a körülményekről, a tettekről és azok következményeiről."

Idézték az őt méltató Willy Brandtot is, majd úgy fogalmaztak, Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konfliktusokba sodorta az élet. A történelmi kihívásokkal szmbenézett, felismerte az adottdágokat, de nem feledkezett meg maga felelősségéről sem írták róla. Grószék úgy fogalmaztak, nem tört a népszerűségre, pedig csábítás akadt, mégsem engedett ennek a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában.

"Egy olyan korszakban vállalt emberfeletti közösségmentő feladatot, amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Halála órájában ne féljünk elismerni érdemeit, ne féljünk vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időtállónak" - zárult a hivatalos nekrológ.

(A Népszabadság 1989. május 26-án még meglepte őt születésnapján egy elvtársias köszöntővel.)

Magyar Nemzet: Korszakot jelöl

A Magyar Nemzet, amely ekkor a Hazafias Népfront lapja volt, tagolta első oldalát. Helyet kellett szorítani a hivatalos megemlékezésnek, közölték magát a gyászhírt, illetve Kádár életútját, azonban a pártnekrológ mellett - Korszakot jelöl címmel - a sajátjukat is megjelentették.

A megemlékezés azzal kezdett, hogy Kádár életpályája nem sokkal később zárult le a poltitikainál, így kijelenthető, hogy a betegeskedéssel telt utolsó hónapokkal együtt is teljes életet élt. Nyolc évtizedet élt a huszadik századból, "hatot a társadalom élvonalában." A Magyar Nemzet megjegyezte, annak a korszaknak volt a gyermeke, amely büszkén és hittel vallotta magát hivatásos forradalmárnak. Azonban ennek a generációnak az volt a tragédiája, hogy hosszú ideig Sztálin is tanítómestere volt.

Kádár 56 utáni szerepéről poztívan, mégis árnyaltan fogalmazott a lap. Azt írták, ő volt az, aki a fordulatot végrehajtotta, hittel vágott neki, meggyőződéssel, és egy ország követte kínnal, keservvel. "Azzal a reménységgel vágott neki, hogy valóban elérkezett az áhított kor, az anyagi gyarapodásé, a társadalmi megbékélésé a fölemelkedésé." Azonban tapasztalhatta, más alakult ki, mint amiben kezdetben hitt. Valójában önmagával békélt meg a nemzet, derűsen nézett a jövőbe, aztán jöttek az új természetű gondok" - fogalmazott a Magyar Nemzet.

A lap megjegyezte, Kádár neve még mindig márka - a világban inkább mint itthon. A nekrológ szerint, ha túl is szaladt a világ Kádáron, az kezdeti merészsége nékül elképzelhetetlen lett volna. Ha külföldre ment, szívesen fogadták - a szerény embert, a magyarok eredetiségét, alkotó hajlandóságát köszöntötték benne - és realitásérzékét.

A Nemzet szerint túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar változások kezdték ki a kommunista keleti blokkot, de ha ebben bármilyen szerepünk lehetett, akkor az is Kádárhoz kötődik. Az egykori főtitkár ugyanis első találkozójukon hosszasan beszélt saját hatalmának kezdeteiről, illetve a konszolidációról.

"Nem könnyű felvázolni sem egy ilyen életutat. Mi úgy gyászoljuk jelenkori történelmünk nagy alakját, hogy tudjuk róla: nagy magyar volt, ennek a népnek a jeles fia, aki hite, meggyőződése, és képességei szerint hozzájárult felemelkedésünkhöz. És ha megtorpantunk, bajba sodrodtunk vele együtt is, ő egy reményteljesebnb jövőrért küzdött. A korszakára pedig minidg emlékezni fognak. Akárcsak Fortimbras, a jövő embere, aki nagy halottként búcsúzott tragikus véget ért hősétől" - zárult a Magyar Nemzet nekrológja.

Népsport: Kétségek és kételyek nélkül

Az akkor a sporthivatalhoz tartozó Népsport is közölt nekorológot, igaz, itt azért más is elfért a címlapon. "Kétségek és kételyek nélkül" - állt a cím és valóban, a nekrológ egy pillanatra sem hezitált Kádár szerepének megítélésében.

"Betegség csak az utóbbi időkben fenyegette életét. Rendíthetetlen hite korábban is, hiszen viharos történelmünk könnyen osztogatta a halált" - kezdődött a megemlékezés, majd egy 1958-as Kádár idézettel folytatódott, amely arról szólt, hogy kétszer, 1944-ben és 1951-ben is szembe kellett néznie a halállal.

"A világpolitikai formátumú életút mostani, szomorú letzárásának traguikuma az, hogy az azonos elveket valló pályatársak mellett csak a magyar sporttásadalom hajtja meg kérdések és kételyek nélkül a kegyelet zászlaját Kádár János előtt" - írták és azzal indokoltak, hogy a sport mindig a magáénak tudta az egykori főtitkárt. Szerette a sportot önmagáért is, és mindazért is, amit a sport a munkásmozgalomban jelentett: menedéket, közösséget, felkészülést. Rajongott a labdarúgásért és a Vasasért, amelynek vezetője is volt. Kádár azonban a Népsport szerint nem torz politikai kirakatnak tartotta a sportot, mint a Rákosi-korszak, hanem életünk természetes részének.

"A nagypolitika közben elbizonytalanodott Kádárról, a mérleg serpenyőjében már nemcsak az 1956-os nemzeti tragédia utáni gyors konszolidáció, az ország kivívott, viszonylagosan nagyobb önállósága és jóléte, valamint egyértelmű nemzetközi tekintélye áll. Kérdések is sorakoznak, egyelőre megválaszolatlanul. Nehéz és zavaros időket él ma az ország. Figyelmeztető jel, hogy ma a kádári életmű puszta megtagadása is elegendő lehet politikai karrierek indulásához."

"Pedig Kádár János hitvallásának legfőbb elemeit tovább kell vinnünk. Csak a nemzeti sajátosságok figyelembe vételével, értelem kovácsolta nemzeti egységgel, józan belátással, toleranciával és körültekintő, higgadt döntésekkel válhat olyanná ez az orstzág, amilyennek Kádár János megálmodta" - zárult a Népsport cikke Kádár János halála alkalmából.



Rovatok