Börleszkhadsereg
Az első másfél tucat gárdistával az Index stábja már reggel tízkor összetalálkozott az M3-ason, amikor az oroszlánmintás feketemellényesek – némi szalonzsidózás közepette – épp sört tankoltak egy benzinkút hűtőjéből. Az ózdi buszpályaudvar mögötti parkolónál azonban már katonás alakzatba tömörülve álldogáltak a tűző napon, várva, hogy végre megindulhassanak.
Az egyenruhás gárdisták a meghirdetett 800-1000 főnél jóval kevesebben, legfeljebb ötszázan voltak, de a vezény- és dobszóra való menetelésük így is elég látványos volt. Persze a masírozásnak még a rendes alaki kiképzésben részesült katonák esetében is vannak komikus elemei. A gárdajárás azonban a pocakosabb, gyengébb mozgáskoordinációjú vagy idősebb tagok, de főleg a nem különösebben jó mozgású épek miatt azonban már kifejezetten önmaga paródiájaként hatott.
Az alakzat mögé besorolt mintegy száz, harciasabb szimpatizáns, akik "aki magyar velünk tart" és "ti vagytok az ország szeme fénye" felkiáltással próbálták tüzelni a hangulatot. Oldalt további párszáz ózdi polgár kísérgette a menetet. Az Index eleinte egyetlen sétálót sem talált, aki ne elégedetten nyilatkozott volna: "most végre a gárda is megmutatja magát", "valakinek végre rendet kell tennie", tűrhetetlen, amit itt az etnikum megenged magának".
Később is csak két fiatal lány tette félreérthetetlen kézjelekkel egyértelművé, hogy mi gondol a felvonulókról, amiért a harcos utóvéd szóban jól ki is osztotta őket. Az Indexnek az egyik lány azt mondta, hogy megérti, ha valaki rendet szeretne, de azt nem tudja elfogadni, hogy azt ilyen félelemkeltő módon kelljen kinyilvánítani. "Nekem ez olyan, mintha Hitler masírozna a városunkban. Én kicsikkel foglalkozom, és pontosan emlékszem, a cigány gyerekek mennyire meg voltak ijedve az előző gárdás rendezvény után."
A menetelést az ózdiak egy része a környező panelházak ablakaiból szemlélte, a legtöbben viszont távol maradtak. A beszédek helyszínéül szolgáló térre érve jól látszott, hogy a 40 ezres városban az egyik szónok által óriási jelentőségűnek nevezett rendezvény a mindenhonnan odagyűlt gárdistákkal együtt sem érdekelt többet 1000-1200 embernél.
Mint azt a feketeruhások Borsod megyei kapitánya az emelvényen kifejtette, a Magyar Gárda azért szervezett "vonulást" Ózdra, mert februárban a tagtoborzójukat szétkergették az ellentüntető helyi romák, és most erőt szerették volna felmutatni. A tűző napsütésben egyre fényesebb fejjel álldogáló, majd itt-ott támolyogni kezdő feketeruhások láttán sok mindenre lehetett asszociálni, de erődemonstrációra csak nagyon erős képzettársítással.
Lehet, hogy előzetesen jó ötletnek tűnt az ország talán leglepusztultabb és legkilátástalanabb helyzetű, szélsőséges szociális problémáktól sújtott városába az etnikai tisztogatás jelszavait hangoztató rendpárti paramilitáris erőfitogtatást szervezni. A panelházak közepén álldogálva azonban nagyon kilógott a lóláb: a szónokok "Adjon az isten"-jére tizedszer is "szebb jövőt!" mennydörgő Magyar Gárda a hőn áhított rend megteremtésére nemcsak jogilag, de gyakorlatilag is tökéletesen alkalmatlan, a valódi program helyett lózungokat hangoztató Jobbik politikai céljainak viszont nagyon is alkalmas pszichológiai eszköze.
A kötelező cigánybűnözőzős, judeobolsevikozós és nemzettestvérezős beszédekben csak pár új motívum akadt. Az Európai Parlamentbe készülő Jobbik szószedetében megjelent a "libás Bajnai" jelzős szerkezet. Egy másik újítás a gárda megyei kapitányához fűződik, aki abban bízik, hogy egy második Mózes Magyarországon születik majd meg, hogy kivezesse a népét a Kárpát-medencéből... Morvai Krisztina viszont, amikor épp nem rendőröknek hízelgett, úgy tett, mintha nem az ózdiakhoz, hanem a gárdistákhoz beszélne, és többször is rászólt csintalan operettkatonáira, hogy ugyan legyenek már szívesek csendben végighallgatni.
Piknik a cigányoknál
Ha a bezárt vasgyár mögötti településrészen, a belvárostól kilométerekre tartott ellenmegmozdulásra nem a gárdától való félelem miatt került volna sor, a hangulatot akár felszabadultnak is lehetett volna nevezni. A fűben mindenhol vizespalackok hevertek, a romák a helyi mikrotársadalmi pozíciójuknak megfelelő körökben álldogállva beszélgettek, sétálgattak, és hallgatták a szónokokat.
