Jelentősen változnak az élettársi kapcsolatra és a törvényes öröklésre vonatkozó szabályok, ugyanakkor a házasság és a végrendeleti öröklés lényegében változatlan marad az új Polgári törvénykönyvben (Ptk.), jelentette be Sáriné Simkó Ágnes, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium polgári jogi kodifikációs főosztályának vezetője.

Az új Ptk. családjogot tartalmazó könyvében alapvetően nem változtak a házasság szabályai, az élettársakra vonatkozóan azonban a törvény a jelenlegi egyetlen - közös szerzésre vonatkozó - paragrafus helyett jóval részletesebb szabályokat állapít meg. Ezek például azt tartalmazzák, hogy az élettársi kapcsolat megszűnése után tartásra jogosult az, aki tartásra rászorulóvá vált. A tartás feltétele, hogy hogy az élettársi kapcsolat legalább 10 évig tartson, illetve ha van közös gyermek, akkor legalább egy évig.

E feltételek megléte esetén lakáshasználati jog is megilleti az élettársat a volt élettársa tulajdonában lévő ingatlanban, amíg erre rászorul, kivételesen indokolt esetben még kizárólagos is lehet ez a jog, de természetesen a bíróság dönthet osztott lakáshasználat mellett is. Az élettársat 10 éves folyamatos életközösség után a korábban közösen lakott lakáson és felszerelésén holtig tartó használati jog illeti meg.

Bejegyzett élettársak csak azonos neműek lehetnek az Alkotmánybíróság döntése nyomán. Őket fő szabály szerint a házastársakra vonatkozó jogok illetik meg, kivéve a névhasználatot, azaz nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak olyan gyermeket örökbe, akivel nincsenek vérségi kapcsolatban, illetve, egyikük vérszerinti gyermekét sem fogadhatja örökbe a másik

Jelentősen változik a házastársak és a gyermekek öröklési rendje a törvényes öröklés során, amikor nincs végrendelet. A jelenlegi szabályok szerint, ha például van két gyermek, ők örökölnek az elhunyt után, az özvegy pedig a teljes vagyon felett haszonélvezetet kap. Ez azonban sok esetben súlyos konfliktusokhoz vezet, és teljesen életképtelen például részvények, vagy vállalkozások tulajdonrészének öröklése során. (A demográfiai változások, a későn született gyermekek és a fiatal özvegyek helyzete pedig oda vezet, hogy esetenként a leszármazott meg sem éri, hogy az özvegy haszonélvezete véget érjen.)

Ezen a lehetetlen helyzeten kíván változtatni az új szabályozás, ahol a túlélő házastárs úgynevezett gyermekrészt örököl, azaz, ha például két leszármazott marad, akkor övék a tulajdon egyharmad-egyharmada, és az özvegyé a harmadik harmad – gyakorlatilag a haszonélvezete helyett. Ez alól kivétel az özvegy által lakott lakás és berendezése, melyre holtig tartó haszonélvezet illeti meg az elhunyt házastársát. (Ez a haszonélvezet természetesen pénzzel megváltható.)

A törvényes öröklés rendjében a másik jelentős változás, hogy jelenleg ha nincs leszármazott, akkor a házastárs örököl mindent. Ez azonban igazságtalan az elhunyt szüleivel szemben, akik egyfelől támasz nélkül maradnak, másfelől pedig esetenként az ő vagyonuk volt az, amely gyermeküket gazdagította és annak halálával a hátramaradt házastárshoz kerül. Így az új szabályozás szerint a házastárs az örökség felét kapja, a felét pedig az elhunyt szülei, kivétel az özvegy által lakott lakás és berendezése, amelyen ebben az esetben is haszonélvezeti jog illeti meg az elhunyt házastársát.