Magyarországon az ötvenes évek óta nem volt példa államosításra, de a világban sem szokatlan jelenség a magántulajdon állami felügyelet alá vonása. Nemcsak a szocializmust építő Venezuelában vagy Bolíviában, hanem Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is történt ilyen. Az okok és a módszerek eltérőek, a hétfőn elfogadott magyar törvény félúton van a bolíviai és az amerikai modell között.
A világ bankrendszerét megrázó pénzügyi válság elhárítására tett egyik első lépés a brit Northern Rock hitelfolyósító államosítása volt. A brit parlament 2008-ban hozta meg a banki (különleges intézkedések) törvényt, amely alapján az állam százszázalékos tulajdont szerzett a Northern Rockban.
Hasonlóságok: A Northern Rock államosításának indoka a közérdek védelme, a gyakorlatban a brit bankrendszer stabilizálása és az erre fordított költségvetési források visszatérítésének garantálása volt.
Különbségek: A törvény kötött mandátumú, az állam csak és kizárólag pénzintézeteket vehet tulajdonba, csak és kizárólag a bankrendszer stabilitásának védelmében. A vállalkozás ugyanakkor ténylegesen is az állam tulajdonába kerül, épp ezért eredeti tulajdonosait a törvény előírásai szerint kártalanítani kell.
A bankrendszer összeomlásának veszélyére az Egyesült Államok is úgy reagált, hogy költségvetési forrásokat pumpált a rendszerbe a fedezetlen hitelek kiváltására. Ennek törvényi hátterét a TARP-nak rövidített, Troubled Assets Relief Program nevű bankmentő csomag adta. A törvény értelmében az amerikai állam a bankoknak nyújtott állami támogatás arányában elsőbbségi, osztalékfizető részvényeket szerzett a megsegített vállalkozásokban.
Hasonlóságok: A cél ez esetben is a kárelhárításra fordított költségvetési források visszafizetésének garantálása volt.
Különbségek: A törvény piaci alapon kezelte a problémát, az állami segítség kvázi tőkeemelésként jelent meg a könyvekben, az állam csak a befektetésével arányos tulajdonhoz jutott a vállalkozásokban. A program alapvetően sikeres volt, ennek bizonyítéka, hogy kétéves működése alatt az eredetileg becsült 354 milliárdos költségekkel szemben csak 30 milliárdjába került az adófizetőknek, hiszen a pénzintézetek a stabilizáció után kivásárolták az államot.
Államosítások Dél-Amerikában
Dél-Amerika két országában, Venezuelában és a venezuelai példát követő Bolíviában az államosításoknak, illetve az államosítással való fenyegetésnek alapvetően politikai okai vannak. Hugo Chávez venezuelai elnök újszocialista elképzeléseinek célja a vagyon újraelosztása. Követője, Evo Morales bolíviai elnök is a szegény rétegek vagyonhoz juttatásával indokolta eddigi kísérleteit. Morales hatalomra kerülése után a gázszektor államosításával kezdett, elnöki rendelete értelmében az országban működő gáztermelő cégekben az állami YPBF cég szerzett irányító többséget. A gázszektor 2006-os államosítását követően 2007-ben a helyi fémipart, 2010-ben az elektromos szektort vonta állami tulajdonba.
A módszer minden esetben ugyanaz volt: az elnök rendelete alapján állami cégek szereztek irányító többséget a magánvállalkozásokban. A magántulajdont tehát nem kisajátítással vagy elkobzással szerezték meg, az addigi tulajdonosok résztulajdonosok maradhattak a cégekben, az állami vállalat pedig továbbra is részesedést fizet nekik a bevételekből.
Hasonlóságok:A venezuelai és a bolíviai módszer szerint is saját hatáskörben kiadott rendelettel vonható állami ellenőrzés alá magánvállalkozás. Az állam nem kisajátítással vagy elkobzással szerzi meg a cég irányítását. A magyar szabályozás szerint sem vonják el a cég nyereségét.
Különbségek: A bolíviai és a venezuelai kormány ténylegesen többségi tulajdont szerez a cégekben. Az államosítás célja nem az államosított cégek vagyonának biztosítása, hanem a vagyon és a bevételek megszerzése.
A BP Deepwater Horizon nevű olajfúró platformjának áprilisi felrobbanása a történelem egyik legnagyobb ipari szennyezéséhez vezetett. Ennyiben ki is merül a hasonlóság, komolyan nem merült fel, hogy a kormány államosítsa az olajtársaságot, bár néhány publicista szívesen látta volna ezt. Államosításra két okból nem került sor. Egyrészt a BP azonnal jelezte, hogy a törvényekben foglalt, 75 millió dollárban korlátozott felelősségvállaláson túl is teljes egészében megtéríti a katasztrófa okozta károkat és a kárelhárítás költségeit, és a világ egyik legnagyobb vállalata esetén nem állt fenn a cég fantomizálódásának a veszélye.
Másrészt az Egyesült Államokban 1973 óta szigorúan szabályozva van, hogy milyen esetekben kobozhat el magánvagyonokat az állam. Az elnök lehetőségeit egyrészt korlátozza a rendkívüli helyzetek bevezetését szabályozó National Emergency Act, az államosítást pedig az International Emergency Economic Powers Act (IEEPA) köti szigorú feltételekhez. A törvény előírásai szerint az amerikai elnök rendeletben csak és kizárólag az Egyesült Államokra külső fenyegetést jelentő entitások - államok, csoportok, szervezetek és magánszemélyek - Egyesült Államokban lévő vagyontárgyait zárolhatja vagy kobozhatja el. A törvényeket pont azért fogadták el, mert az elnöki jogkört a törvényhozás és az általa kinevezett bírákkal feltöltött legfelsőbb bíróság támogatásával kiszélesítő Franklin Roosevelt és utóda, Henry Truman túl könnyű kézzel élt a lehetőséggel. Truman például 1952-ben az acélipari sztrájkra reagálva államosította a koreai háború miatt stratégiai fontosságú amerikai acélipart. Döntését a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította.
Hasonlóságok: Mindkét esetben természetkárosító ipari szennyezés történt.
Különbségek: Az amerikai elnök meg sem próbálkozott az államosítást lehetővé tevő törvény módosításával, a BP pedig teljes egészében magára vállalta az okozott károk megtérítését. A BP eleve nem tagadta felelősségét, igaz, azt viszonylag hamar meg is állapították a vizsgálatok, és eleve egyértelműbb volt az eset.
A kolontári iszapömlés és a tiszai ciánszennyezés közé maga Orbán Viktor vont párhuzamot a Mal államosítását lehetővé tevő törvényjavaslat parlamenti bejelentésekor - hogy Orbán a ciánszennyezés helyett a verespataki bányaberuházást emlegette, az nyilván nyelvbotlás. A körülmények valóban hasonlóak, ahogy most, akkor is egy zagytározó gátja szakadt át, és ahogy most az ipari lúg, akkor a cián okozott tömeges pusztulást a folyókban.
Más szempontból nehéz összehasonlítani a két katasztrófát. Kolontáron kilencen meghaltak, kipusztult a Torna patak és a Marcal folyó teljes halálománya. A lúg felhígulásával viszont a további környezeti kockázatok megszűntek, a Dunán már nem okozott veszélyes mértékű szennyezést a gátszakadás. A tiszai ciánszennyezés emberéletet nem követelt, viszont 2,5 millió ember ellátására szolgáló vízkészletet mérgezett meg, amellett, hogy teljesen kipusztította a Tisza élővilágát.
A tiszai ciánszennyezést az EU vizsgálatának megállapításai szerint a katasztrófát a zagytározót üzemeltető bányavállalat, az Aurul hanyagsága idézte elő. A magyar állam 29,3 milliárdos kárigényt jelentett be. Mivel az Aurul nem volt hajlandó fizetni, kártérítési per indult, ám ebben a mai napig nem született ítélet. Időközben az Aurult felszámolták, ugyanakkor a Fővárosi Bíróság 2006-os közbenső ítélete szerint a jogutód Transgold ellen folytatódhat a per.
Hasonlóságok: A kormány mostani döntését indokolhatták a tiszai ciánszennyezés tapasztalatai, hiszen az akkor keletkezett károkat még mindig nem térítette meg a katasztrófa felelőse.
Különbségek: Az Aurul felelősségét vizsgálatok bizonyították, a cég ezt nem ismerte el, megtagadta a kártérítést. A Mal Zrt. vezetői jelezték, készek kártalanítani a károsultakat és fedezni a kárelhárítás költségeit.
Orbán Viktor miniszterelnök október 11-én jelentette be, hogy a kolontári iszapömlés okozta károk fedezetének biztosítására állami felügyelet alá helyezik a Magyar Alumínium Zrt.-t. Az Országgyűlés még aznap elfogadta a honvédelmi törvény módosítását, felhatalmazva a kormány, hogy saját hatáskörében kihirdetett veszélyhelyzet esetén állami felügyelet alá vonjon gazdálkodó szervezeteket. A törvényben nincs pontosan szabályozva, mely gazdálkodó szervezeteket mennyi időre vonhatja felügyelete alá az állam, és az sincs, hogy a felügyelet alá vont gazdálkodó szervezetek tulajdonosait milyen kártalanítás illeti meg arra az időre, amikor nem rendelkezhetnek szabadon tulajdonukkal.