Tényleg az 1348-as pestis volt a történelem legszörnyűbb járványa? Van ahol azt írják, hogy Európa lakosságának a fele belehalt.

Ez a legvadabb feltevés. Nehéz persze megmondani, azt se tudjuk pontosan, hogy hányan éltek akkor Európában. Nyugaton éhínséghullámok előzték meg a járvány kitörését, ami eleve sokakat elpusztított. Néhány területről vannak csak pontos adatok a pestis pusztításáról, például Firenzéből, ahol a lakosság fele tényleg belehalt. A mértékadóbb becslés szerint a kontinens teljes népességének egyharmada pusztulhatott el. Persze ez is nagyon durva. Ilyen mértékű járványt nem ismerünk többet a világtörténelemben. A népességfogyás hatása a 15. század végére szűnt meg, száz év kellett a regenerálódáshoz.

Mi okozhatta ezt a hatalmas járványt?

Ez egy nagy probléma. Néhány éve vitatottá vált, hogy mi is volt ez a pestis. Általában is nagy kérdés, hogy a 19. század vége előtti betegségeket mennyire lehet azonosítani a ma ismert betegségekkel. A kolera szót például már az ókorban is használták, de csak a 19. században nyerte el a mai értelembe vett jelentését.

Amit ma pestisnek nevezünk, annak a kórokozóját 1894-ben fedezték fel Ázsiában. Azóta magától értetődőnek vették, hogy ugyanez volt a középkori pestis. A középkori leírásokból azonban hiányzik a patkányok tömeges pusztulásának említése, márpedig a most ismert pestisnek ez a tipikus lefolyása, mindig a patkányok az első áldozatok. Ez pedig csak feltűnt volna a középkori szerzőknek, hiszen patkányok bőven voltak akkor Európában. Ezért vannak kutatók, akik szerint a 14. századi nagy járvány, amit fekete halálnak is neveznek, esetleg nem is pestisjárvány volt. Ráadásul a pestis Indiában és Mongóliában nagyon régóta létezett, és nem produkált soha globális járványt.

Sőt, Európában a 14.-18. század között folyamatosan jelen volt a pestis, de mindig megmaradt lokális járványnak. Magyarországon is tízévente voltak kisebb pestisjárványok 400 éven keresztül, de a fekete halál óta igazi pandemia, vagyis hatalmas területet érintő járvány nem volt. A 14. századi fekete halál 1347-52 között viszont az egész kontinenst érintette.

Akármi is okozta, nehéz megmagyarázni, hogyan terjedhetett el ennyire. A járványok terjedésének vizsgálatakor két mutatót szoktak vizsgálni: a mortalitási arányt és a fertőzési valószínűséget. Az influenza esetében például kicsi a mortalitási arány, de gyorsan fertőz. A pestistől viszont nagyon sokan meghaltak, ami csökkenti a fertőzési valószínűséget, mert a betegek jellemzően meghalnak, mielőtt sok embernek tovább tudnák adni a kórt.

Mostanában jellemző aggodalom, hogy a gyors és globális közlekedés miatt különösen veszélyesek a járványok. Azt gondolhatnánk, hogy a 14. századi emberek jellemzően a falujukon sem jutottak túl. Hogyan terjedhetett el mégis egy betegség az egész kontinensen?

Nem igaz, hogy a világ csak ma globális. A hagyomány szerint genovai hajósok hozták be a pestist a Krím-félszigetről. A kereskedelmi kapcsolatok már akkor is nagyon élénkek voltak, bár nyilván lassabban terjedtek a betegségek mint ma. Most alig pár napja tudunk csak egy új influenza mexikói feltűnéséről, és már Ausztriában is van beteg. A pestis 1346-47 telén ért Konstantinápolyba (a mai Isztambulba – szerk.) és 1347 végén jelentkezett Szicíliában. A maihoz képest nagyon lassan terjedt, de terjedt.

Milyen alapvető változásokat okozott ez a hatalmas megrázkódtatás az európai történelemben? Igaz, hogy majd 200 évvel visszavetette a fejlődést a hatalmas népességfogyás?

Biztos nagy hatással volt Európára, de inkább az ellentétes irányban mint amit a kérdés feltételez. Ugyanis nem lassított, hanem felgyorsított bizonyos dolgokat. Mivel drasztikusan visszaesett a munkaképes emberek száma, a modernebb technikai eszközök a mezőgazdaságban gyorsabban elterjedtek. Illetve az állattenyésztés felé tolta a mezőgazdaságot, mert az kevesebb munkaerőt igényelt, mint a növénytermesztés.

A leglényegesebb változások azonban az állam szerepével kapcsolatosak. Nem közvetlenül a járvány után, de annak hatására az állam ellenőrző funkciója megerősödött. A modern állam karantén-államnak tekinthető: vagyis korlátozza az egyének térbeli mozgását. Az útlevél intézménye már felbukkant ugyan a 8. századi Itáliában is, de igazán komolyan csak a fekete halál után merült fel a népességmozgás ellenőrzésének igénye. Az akkor általánosan bevezetett útlevelek inkább a mai vízumokra emlékeztetettek, mert nem indulás előtt állították ki, hanem belépéskor kellett kiváltani.

A modern bürokrácia bölcsője a fekete halál?

Az adminisztráció alapjai például a pápai államban vagy a német-római császárságban már léteztek, de az ismert bürokratikus eszközöket a járvány után kiterjesztették. Firenzében már 1348-ban bevezettek tisztasági rendeleteket: például szakmákhoz kötötték az állattartás jogát, emberi eredetű szennyet csak éjjel szabadott az utcára önteni, a textilkészítők a szennyvizet csak a városon kívül rakhatták le, és a prostituáltakat is ellenőrizni kezdték. Korábban is voltak ilyen törekvések, de az ellenőrzés komolyabbá vált.

A bürokrácia léptéke nőtt meg, leginkább az 1360-as években, amikor a pestis második hullámban pusztított. Először a milánói és mantovai állam hozott kifejezetten pestis-ellenes intézkedéseket, például kidobták a gyanús elemeket és a koldusokat a városból, meg lezárták a város határait. Vagy például Raguzában (Dubrovnikban) ekkor jelent meg először a kikötői vesztegzár.

Volt állami egészségügyi ellátás?

Az itáliai városok alkalmaztak orvosokat korábban is, de jóval kevesebbet mint a pestis után. A 15. század végén jelentek meg az állami egészségügyi bizottságok, comissio sanitatis néven, többek között Magyarországon is. Ezek kimondottan járványügyi hatóságok voltak és munkájuk az újra meg újra előforduló pestishez kötődtek leginkább. Járványkémeket alkalmaztak például, hogy figyeljék, kitört-e valahol a kór. Szervezeti struktúra alakult, amit baj esetén működésbe lehetett hozni: hullaszállítók, orvosok, és a határokat lezáró poroszlók kellettek ehhez.

Elkezdtek költeni az egészségügyre?

Igen, leginkább a 15. század végétől. Ezek nem voltak mindig népszerű intézkedések. Hogy jól működjön egy ilyen adminisztráció a pestis ellen, ahhoz olyan emberek kellettek, akik a legbrutálisabb munkákat is vállalták: pestises halottak szállítását, házaik fertőtlenítését vagy éppen a halott tárgyainak elégetését, sokszor a család vad ellenkezése mellett. Erre olyanokat voltak kénytelenek felvenni, akiknek nem sok minden számított. Kétes elemeket toboroztak tehát, általában a városon kívülről. A nagyobb szervezettség melléktermékeként gyanús alakok lepték el a városokat járvány idején. Emiatt sok helyen elterjedt, hogy a járványt valójában ezek az elemek, az idegenek terjesztik.

A fekete halál idején minek tulajdonították a járványt?

1348-ban Katalóniában készült az első tudományos igényű magyarázat, ami felismerte a fertőzés elvét, de elég pontatlanul írta körül. A lázat és a járványokat a középkorban a rossz levegőnek tulajdonították. Ebből indultak ki, de rájöttek, hogy emberről emberre is terjed. Ezt úgy magyarázták, hogy a beteg test felerősíti a rossz levegő képződését.

Rontja a levegőt?

Így van. A távolabbi okot is keresték, hogy mitől lesz rosszabb a levegő. Alapvetően a bolygók rossz együttállásának, az innen fakadó nedvességnek és rothadásnak tulajdonították. Ez ma már érvénytelen, de végiggondolt magyarázat volt. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az influenza nem független a pestistől. Az influenza szó a középkori olaszban azt jelentette, hogy „hatás”. Vagyis eredetileg a bolygók hatására létrejövő járvány volt az influenza. A 14. században ez a pestissel kapcsolatban merült föl, és csak a 18. századtól nevezik a ma influenzaként ismert betegséget influenzának.

Nyilván voltak misztikusabb magyarázatok is.

Létezett olyan vélekedés, hogy szándékosan is meg lehet rontani a levegőt. Ebből eredt, hogy a járvány kapcsán erős antiszemita hullám söpört végig Európa jelentős részén. A vád szerint a zsidók mérgezték meg a levegőt vagy a kutakat. Sok zsidót megöltek és sokakat elüldöztek. Pedig a pápa is felhívta a figyelmet a vádak irracionalitására, jelezve, hogy a zsidók is ugyanolyan arányban haltak meg a pestisben, mint a keresztények.

Pogromok voltak Magyarországon is?

Nagy Lajos idején volt az egyetlen állami zsidóüldözés a középkori Magyarországon. Ezt egy 16. századi zsidó orvos-krónikás egyértelműen 1348-ra tette, vagyis a pestis kitörésének évére. Ez arra utal, hogy Nagy Lajos nem azért üldözte a zsidókat, mert nem tudta megtéríteni őket, bár a magyar krónikák ezt állítják. Sokkal logikusabb magyarázat, hogy intézkedéseit a nyugati pestis-pogromok példájából vette.

Megmaradtak személyes feljegyzések arról, hogyan élték meg az emberek a járványt?

Sok személyes hangú leírás maradt, de a szerzők tipikus problémája, hogy nehéz átélhetően írni a pusztulásról. Hamar elunja az ember a hullákat. Talán a leghíresebb pestis leírás Boccacciotól származik, a Dekameron elején olvasható. De ő is egy korábbi krónika, a Longobárdok történetében lévő leírást használta mintaként, ami pedig ókori járványleírásokon alapszik. Évszázados sémák öröklődtek. Volt egy-két toposz, hogy a halottakat már nem bírták eltemetni, meg teljesen leállt az élet, felborult a társadalmi rend - és ezek ismétlődnek.

Ráadásul az elit jellemzően elmenekült járvány idején, vagyis pont azoknak nem volt személyes élményük, akik tudtak írni. Aki tehette, az időben elmenekült, ezt tette az a tíz ifjú is, akik a Dekameron főszereplői.

Hová mentek a gazdagok?

A levegő rothadásával kapcsolatos nézetek miatt jó levegőre, messze az emberektől. Bonfini is azt írja, hogy Mátyás király egyszer erdős területre ment a pestis elől.

Az elit vidékre költözése visszavetette a városok fejlődését?

Nem. Már régebben is divat volt Itáliában, hogy az elit nyaranta a városon kívülre vonult. Viszont fontos teológiai és társadalmi kérdéseket vetett fel a gazdagok menekülése. Már az 1360-as években elkezdődött a vita, hogy lehetséges és erkölcsileg helyes-e elmenekülni. Ha ugyanis elmegy a várost vezető elit, akkor a proletárok átvehetik a hatalmat. Az 1378-as firenzei ciompi lázadás (plebejusok felkelése – a szerk.) is két pestisjárvány között zajlott. Volt, ahol íjászokat szerződtettek, akik távolról le tudták lőni a lázongókat. A másik vetülete a problémának, hogy Isten elől el lehet-e menekülni. Ugyanis ha Isten küldi a járványt, akkor az úgyis utoléri a halálra ítéltet.

A harmadik kérdés morális jellegű volt: ott lehet-e hagyni a szenvedőket? Ez a papok és az orvosok esetében merült fel élesen. Visszatérő probléma volt, hogy ők is gyorsan leléptek. E vita Petrarca idején is felmerült már, aztán nálunk a 16. századtól protestáns körökben jött elő. A kálvinisták erősen ellenezték a menekülést, míg a lutheránusok inkább megengedők voltak.

A pestis megváltoztatta a vallási életet?

A leglátványosabb a flagellánsok, vagyis önostorozó menetek megjelenése volt a nagy pestis idején, német területeken. Ezt az egyház egyébként elítélte. A mozgalom nem a pestis találmánya, már közel 100 éve Peruggiában megjelent, de a pestis miatt új értelmet kapott e radikális bűnbánás. Ez volt a legextrémebb vallási reakció.

Kevésbé látványos forma volt a vallásos körmenetek terjedése és egyes szentkultuszok összekapcsolása a járvánnyal. Sokan pedig amuletteket viseltek a járvány ellen. Jóval később, a 17. – 18. században pedig elterjedtek a pestisoszlopok, amit az életben maradottak hálából emeltek köztereken. Magyarországon is sok ilyen épült, van egy a Várban is, a Szentháromság téren.

Van olyan magyar kifejezés, szokás, ami kifejezetten a pestis kapcsán terjedt el?

A pestis magyar nevei mindenképpen ilyenek: a „dög” és „mirigy”. Már egy Nagy Lajos idején keletkezett kódexben dögnek fordították a pestist, majd a 15. században a döghalál kifejezést használták. Eredetileg a dögös szó pestisest jelentett. A mirigy is a betegség régi magyar elnevezése, a 15. század végéről.