Egy évet adott ünnepi beszédében Orbán Viktor arra, hogy végigvigyék az országban a döntő változásokat, megfontoltan, de szapora léptekkel. A miniszterelnök '56 folytatásaként beszélt a tavaszi választások kétharmados forradalmáról.
Rosszabbul sikerült piknikre emlékeztet az állami megemlékezésre váró Kossuth tér: a kutyák, a gyerekek, a zöld fű és a napsütés megvan, de az ételválaszték szegényes, csak pattogatott kukoricát meg rétest árulnak, és perecet látni néhány kézben, ital után többen hiába kérdezősködnek. A szórakoztatásra is van panasz. "Igazán nincs is koncert, menjünk át a Szabadság térre, ott biztos van", vonszolja el egy lány a barátját, hiába mondja be a hangosbemondó tízperceként, hogy négykor kezdődik a műsor.
Mikor felkonferálják a miniszterelnököt, megbolydul a tömeg, narancsszínű kiegészítőket viselő nők törnek utat a színpad felé. "Menjünk pogózni" - indul meg két srác. A hatalmas ováció közepette színpadra lépő Orbán Nagy Imre méltatásával kezdi a beszédét, majd igyekszik összekapcsolni 1956-ot az idei választásokkal.
Orbán szerint az 1990-es rendszerváltoztatás és a szabad választások ellenére 20 éve azt lehet érezni, hogy "nem tudunk igazán hozzálátni ahhoz a munkához, amely szívünk szerint valóvá emelné Magyarországot: szabaddá, igazságossá és sikeressé, vagyis boldoggá". Azt mondja, 1956 a magyarok befejezetlen története volt, egészen az idei esztendőig: "a kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, 56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük, mégiscsak újra kell vívni ezt a harcot".
"1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének" - mondja a miniszterelnök.
Orbán szerint a választásokon a nemzet igent mondott arra, hogy az országban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, az értékeknek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek.
"Olyan országunk lesz, ahol megéri a gyermeket vállalni és felnevelni, ahol az adózásnak becsülete van, mert egyszerű, mert józan ésszel átlátható, és ezért nem illik, és nem is lehetséges kibújni alóla", sorolja Orbán, aki szerint "olyan századunk lesz, ahová mindenkit magunkkal viszünk, (...) amelyben a magyarokat ismét tisztelik a világban". A huszonöt perces beszéd alatt sorra adják föl a gyerekek, idegesen sugdosó szüleikre ügyet sem vetve többen is leülnek a betonra.
A jövőről beszélve Orbán azt mondja, még csak az út elején állnak, és egy évük van arra, hogy felvegyék a tempót, végigvigyék a döntő változásokat, átalakítsák az országot, kapkodás nélkül, megfontoltan, de szapora léptekkel. Orbán szerint most nem szabad a sápítozókra, a huhogókra és az örök bizonytalanokra hallgatni. Akik kételkednek saját erőnkben és képességeinkben, azok akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak - jelenti ki.
Felidézi: "négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket" . Az Orbán hangsúlyosabb kijelentéseit rendre tapssal jutalmazó tömeg megragadja az alkalmat egy kiadós fújolásra. "Jöhetnek még kemény idők, de véget is érnek, és mi, magyarok akkor is itt leszünk, mert a kemény idők soha sem olyan kitartóak, mint a kemény emberek. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok" - zárja a beszédét.
Orbán után a Himnuszt még fegyelmezetten végigéneklik a körülöttem állók, de aztán, mint egy koncert végén, előkerülnek a mobilok, összeszedik egymást az ismerősök, és elindulnak hazafelé. "Nincsen kislány csak kettő, csak kettő" zendít rá a tér közepén egy hetvenes bácsi, szürke öltönyben, madártollal és nemzetiszín szalaggal díszített kockás kalapban, de őt messziről elkerülik.
Kisebb csődület alakul ki viszont a színpad előtt egy magasba tartott tábla körül, amelyre azt írták: "Visszatértek az ötvenes évek. Szabadságot Budaházynak, Kozma utcai börtön, 18 óra.". A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom embereire mérges ünneplők ripakodnak rá: "Nem szégyellik magukat, idejönnek balhét csinálni, menjenek inkább a Szemlőhegyi útra" - küldik őket Gyurcsány Ferenc otthonához. "Nem kell őket bántani, majd megunják és hazamennek" - mondja egy fejcsóváló nő.
Nem sok embert köt le a Szabad Európa Rádió korabeli tudósítása, ami a téren kiállított régi, Orion és Diadal rádiókból szól. Táblákon lehet olvasni az 56-os Intézet Személyes történetek archívumából elővett szemelvényeket, például azt, milyen volt egy akkor 15 éves középiskolás első találkozására sebesülttel, de ezek előtt is csak lézengenek.
"Az a zöld ruhás bácsi, az a kormányőr" - próbálta felkelteni unokája érdeklődését a tér felé igyekvőben egy nagymama, de a kislány oda se nézett, úgy bólogatott. "Nézd meg, milyen gyönyörű", próbálkozott tovább az elegáns kabátba bújt asszony, aztán a gyerek unott visszakérdezésére felcsattant: "jaj, ne legyél már ilyen, hát a parlament".
A gyerekek korábban jobban szórakozhattak, kora délután még rajzolhattak krétával a színpad előtti betonra, amit így most napocska, alma, cicák díszítenek, de akad a rajzok között egy tank és egy "ruszkik haza" felirat is. A műsort indító Gyürk András fideszes EP-képviselő megjegyzést is tett: "Kordonok nélkül ünneplünk, gumilövedék helyett legfeljebb a gyermekrajzverseny színes zsírkrétáiba botlunk".
Hosszúra nyúlt a Gyürköt követő lengyel Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnökének szereplése, a tolmácsolás miatt duplázódott a beszéd, és a hatásszünetekben kötelezően felhangzó taps is. Többen előrelátóan összecsukható kisszéket, sámlit hoztak magukkal, a virágosládák szegélyén sorban ültek az idős asszonyok. Egy anyuka Buzek beszéde miatt kénytelen volt nekiállni elmagyarázni hét-nyolc éves fiának, mit is jelent az, hogy a következő fél évben Magyarország lesz az EU elnöke.