Információink szerint az MSZP és a Fidesz frakcióvezetői, Mesterházy Attila és Navracsics Tibor néhány hete többéves terméketlen alkudozás végére ért, és megegyeztek abban, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki alelnököt ültetnek az Állami Számvevőszék vezetésébe.

Úgy tudjuk, hogy a két frakcióvezető Göndör István szocialista képviselő és Latorczai János KDNP-alelnök személyében állapodott meg. A paktum része volt, hogy közös törvénymódosítással elhárítják a kereszténydemokrata pártvezető számvevőszéki karrierje előtt álló jogszabályi akadályt. (Nem lehet az ÁSZ elnöke és alelnöke olyan személy, aki a megelőző négy évben a kormány tagja volt, vagy bármely párt országos szervezetében választott vezető tisztséget töltött be. Nem lehet olyan személy sem, aki közeli hozzátartozója a kormány valamely tagjának.)

Az egyezkedésről az MSZP elnökségét is tájékoztatták, és ott nem volt ellenvetés a két politikus ellen. A szocialisták együttműködési hajlandósága mégis hiábavalónak bizonyult, mert – informátoraink szerint – a Fideszből értesítést kaptak, hogy Orbán Viktor pártelnök lefújta a megegyezést.

(Cikkünk megjelenése után a Fidesz sajtóosztálya azt a tájékoztatást adta, hogy Mesterházy Attila valóban megkereste Navracsics Tibort a két személyre szóló javaslattal, de a Fidesz frakcióvezetője erre nem adott választ.)

A betöltetlen számvevőszéki posztok körüli szappanoperában az előző rész 2007-ben játszódott. A két nagy párt már akkor is megállapodott két jelöltről: az MSZP Katona Tamást, a Fidesz Vida Ildikót szerette volna a számvevőszék két alelnöki székében látni. Mindkettőjüket a jelölő pártokhoz szorosan kötődő, lojális embernek tartották.

Katona Tamás a szocialisták kormányzása idején volt a KSH elnöke, aztán Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke, majd pénzügyminisztériumi államtitkár; a Magyar Államkincstár élén tett rövid kitérő után újra a pénzügyi tárcánál landolt, jelenleg is a minisztérium második embere. Vida Ildikó a Fidesz-érában volt az APEH-vezető, Simicska Lajos után lett az adóhatóság elnöke.

A kis pártok azonban akkor beleköptek a nagyok levesébe. Az ÁSZ-alelnökeit ugyanúgy egy nyolcfős, képviselőkből álló munkacsoport javaslatára terjesztik az Országgyűlés elé szavazásra, mint az ÁSZ-elnök-jelöltet. A nyolcfős testületben az SZDSZ és az MDF delegáltjai megfúrták, hogy a két pártkatona legyen az ÁSZ két második embere.

Rossz nyelvek szerint a két nagy párt csak arra a látszatra törekedett, hogy nem rajtuk múlott az ÁSZ vezetői posztjainak betöltése. Valójában a lojális jelöltek kiválasztásakor eleve tudták, hogy a kis pártok nem támogatják majd a őket.

A mostani helyzet sokkal kacifántosabb, mint a két esztendővel ezelőtti. Idén novemberben lejár Kovács Árpád ÁSZ-elnöki mandátuma és év végén elnök és alelnökök nélkül marad az ÁSZ, miközben 2010 tavaszán parlamenti választások lesznek.

Márpedig az ÁSZ-nak a választások előtt fontos feladatot kell ellátnia: hitelesítenie kell azokat a beszámolókat, amelyeket a minisztériumok állítanak össze a választások előtti kötelezettségvállalásukról, helyzetükről. Alelnökök nélkül – ahogyan eddig is – eldöcöghet az ügymenet, de ha elnök sincs, az nagyban gyengíti a törvényesség betartásán őrködő szervezet pozícióját.

Ugyan Kovács Árpádot újra lehetne választani, de forrásaink szerint az körvonalazódik, hogy Kovács tizenkét évnyi regnálás után nem újrázhat. Ha új személyt kell találni az ÁSZ élére, az még nyögvenyelősebb egyezkedést hozhat, mint az alelnökök állítása. A vezetők nélkül vegetáló szervezetben vélhetően a főtitkár, Csapodi Pál áll majd a piramis tetején, de az ő irányítása alatt sokkal kevésbé figyelnek majd oda a számvevők munkájára az államigazgatásban.

A helyzet 2010 nyarán válhat különösen kínossá, amikor az idei költségvetési gazdálkodás végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra, közismert nevén a zárszámadásra kell az ÁSZ-elnöknek (illetve az ÁSZ-nak) rányomnia a pecsétet. Októberben pedig véleményt kell mondania arról, hogy az akkori kormány által benyújtott 2011-es büdzsé tervezete megalapozott-e.