Index Vakbarát Hírportál

Harcolunk, mint malac a jégen

2010. június 26., szombat 13:04

A parlamentbe jutott új pártok valóban újak, a 47 jobbikos és 16 elempés közül csupán négynek volt korábban parlamenti tapasztalata. Két ismétlő, az elempés Mile Lajos és a jobbikos Rozgonyi Ernő szerint is jobb volt régen, amikor még érvelni kellett, és színvonalas felszólalások voltak. Rozgonyi már a háromhetes ülésrendre is romantikával gondol vissza.

Akkor még elegánsabban folyt a munka

Elsőként Mile Lajossal beszéltünk, aki 1990-94 között az MDF liberális szárnyához tartozott, majd 16 év szünet után az LMP színeiben tért vissza a parlamentbe.

Másodjára képviselő, milyen különbségek vannak a két ciklus között?

Elég átfogó kérdés. Egyrészt eltelt közben 16-20 év. Összességében nem tudom megítélni. Rengeteg a különbség, az egy rendszerváltó parlament volt.

Ez meg egy forradalmi.

Maradjunk komolyak. Az egy rendszerváltó parlament volt, ami nemcsak az akkori képviselők, hanem az ország egésze számára is az újdonság erejével hatott. A korábbi parlamenteknek díszletjellege volt csak. Amennyire visszaemlékszem, akkoriban még elegánsabban folyt a munka, még ha több is volt benne a csetlés-botlás. Még akkor is, ha az akkori győztes erők amatőr módon politizáltak, kivéve egy párat. Mások voltak az arányok is. A mostani parlamentről még nem tudok kategórikus véleményt mondani, de erős kettősséget mutat. Vannak látványos, olykor színpadias elemei, deklarációk mindenféle nemes eszmékről, melyek persze pártfogolandók és támogatandók. És van egy egészen silány második felvonás. Ezek a bizottsági ülések, ahol nyolc-tíz perc alatt intézik el az ellenzéki módosító indítványokat. Volt már rá példa többször, hogy este pár képviselő lézengett a teremben, részletes vitát folytattunk, és éppen a kormánypárti előterjesztő hiányzott. Ez kicsit rossz hangulatúvá teszi az embert. A kormánypártok nagy erőfölényben vannak, és ezzel nem bánnak elegánsan.

Akkor a legnagyobb frakció tagja volt, most a legkissebbé. Jelent ez különbséget?

Jelent. Akkor én az MDF frakciójában ültem, ahol 140 körül volt a létszám. Most 16-an vagyunk. Ebből az következik, hogy bár akkor is nagyon sokat dolgoztunk, itt most meg kell szakadni a munkában. A Fidesz-KDNP gyakorlatilag egy cunamihoz hasonlítható áradatot zúdított a házra, lehetőleg kizárólag egyéni képviselői indítványok formájában, hogy mindenféle egyeztetést meg tudjanak kerülni. És ha kiszámoljuk, 16 embernek óriási munkát kell végezni, egyénileg is nagyon nehéz beosztani az időt, hogy szakszerű és minőségi munkát végezzünk. Másrészt eltér a pozíciónk. Akkor kormánypárti képviselő voltam, most ellenzéki vagyok. Ez szintén lényegi különbség.

Melyik a szórakoztatóbb?

Annak is voltak szórakoztató elemei, ott is megvoltak a nehézségek. Annak idején elég komoly érvelési kényszer volt a bizottságokban, sokat verekedtünk, sokszor kellett kompromisszumokat kötni. Itt is vitatkozunk, harcolunk, mint malac a jégen, de ennek az eredménye nem igazán látszik. Ha a kétharmados akarat valamit egyszer eldöntött, bármilyen érvet veszünk elő a vitában, annak nem sok foganatja van. Ilyen szempontból most egy kicsit frusztrálóbb. De úgy gondolom, hogy ez fog változni, mert mi csak mondjuk a magunkét, és ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye.

Annak idején az MDF is ideológiailag sokszínű párt volt, az LMP is ilyen. Ez egy kis vagy egy nagy frakcióban okoz több problémát?

Az ilyen természetű dolgok nem igazán a frakció munkájában jelentkeznek. Persze itt is megkövetel egyeztetéseket, olykor polémiákat okoz. A viták inkább a párt vezetésében, választmányában folynak. Szerencsére nálunk kulturált eljárási keretek között zajlanak az egyeztetések. Tehát nem szekértáborok verekednek egymással, hanem annak az értékszintézisnek a még pontosabb kidolgozásán dolgozunk, amit megfogalmaztunk az alapító okiratban is. Nyilván ez nem nélkülözi a vitákat és a különbségeket sem, de az eljárási mód jól működő és igéretes metodika. Az MDF történetét ismerjük, ott ezek a viták szembenálláshoz és szakadáshoz vezettek.

Politikusnak állt, mert magyar

A Jobbikban Balczó Zoltán házalelnök mellett a kisgazdákat és a MIÉP-et is megjárt Zakó László és Rozgonyi Ernő rendelkezik parlamenti tapasztalatokkal. Rozgonyi a frakció korelnöke is, ezért őt kérdeztük.

Milyen különbségeket lát? Amikor említettem, hogy azért választottuk önt interjúalanynak, mert már egy előző parlamentnek is tagja volt, arra azt mondta, hogy sajnos. Rossz emlékei vannak?

Nem, arra gondoltam, hogy sajnos csak egyszer voltam tagja.

Milyen különbségeket lát?

Óriási különbségeket. Ugyan szintén az Orbán-kormány idején volt ez, de épp a kollégának meséltem, hogy az egy kényelmes időszak volt. Egyrészt minden anyagot időben megkaptunk. Nyomtatva kaptuk meg, nem kellett a géppel szórakozni, hogy hozzájusson az ember az anyaghoz. És főleg, volt idő felkészülni. Egy hét üléshét volt, egy hét bizottsági hét - ez általában egy-két alkalmat jelentett, mint elfoglaltságot -, utána egy hét felkészülési idő volt. Így tényleg fel lehetett készülni, így a felszólalások nívója is magvasabb lett, mint amiket most lehet hallani. Most lóverseny van.

A háromhetes ülésrendet sok bírálat érte.

Nem azt mondom, hogy ideális dolog volt, csak azért mondtam, mert most pont a fordítottja van. Jó magyar szokás szerint hol a ló egyik oldalán, hol a másik oldalán vagyunk, és mondjuk középen kéne ülni. Meg lehetne találni azt, hogy az embernek legyen ideje rendesen felkészülni. Ehhez időben kéne megkapni az anyagokat és a bizottsági üléseket is el lehet várni. Azt tartanám helyesnek, ha egy hét lenne az ülés és a bizottsági munka, és utána egy hét, nem szabad-, hanem felkészülési idő lenne a következő témákra.

1998-2002 között sok értékelés szerint a MIÉP csendestárs volt a kormányban.

Igen.

Most ellenzékibb szerepre készülnek?

Én mondjuk nem voltam csendestársa a kormánynak, utána lehet nézni. Sőt engem mindig az a bírálat ért a frakcióban Csurka úr részéről, hogy miért mindig a Fideszt szidom. Nem szidtam én a Fideszt, de ők voltak kormányon, ők terjesztették be a törvényeket. Nem bírálhattam, hogy a szocialisták mit csináltak, mert nem csináltak semmit. Itt kényelmesebb a helyzetem, és úgy látom, hogy egységesebb, összeforrottabb a társaság. És ami döntő kérdés, hogy itt a frakcióvezető, aki egyben a párt elnöke is, nem zsarolható. Ez nagyon fontos dolog.

Ezek szerint minden szempontból jobb a mostani helyzet?

A frakció összehasonlíthatatlanul jobb. Nemcsak létszámában. Itt mindenki dolgozik, és mindenki egy célért dolgozik.

És általában a parlamentben? Egy ellenzéki kollégája [Mile Lajos] az ellenzék nehéz helyzetére panaszkodott.

Az ellenzéknek általában nehéz a helyzete. Most különösen az, ez igaz, hiszen a kétharmad, ami tulajdonképpen csak 53 százalék, a Fidesz egyes prominens személyiségeinek az agyára ment - ha szabad így fogalmaznom, majd kicsit javítsa fel, ha lehet -, mert lehengerlik az embereket. Azt mondja Orbán Viktor, hogy nem kétharmadot, hanem három harmadot akar képviselni. De ebbe a három harmadban az ellenzék is benne van. És nem csak mi vagyunk benne, mint ellenzék, hanem az LMP és az MSZP is benne van, ha már éppen itt van. Még azt se fogadják el, ha egy helyesírási hibára hívjuk fel a figyelmet, zsigerből mindent elutasítanak. Milyen három harmadról beszélnek?

És mit szól a Fidesz taktikájához, amely együttműködésre akarja kényszeríteni az ellenzéki pártokat.

Kényszerrel nem lehet együttműködésre bírni senkit. Az ÁVH-nál volt olyan, hogy addig verték az embert, amíg nem együttműködött. De hát itt ezt mégiscsak demokráciának mondják és hirdetik, a demokratikus játékszabályokat igyekezni kéne betartani még a kétharmad birtokában is.

Elképzelhetőnek tart olyan ügyet, amiben összefoghat a három ellenzéki párt?

Volt már ilyen, az egyik bizottságban közös javaslatot tettünk. Egyébként nem nagyon valószínű. Az MSZP-vel a legritkább esetben van hogy egyetértünk. Nehéz elfelejteni az MSZMP-s éveket. Az LMP-t meg tulajdonképpen még mindig nem ismerjük, hogy mi is. Kell egy kis idő, hogy kibújjon a szög a zsákból.

Ön a frakció korelnöke. Legidősebbként milyen céljai vannak?

Ez fellengzősen fog hangzani, de nem tehetek róla, igaz. Én nem készültem soha politikusnak, egész életemben dolgoztam. Voltam segédmunkástól igazgatóig minden a világon. Én azért szántam el magam arra, hogy a politikai életbe valamilyen módon bekapcsolódok és abban részt veszek, mert magyar vagyok, és látnom kell, hogy hogy megy tönkre és hogy teszik tönkre szisztematikusan azt az országot, ami a hazám.

Rovatok