Négy-öt, a kerekek kipörgése miatt macskakövekkel megpakolt teherautó is kevés volt ahhoz, hogy 1956. október 23-án este az összegyűlt tömeg ledöntse a szovjet diktátor hatalmas szobrát. Végül egy gépipari technikumba járó fiú segített, akinek eszébe jutott, hogy a közeli iskolájából lehetne hozni lángvágót. Ezzel a csizmája fölött elvágták a szobrot, úgy pedig már könnyen elégtételt vettek a budapestiek az ötszörös életnagyságú Sztálinon. A szobrot már ott elkezdték aprítani, végül elhúzták a Blaha Lujza térig, ahol apró darabokra verték.

Prágában ennél is nagyobb volt

A monumentális szobor ötlete Sztálin 70. születésnapján, 1949 végén pattant ki a magyar pártvezetők fejéből. Nem teljesen spontán módon, mert például Csehszlovákiában is ekkor döntöttek egy, a generalisszimuszhoz méltó alkotás mellett. A magyart hatméteresre tervezték, végül nyolcméteres lett, talapzattal együtt pedig 15 méter magasan volt Sztálin feje búbja. A prágaiak nem aprózták el, a világ legnagyobb Sztálin-szobra egy márvány kompozícióban 15 méter magas volt, talapzattal pedig 50 méter magasra nyúlt. Azt 5 évig építették, és mire elkészült, Sztálin már két éve halott volt. A magyar elkészültét még megélte a diktátor, pedig nem indult könnyen a megvalósítás, sőt már maga az alkotás megtervezése sem.

Csapnivalóan rossz tervek

Az 1949. december 20-án megálmodott szoborra pályázatot írtak ki, 25 művészt kértek fel, de mintha szabotálni akarták volna a szobrászok az elképzelést, vagy a politikusokból és művészekből álló zsűri állította magasra a mércét, mert nem hirdettek győztest. Pongrácz Kálmán vb elnök egyszerűen csapnivalóan rossznak minősítette a beadott terveket. (Pótó János történész megtalálta és publikálta a terveket, ezek alapján a szabotáló művészek verzió a valószínűbb.)

A pártvezetők nem hagyták annyiban, négy művészt ( Borsos Miklóst, Farkas Aladárt, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és Mikus Sándort) újabb körre köteleztek, végül az utóbbi terve nyerte el a tetszésüket. Az ekkor már egyszeres Kossuth-díjas, a szobor elkészülte után ezt az elismerést újra megkapó Mikus komoly problémával nézett szembe, nem volt ugyanis olyan nagy műterem Budapesten, ahol ki tudták volna önteni a nyolcméteres gipszmintát. Ezért építettek egyet erre a célra.

Menet közben döntöttek a pártvezetők úgy, hogy nemcsak egy óriási szobor, hanem dísztribün és felvonulási tér is lesz a Városligetben. Emiatt rombolták le a Maria Regnum templomot és a Városligeti Színházat, illetve szélesítették ki a Dózsa György utat.

Az alkotást - amelyhez felhasználtak korábbi, de elbontott, és erre a célra beolvasztott köztéri szobrokat - 1951. december 16-án avatták fel. Rohammunka volt ez, a tervezett domborművek például már csak Sztálin halála után készültek el.

Nagyobb késésben voltak a prágaiak, a világ legnagyobb Sztálin-szobra csak öt év alatt, 1955-re készült el, a város minden pontjáról látható Letna-hegyen találták meg számára a megfelelő helyet. Mindössze hét évig volt ott, a hruscsovi desztálinizáció hatására már 1962-ben felrobbantották, a masszív betontalapzatot azonban nem sikerült eltüntetni.

Fülcimpa félmillióért

A városligeti óriás Sztálin öt évet sem állt, 1956. október 23-án fél tíz körül döntötték le. Számos apró darabja lehet, de mindössze kettő nagyobbról tudni. A jobb kézfejet a Nemzeti Múzeum már korábban megszerezte, a bal cimpát korábbi tulajdonosa aukción akarta értékesíteni, sikertelenül. Ez után vette meg a Nemzeti Múzeum az intézményt támogató Unger Ödön anyagi segítségével félmillió forintért. Most kiállítják mindkettőt. (A budatétényi Mementó Parkban nem az eredeti csizma van kint, hanem az eredeti sablon alapján utángyártott. A Nemzeti Múzeum raktárában pedig van egy szobordarab, de az annyira összeégett és összeolvadt, hogy bár biztosan eredeti, de felismerhetetlen, ezért nem is állították ki. Tudni még arról is, hogy megmaradt a talapzat egy betondarabja a felirat egy részével, de ez iránt nem mutat érdeklődést a múzeum.)

Sztálin helyett feleakkora Lenin

Kádárék a térd felett csonkolt szobor csizmájával és a tribünnel sokáig nem kezdtek semmit. Végül elbontották a szobor maradványait a talapzattal együtt, a tribünt kisebb átalakítással meghagyták és 1965-ben avattak fel kicsit arrébb egy Lenin-szobrot. Ez feleakkora lett, mint Sztáliné, de a négyméteres szobor mögé azért odaépítettek egy 17 méter magas vörösgránit lapokkal burkolt csonka gúlát.

A Lenin-szobrot 1989-ben vágták le a talapzatáról, de nem a feldühödött tömeg, hanem egy pár munkás, hogy kimenekítsék a közeli Nagy Imre újratemetés elől. Az volt a mondás, hogy csak felújítják, de soha nem került már vissza, most a nagytétényi szoborparkban van. A helyére az új rendszer egy szintén szimbolikus alkotása, az Időkerék került.

A Sztálin-szobor pontos helyén a forradalom 50. évfordulóján avatták fel az 56-os emlékművet. Hogy ez ott marad-e, arról nem tudni biztosat, Tarlós István még főpolgármester-jelöltként azt nyilatkozta, hogy méltóbb alkotást szeretne, mert "azt még a legszabadelvűbb gondolkodás és ízlés mellett is nehéz elfogadtatni bárkivel is, hogy annak a rozsdás ócskavasnak a Dózsa György úton valamiféle művészeti értéke van." Konkrét döntés még nincs, elképzelések már vannak.

Sztálin szobrok a világban

Sztálin szülővárosában, Goriban idén nyáron tüntették el Joszif Dzsugasvili szobrát váratlanul, az éj leple alatt a főtérről, nehogy komolyabb ellenakciókat váltson ki a helyben az idősebbek között még komoly népszerűségnek örvendő diktátor kiköltöztetése. Egyszer már elvitték onnan, amikor Hruscsov leszámolt a Sztálin személyi kultuszával, de 2000-ben visszahelyezték az évekig raktárban álló alkotást, sőt ez volt abban az évben a második Sztálin-szobor-avatás Grúziában. 2003-ban pedig Mahacskalában, Dagesztán fővárosában finanszírozta egy új Sztálin-alak köztéri felbukkanását a helyi kommunista párt.

És némi meglepetésre a legfrissebb köztéri Sztálin Amerikában van. Idén június 6-án, az 1944-es normandiai partraszállás évfordulóján a virginiai Bedfordban avatták fel, több más államférfi között a szovjet diktátor mellszobrát.