Legfelsőbb Bíróság szerdán délután határozatot hozott Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója az ellene és három társa ellen zajló, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult bűntetőperben. A harmadfokú ítélet szerint Princz Gábort 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott.
Princz Gábort, a Postabank volt elnök-vezérigazgatóját és hat vezetőtársát azért állították bíróság elé 2004 októberében, mert az ügyészség szerint 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették. Mindezzel a 2003-as vádirat szerint 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni kárt okozó hűtlen kezelést követtek el.
Helyszíni tudósítónk szerint a Legfelsőbb Bíróság az ügyészségi álláspontotot osztotta lényegében: a vádlottak bűnösségének alapja az, hogy tevékenységükkel hozzájárultak a bankpánik kialakulásához, ami a bank vagyonvesztéséhez vezetett. Megállapította, hogy eljárásjogi szabálysértés nem történt, új eljárásra nincs szükség.
Bárándy Péter, a vádlottak ügyvéde úgy nyilatkozott, hogy ennél enyhébb ítéletre nem számított. Azért ilyen enyhe, mert a vagyonvesztéséséhez vezető sok ok küzül csak egy volt a vádlottak tevékenysége.
Első-, másod-, harmadfok
A 2006-ban hozott elsőfokú ítéletével a Fővárosi Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a bank összes megvádolt vezetőjét. A Fővárosi Bíróság szerint a vádlottak ugyanis nem követtek olyan üzletpolitikát, amely kárt okozott volna. Például amikor a Postabank emelte a betéti kamatokat, nem vállalt túlzot kockázatot az adott helyzetben, sőt utóbb csökkentette is a kamatlábat, amikor észlelték, hogy megszorítások következnek. A bíróság a vádirattal ellentétben azt sem rótta fel a menedzsmentnek, hogy sokat reklámozta a bankot, sőt, azt is megállapították, hogy egy idő után visszafogták a hirdetési büdzsét. A céltartalék-képzéssel vagy nem képzéssel sem lehet büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátrányt okozni, bár számviteli veszteség ettől még keletkezhet.
A Fővárosi Bíróság szerint a Postabank tőkeemelése sem volt jogilag kifogásolható, és a bank vezetői nem tévesztették meg a tulajdonosokat, a részvénytársaság közgyűlését és a bankfelügyeletet sem, a Bankfelügyelet például tudott a Postabanknál zajló folyamatokról, a tulajdonosok képviselői pedig részt vettek a legfontosabb döntéshozó testületek munkájában. A Postabank elleni roham, amely a betétek kivonását eredményezte, 1997 februárjában egyedi esemény volt, ami után már tényleg megváltozott a bank üzletpolitikája, és megváltozott a menedzsment összetétele is.
Bankárok a bíróságon
Legutóbb a Kulcsár-ügyként emlegetett K&H-botrányban szerepelt ismert bankár gyanúsítottként hazai büntetőeljárásban, Rejtő E. Tibort tavaly nyáron elsőfokon felmentették (Kulcsár Attila az ugyancsak nem jogerős ítéletben 8 évet kapott - LINK). A kilencvenes években azonban szinte egymást érték a vezető bankárok elleni eljárások, melyek közül éppen az utolsó volt a most befejezett Postabank ügy. Az egyik első ügy az Iparbankház 1993-as csődje volt, melynek nyomán Kollarik István vezérigazgatót mérleghamisításban találták bűnösnek. Ő még nem került börtönbe, két évet kapott, de felfüggesztve. Nem úszták meg ennyivel a többiek: igaz nem bank, hanem brókerház volt Lupis József saját nevével fémjelzett pénzügyi cége, mely egyebek között állami és önkormányzati ügyfelei pénzét bukta el 1992 és 1994 között. A 3 milliárdos kár mögött részben csalást és sikkasztást állapított meg a bíróság, Lupis hat évet töltött börtönben. Ezzel rekorder, a második helyezettek 4 éves letöltendő szabadságvesztéssel az egyébként a Lupis bedőlésében is szerepet játszó Ybl-Bank egykori vezérei, O. Nagy Imre és Jamniczky Zoltánné, akiket 2,5 milliárdos kárt okozó hűtlen kezelés miatt ítéltek el 1996-ban. A máig vitatott megítélésű Agrobank-ügy fő vádlottja, Kunos Péter egykori vezérigazgató gazdasági vesztegetés ugyanis „csak" két évet kapott 1998-ban, miután a bíróság úgy ítélte meg, az úgynevezett E-hiteleknél a bank nem kérhetett volna üzletrészt a hitelezett cégekben.
A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet 2008 januárjában megváltoztatta, és hanyag kezelés miatt elítélte az egykori elnök-vezérigazgatót és három volt banki vezetőt. A táblabíróság két vádlottat jogerősen felmentett, egy vádlott pedig időközben elhunyt, ezért áll már csak négy vádlott a bíróság előtt.
Princz Gábor másodfokon 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott. Miután az Ítélőtábla döntése ellentétes a Fővárosi Bíróság döntésével, harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy.
A Fővárosi Ítélőtábla korábban 17 milliárdos vagyonvesztést állapított meg. Az ügyész a harmadfokú eljárásban 27,5 milliárd forintos hűtlen kezelés megállapítását és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, továbbá pénzbüntetés kiszabását kérte a vádlottakra.
Hol a pénz?
A Postabank-ügy elsőrendű vádlottja a 2009. február 4-i tárgyaláson elmondta, hogy a Postabank létrehozásának az volt a célja, hogy látványosan nőjenek a lakossági megtakarítások. Szerinte a bank számára az ügyfelek voltak a legfontosabbak, és több mint egymillió ügyfele volt a pénzintézetnek, ami a bankba vetett bizalom jele volt.
A saját felmentését kérő Princz szerint a Postabank, nem olyan volt, mint egy könnyen mozgó motorcsónak, hanem mint egy óriási tankhajó, ahol nem lehetett egyik pillanatról a másikra módosítani az üzletpolitikán. Minden, ami pénzügyi, gazdasági vonatkozású változtatás volt, az a kormányzat, a tulajdonos egyetértésével történt, magyarázta a volt bankvezető.
Emlékezetes, hogy a 2006-os első fokú ítélet előtt az utolsó szó jogán Princz Gábor leszögezte: "Megítélésem szerint munkám tudatos és folyamatos volt, kötelességszegést nem követtem el". Majd homályos utalást tett az ügy valódi felelőseinek kilétére: "Sokakban jogos a kérdés és bennem is: miért volt szükség az utánunk következő bankkonszolidációra, milyen számítások, auditált mérlegek alapján történt ez és miért volt ennek az értéke 150-160 milliárd forint? Hol ez a pénz tehát? És miért nem véletlen, hogy akik ezeket felhasználták akkoriban, egyben a mi feljelentőinkké is váltak?"
Princz élete
Princz Gábor Moszkvában született, a Wikipedia szócikke alapján apja külkeres volt. Közgazdasági tanulmányait is Moszkvában kezdte, majd a pesti közgázon végzett. Az egyetem után a Magyar Nemzeti Banknál kezdett el dolgozni, egészen 1988-ig marad ott. Ebben az évben részt vesz a Postabank létrehozásában, melynek elnök-vezérigagatója is lett. 1998-ban váltják le a Postabank éléről a választások után. Princz Bécsbe utazott családja után, néhány évig ott is élt.
Princz a Postabak vezetőjeként az évek alatt hatalmas sajtóholdingot épített ki, a P&B Médián keresztül érdekeltségébe tartozott a Magyar Nemzet, a Magyar Narancs, a Beszélő, a 168 óra, a Nemzeti Sport, a Kurir, a Világgazdaságot kiadó Zöld Újság Rt., a Szabad Föld, a Pesti Műsor, néhány vicclap, mint a Ludas Matyi és több megyei napilap. Ezen kívül még a Szikra Lapnyomda, a Híd Rádió Kft, a Rádió Bridge (ebben maga a bankvezér is vezetett műsort) és a Magyar Eurosport. Médiaportfoliótól a bank Princz Gábor menesztése után kezdett el megválni, több lapot megszűntettek, többet eladtak. A tulajdoni viszonyok kuszasága miatt több per is indult a Postabank érdekeltségébe tartozó lapokkal kapcsolatban.
Egy két évvel ezelőtti összeállítás szerint Princz Gábornak az ellene indult eljárás óta nincsenek cégei, csak olyan vállalkozásokról tudni, melyek volt feleségeinek nevén vannak. Ezek közül a TE-ART Rt.-nél tanácsadó a volt bankvezér, ez a cég évekig részt vett a Művészetek Völgyének szervezésében.
A Postabank botránya 1997 februárjában robbant ki. Elterjedt ugyanis a hír, hogy bajban van a pénzintézet, érdemes gyorsan kivenni a betéteket. A pánik három napja alatt 70 milliárd forintot vontak ki az ügyfelek a bankból. Hogy indokoltan-e, azt ma már nehéz lenne bizonyítani, hiszen végül is a csőd nem következett be, az állam feltöltötte a bank trezorjait. Mindeközben egy másik óriási botrány is borzolta az adófizetők idegeit: napvilágot látott a több száz ismert politikus, színész, újságíró, sportoló nevét tartalamazó VIP-lista, amely hihetetlenül kedvező kamatokról és hitelekről szólt. Mint kiderült, a kivételezettek a piacinak duplájáért fialtathatták a pénzüket a Postbankban, illetve kaphattak jelképes kamatokért kölcsönt a pénzintézettől.