Nincs jogalapja a budapesti párttanácsnak arra, hogy lebonyolítson egy, a fővárosi elnökséggel szembeni bizalmi szavazást, így a párttanács hiába mondta azt 85 százalékos többséggel, hogy a fővárosi elnökség folytathatja, nem csitulnak a budapesti szocialista harcok. Most éppen a frakcióban követelték főként vidéki politikusok, hogy távozzon a budapesti elnökség, vagy legalább a frakció előtt számoljon be. Ami a városi politikát illeti, a Budapesten fogyó népszerűségű MSZP azon gondolkodik, hogy ki kellene hozni két főpolgármester-helyettesét, és esetleg a koalícióból is ki kellene lépni.
Távhő-ügyből a budapesti szocialisták bírálata lett az MSZP frakcióülésén, ahol elég rendesen nekimentek a fővárosi szocialistáknak: a szerényebb követelések úgy szóltak, hogy a budapesti nagyok a frakció előtt adjanak számot a közmű cégek jelenlegi és várható botrányairól, a sarkítottabb vélemények a fővárosi elnökség menesztését követelték.
A sort Keller László volt pénzügyi államtitkár kezdte, amikor arról beszélt, hogy nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben is tartania kellene magát az MSZP-nek azon ígéretéhez, miszerint 5 százalékra viszi le a távhő áfáját. Keller azzal érvelt, hogy eredetileg ez az intézkedés a budapesti MSZP népszerűségének növelését szolgálta volna, ám a budapesti szocialisták kedveltségét a BKV-botrányok annyira legyalulták, hogy már a távhő-ügy sem segít. (Az azért megjegyzendő, hogy Kellert éppen a budapesti lobbi ütötte el attól, hogy a kongresszuson a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökévé válasszák, így nincs automatikusan jó helye az országos listán.)
Aztán Keller egy levéllel példálózott, amit a márciusi kongresszus után küldtek szét a budapestiek. Ebben nagyjából annyi áll, hogy a főváros minden favoritja nagyon szépen szerepelt a tisztújításon, így meg van végre a megfelelő csapat, el lehet kezdeni dolgozni. Így a szónok azt javasolt, hogy a frakció előtt számoljanak be budapestiek (köztük Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes) mit végeztek, illetve meséljék el pontosan a BKV- s sztorit, illetve azt is, hogy milyen botrányok várhatók még.
A válaszoló Molnár Zsolt, budapesti ügyvezető alelnök elősorolta, hogy mit is terveznek, a frakcióemlékezet szerint többek közt azt, hogy hat hónapban maximálják a végkielégítéseket, megújítanák a BKV felügyelőbizottságát és igazgatótanácsát, illetve kérnének némi türelmi időt, hiszen Horváth Csaba főpolgármester-helyettes csak nemrég vette át Hagyótól a BKV-t. A jelek szerint azonban Molnár mondandója nem mindenkit hatott meg. Frakcióvélekedések szerint ugyanis a vidéki képviselőknek tele van a hócipője azzal, hogy az ő népszerűségüket is amortizálja a BKV-ügy.
Így a kőbányai, Hagyó híveként számon tartott Arató Gergely oktatási államtitkár így hiába is magyarázta, hogy higgyék el, Budapesten jóval súlyosabbak a problémák (például a közlekedésiek), mint bárhol másutt az országban. Juhászné Lévai Katalin, Hajdu-Bihar megye volt közgyűlési elnöke ennek ellenére azt javasolta, hogy hívják vissza a budapesti elnökséget, és tartsanak tisztújítást.
Hasonló kezdeményezés (a fővárosi központi pártszervezeté) Budapesten is akadt, ám az elnökség előremenekült, és bizalmi szavazást kért maga ellen a budapesti párttanácstól (ez a testület a kerületek, és a központi pártszervezet vezetőit tömöríti). A bizalmi szavazás résztvevőinek 85 százaléka zárt össze az elnökség mögött, azaz legitimációjuk megkérdőjelezhetetlen. Elvileg – ugyanis az alapszabály szerint a párttanácsnak nincs voksolási jogosítványa bizalmi szavazás kapcsán. A párttanács egyet tehet: összehívja a budapesti küldöttgyűlést, hogy döntse el, folytathatja-e az elnökség, vagy sem. Ez viszont nem történt meg.
Persze az alapvető kérdés, hogy miképp folytatják a budapesti szocialisták. A választási lista felnyitásáról ugyan sokan beszélnek, de ehhez valószínűleg nem sikerülne kellő támogatást szerezni, hiszen azok, akik most jó helyen vannak, joggal félnének attól, hogy egy új névsor összeállítása esetén országos politikusok is megpróbálnának felkerülni a lista elejére. (Ha az MSZP hasonló eredményt produkál, mint az EP –választásokon, akkor 7-8 embere juthat be a parlamentbe a budapesti területi listáról, ha esetleg egyharmadra is feltornásszák magukat a szocialisták, akkor akár 15 embert is delegálhatnak a parlamenti listáról.)
És a szocialista teljesítmény nagyban függ attól, hogy miként politizálnak a városházi közgyűlésben. Az egyik forgatókönyv szerint mindkét főpolgármester-helyettest vissza kellene hívni, a formális koalíciót pedig felmondani. Ugyan egyes félelmek szerint ez a lépés markánsan gyengítené a szocialista médiajelenlétet, más álláspontok szerint viszont egyrészt ez nem baj a BKV-s botrányok idején, illetve arra lehet kommunikációt építeni, ha a szocialisták kiválása után Demszky a Fidesszel kormányozná tovább. Ha pedig a főpolgármester ragaszkodik a MSZP-hez, akkor konkrét ügyekben, darabról-darabra lehetne együttműködni.